Mit csinál az űrben tíz napig az Artemis II legénysége?

Sikeresen útnak indult az Artemis II, hogy tíznapos útja során megkerülje a Holdat. Bár az indulás nem volt zökkenőmentes – kezdve azzal, hogy különböző problémák miatt többször is el kellett napolni –, végül az SLS rakéta orrán az Orion kapszulával megfelelő tempóban jutott fel az űrbe.
A küldetés első napja a fellövés izgalmaival indult. Az indulás után nagyjából nyolc perccel a hordozórakéta fő fokozatai lekapcsoltak és leváltak a felső fokozatról és a kapszuláról. Amint az űrhajósok átszelték a Föld légköre és az űr közötti határt jelentő Kármán-vonalat, és Föld körüli pályára álltak, kinyíltak az Orion napelemszárnyai, amik egyenként 7 méter hosszúak, és 5 ezer napelemmel rendelkeznek.
Az Artemis II útját végig tudja követni a NASA interaktív rendszerében. Az Orion nagyjából másfél órát töltött az első pályáján, majd egy távolabbi, ellipszis alakú pályára állt át. A legénység itt a különböző rendszereket teszteli, például az ivóvíz-adagolót, és újrahidratálják az első étkezésük fogásait. Emellett tesztelik a vécét és a rendszert, ami kivonja a szén-dioxidot a kapszulán belüli levegőből. Ekkor már levehetik a speciális űrruhájukat, ami vész esetén saját kis űrhajóként szolgál, és hat napig tudja életben tartani az űrhajósokat. Ezt remélhetőleg csak a fellövéskor és a Földre való visszatérésükkor kell használniuk, bár a súlytalanság állapotában többször is gyakorolják majd a felvételét.
Tesztelik emellett az Orion kézi vezérlését, hogy megnézzék, később milyen lesz majd dokkolni vele más űrhajókra, űrállomásokra. Ehhez a még a kapszulán található rakétafokozat leválik az Orionról, hogy az űrhajósok dokkolási célpontként használhassák. Ha ezzel megvannak, a rakéta egy nagy lökéssel elpöfögi az összes megmaradt üzemanyagát, amivel belecsapódik a Csendes-óceánba.
Az első nyolc űrben töltött óra után az űrhajósok aludhatnak négy órát, ami után átállnak arra a pályára, ami a Hold felé löki majd őket. Néhány további rendszerpróba után visszafeküdhetnek, és aludhatnak még négy és fél órát.
A második napot Reid Weisman parancsnok és Victor Glover pilóta egy kis edzéssel kezdik, ami Christina Koch és Jeremy Hansen küldetésspecialisták számára a nap második felére van beütemezve. Koch a nap első felében az utolsó nagy hajtóműindításra készíti fel a kapszulát, ami elindítja az Oriont a Hold felé, majd azt megkerülve a Föld irányába haladó pályára. Ezen kívül a második, harmadik és negyedik nap leginkább utazásról szól, néhány könnyebb feladattal. Többször is videótelefonálnak majd a NASA-val, és a negyedik napon több órát is azzal töltenek majd, hogy fényképeket készítsenek az égitestekről, amiket az ablakból látnak.
Az ötödik és hatodik nap történik meg, amiért az űrhajósok útnak indultak: ekkor kerülik meg a Holdat. Az ötödik nap érnek be a Hold vonzáskörzetébe, és a hatodik nap kerülnek a legközelebb hozzá – és a legtávolabb a földtől. Ezen a ponton a Földet és a Holdat is látni fogják az ablakból.
A hetedik nap egy hintamanőver segítségével, azaz a Hold gravitációját kihasználva, üzemanyag égetése nélkül az Orion irányt és sebességet vált, és elindul a Föld felé. Eközben az űrhajósok tovább tesztelik a különböző rendszereket, de a kilencedik nap már leginkább arról szól, hogy átnézik, mit is kell tenniük visszatéréskor és vízreszálláskor.
Mikor a kapszula a tizedik nap visszaér a bolygónk légkörébe, nagyjából 40 ezer km/h-val száguld majd, ami miatt körülbelül 2700 fokosra hevül majd az Orion hőpajzsa. Mikor túlvan a visszatérés legforróbb szakaszán, az Orion kiengedi az ejtőernyőit, amik lelassítják a kapszulát, hogy biztonságosan csobbanjon a Csendes-óceánba. A kapszulát és legénységét az amerikai haditengerész emeli majd ki a vízből és szállítja haza.