Hónapokon belül eldőlhet, ki és milyen moduláris reaktort építhet Magyarországon
„Pár évvel ezelőtt az ilyen eseményeken a klímaváltozás kérdése volt a fő téma, ma viszont a kulcskérdés az, hogyan biztosítható az energiaellátás biztonsága, és mit lehet kezdeni az ingadozó energiaárakkal” – mondta Aszódi Attila nukleáris biztonsági szakértő, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Természettudományi Karának dékánja Az atomenergia reneszánsza konferencián, ahol arról volt szó, hol áll éppen Magyarország az SMR-ek, vagyis a kis moduláris reaktorok engedélyezése felé haladó úton. Bár még egyetlen engedélyezett, piaci alapon működő prototípus sincs, a kerekasztal-beszélgetésben részt vevő szakértők szerint aki kimarad, az lemarad, így érdemes előre dolgozni.
Az SMR-ek elméletben nagyon jól hangzanak: a hagyományos nagy erőművekhez hasonlóan atomenergiával működnek, de azoknál jóval kisebbek. A hivatalos definíció szerint olyan nukleáris reaktorokat hívnak így, amiknek a villamos teljesítménye 300 megawatt alatti. Nagy előnyük, hogy előre, egy gyártóüzemben legyárthatók, és a helyszínen elég összeszerelni őket, így a hagyományosnál jóval gyorsabban üzembe helyezhetők. Ezzel kiesik a nagy erőművek két legnagyobb hátránya, a hosszú és folyamatosan csúszó építési idő és a brutális költségek – és ezeket az előnyöket hangsúlyozták a megszólalók a konferencián is.
Aszódi Attila is kiemelte: mivel Európában egy nagy, összekapcsolt villamosenergia-hálózat működik, nem feltétlenül lenne logikus SMR-eket telepíteni a rendszerbe, sokkal logikusabb lenne továbbra is nagy reaktorokat üzemeltetni. Ezeknek az építési ideje viszont nagyon hosszú, ami növeli a költségeket és a projektmegvalósítás kockázatát.
Mindezt mi sem igazolja jobban, mint Paks 2. kálváriája: a 12 éve megkötött szerződés alapján készülő projekt nagyjából sehol nem áll, és egyre nehezebb komolyan venni, hogy hamarosan nagy munkák kezdődhetnek, hiába kommunikálja ezt a kormány. Ahogy ezzel együtt az is egyre távolibbnak tűnik, hogy az erőmű elkészülhet 2032-re. Az első betonöntésig 12 év telt el, és bármilyen referenciaprojektnél az látszik, hogy a 2032-ig hátralévő hat évnél jóval több idő kell a működés elindításáig.
Alföldy-Boruss Márk energiapolitikáért felelős helyettes államtitkár azt mondta: Magyarország szeretne az SMR-világ közepében lenni, és számol azzal, hogy gyorsabb és költséghatékonyabb lesz a technológia.
„Az országgyűlés elfogadta azt az atomtörvény-módosítást, ami alapján az SMR-technológia nevesítésre került az atomtörvényben” – mondta a helyettes államtitkár a Telexnek. „Az SMR-re vonatkozóan pedig egy eltérő jóváhagyási, szabályozási, engedélyezési keretrendszert alakítunk ki az normál atomerőművekhez képest.”
Ennek a keretrendszernek a része lesz például az, hogy lehet majd előzetes konzultációt kezdeményezni az Országos Atomenergia Hivatalnál a technológiával kapcsolatban – ez még nem az engedélyezés része, de arra jó, hogy a cégek nagyjából tudják, mire számítsanak a folyamatban. Kelleni fog típusengedély, ami nem egy konkrét létesítmény engedélyét takarja, hanem egy gyártó cég adott típusára adható. A típusengedélyezés után jöhet majd a telephelyi és létesítési engedély.
„Sokkal szekvencionálisabb az eljárás a nagy atomerőművi szabályozásokhoz képest” – mondta Alföldy-Boruss Márk, hozzátéve, hogy a törvényt elfogadták, de végrehajtási rendeletek szintjén az Országos Atomenergia Hivatalnak vannak feladatai. „Egy olyan érdekes időszakban vagyunk, hogy a szabályozással már előre mentünk, a szabályozási keretrendszer nem lesz akadálya annak, hogy SMR-ek jöjjenek Magyarországra, SMR-ek viszont még mindig nincsenek” – mondta.
Magyarország 2025-ben szándéknyilatkozatot írt alá az Egyesült Államokkal arra, hogy húszmilliárd dollárért (6600 milliárd forintért) vásárol az USA-ból kis moduláris atomreaktorokat a jövőben. Ennek értelmében arra tettünk ígéretet, hogy az USA maximum tíz kis moduláris reaktort építhet Magyarországon. Alföldy-Boruss Márk most a konferencián elmondta, hogy együttműködünk Kínával, Dél-Koreával és az Egyesült Királysággal is, és vannak megállapodásaink gyártókkal is, de ezek a megállapodások jogilag nem kötelezők, csak egy fokkal komolyabbak, mint az informális megállapodások. Magyarország egyelőre nem választott gyártót a saját SMR-jeinek, de abban már nagyjából biztosak vagyunk, hogy vízhűtéses technológiát fogunk építtetni, mivel ezt ismerjük a nagy reaktorokon keresztül. Az MVM-nek viszont már vannak megállapodásai cégekkel, amik jogilag kötik a feleket, és bizalmas információk megosztására is vonatkoznak.
„Most az összes SMR-gyártó arra törekszik, hogy legyenek stratégiai együttműködések, akár már finanszírozásban is, és évekkel korábban meglegyenek az elköteleződések” – mondta a helyettes államtitkár. „Ott kell lennünk ezekben a beszélgetésekben, mert az a várakozásunk, hogy ugyan nem olyan óriási nagy a világpiac, hogy minden mostani dizájn talpon tudjon maradni, de aki talpon marad, ott be kell tudni állni a sorba. Ha a sor végére kerülünk, akkor 2030 körül nem fogunk tudni még projekteket indítani sem, nemhogy azt várni, hogy megjelenjenek itthon az SMR-ek. Szóval van benne egy ilyen csiki-csuki: ha az ember nem tárgyal, a sor végére kerül, ha meg tárgyal, akkor esetleg próbálják abba az irányba vinni, hogy kössön nagy megállapodást, ami lekorlátozza a további mozgási lehetőségeket.”
A konferencián gyártóként ott volt az SGE európai SMR-fejlesztési platform képviselője is, amit 2019-ben alapítottak varsói székhellyel. A cég társbefektető a világ kereskedelmi szempontból legfejlettebb SMR-technológiájának, a GE Vernova Hitachi Nuclear Energy által tervezett BWRX-300-nak a standard kialakításában. Jelenleg Lengyelországban három helyszínen fejleszt, a tervek szerint az első egységet 2032-ben adják át. A kormány korábban már megállapodást kötött a lengyel Synthos Green Energyvel, hogy az általuk képviselt és az Egyesült Államokból licencelt, GE Vernova Hitachi tervezte amerikai nukleáris technológia magyarországi bevezetéséhez szükséges technológiai, infrastrukturális, pénzügyi, jogi előkészítő munkákat megkezdjék. Ennél többet azonban erről nem hallani.
Ami a technológiát illeti, a kormány még csak nem is gondolkodik másban, mint a vízhűtéses megoldásokban. „Reálisan az idővonalat ezekkel tudjuk tartani. Ez az egyik szempont, hogy az időből ne csússzunk ki, a másik meg az, hogy tapasztalatunk ezekkel kapcsolatban van. Szerencsés együttállás látszik, úgy tűnik, az érkezik a piacra, amihez mi is értünk” – mondta a helyettes államtitkár.
A kerekasztal-beszélgetésen azt is mondta, hogy jelenleg tárgyalások folynak gyártókkal, monitorozzák a technológiákat, főleg azokat, amiknek a fejlesztése záró szakaszban van. A következő lépés lesz a gyártók kiválasztása. Magyarország elsősorban a nyugati technológiákra számít a keletiekkel szemben, és abban bíznak, hogy ilyen partnerrel tudunk majd előre lépni. Persze vannak még kritikus kérdések: az egyik ilyen a társadalmi elfogadottság, vagy például az, hogy pontosan hol lehet majd elhelyezni ezeket a kis reaktorokat. „A kormány nagy valószínűséggel a következő hónapokban döntést hoz majd, ami meghatározza a pontos technológiát, és valószínűleg a gyártót is, akivel az első SMR-projektet szeretnénk elindítani az országban” – mondta a helyettes államtitkár.
Kádár Andrea Beatrix, az Országos Atomenergia Hivatal elnöke azt mondta: ugyan az atomenergiáról szóló törvény módosítása az első feladat, ez a könnyebbik rész, a biztonsági keretrendszer, a gyakorlati szabályozás és a konkrét követelmények kidolgozása a nehezebb. Engedélyezési szempontból például nagy változást jelent az, hogy a hagyományos atomerőművekkel ellentétben az SMR-ek több modulban működnek. Ráadásul egyelőre senkinek nincs közvetlen tapasztalata az ilyen atomerőművekkel, így a know-howra sem lehet támaszkodni.
Az OHA elnöke szerint az új keretrendszer kialakításához nagyon fontos például a típusengedély lehetősége, ami lehetővé teszi, hogy a technológia nukleáris biztonsági megfelelőségét a telephelytől függetlenül értékelhessék, ezzel pedig lerövidíthessék a későbbi engedélyezési eljárásokat. Előengedélyezésre és párhuzamos engedélyezésre is lesz majd lehetőség, ami időt takarít meg. Felhívta a figyelmet arra is, hogy az SMR-ek számára külön biztonsági kódokat kell majd létrehozni, mert a jelenlegiek nem vihetők át egy az egyben.
Horváth Ákos, a HUN-REN Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója azt mondta: a nukleáris projektek kicsit más kategóriába tartoznak, mint a többi energiatechnológia, mert a befogadó országnak és az üzemeltetőnek külön felelőssége van a biztonság területén. „Eszközöket kell kiépíteniük, hogy garantálni tudják, ne történjen baleset, vagy ha mégis, azt megfelelően kezeljék, ahogy a használt üzemanyagot is” – mondta. Ez egyfajta ökoszisztémát hoz létre a kutatásban, az oktatásban, a civil társadalomban és mások között. Szerinte az is fontos, hogy a gyártók a helyi szereplőket bevonják a kutatás-fejlesztésbe, és hogy a régió országai együttműködjenek a technológia bevezetésében.
Bár szerencsés, hogy Magyarország előre megy a szabályozás területén, érdemes megjegyezni: jelenleg többtucatnyi vállalat kísérletezik SMR-ek építésével, és ezek többségéből várhatóan nem lesz működő modell. Akad néhány szép prototípus és demonstrációs erőmű, de jelen pillanatban nincs olyan gyártó, ami piacképes, megtérülő és teljesen biztonságos megoldást kínálna a piacon. Az SGE viszont elég erős jelölt lehet az első valóban működő, és akár piacképesen is építtethető SMR-re: a cég szerint a moduláris építési megoldásnak köszönhetően a jövőben a BWRX–300-as modelljét körülbelül 24–36 hónap alatt fel lehet majd építeni, az erőmű telephelye 90 százalékkal kisebb, az előállított egységnyi energia előállításához szükséges beton mennyisége pedig körülbelül 50 százalékkal kevesebb lesz a hagyományos atomerőművek építéséhez képest. Az biztos, hogy a következő években sok minden kiderül majd a technológiájuk megvalósíthatóságáról.
