Katasztrofális a helyzet a járóbeteg-ellátásban, ha antibiotikumokról van szó

Ha nem változnak a trendek, az egészségügy egyik legnagyobb tehertételévé válhatnak a multirezisztens kórokozók, amelyek jó részben nem átgondolt antibiotikum-használat miatt alakulhatnak ki. Kardos Gábor, a Debreceni Egyetem kutatója a Planetáris egészség a polikrízis idején konferencián előadásában azt mondta, az Európai Unióban évente 33 ezer halálozást tulajdonítanak rezisztenciabetegségnek, de mivel ez az adat a bejelentett eseteken alapul, a valós szám jóval nagyobb lehet. A mostani trendek alapján 2050-re a vezető halálokok közé emelkedhet az antimikrobiális rezisztencia, akár 10 millióan is belehalhatnak évente.

Amikor rátaláltak az antibiotikumokra, az csodaszernek tűnt, egy csomó olyan bakteriális fertőzésből eredő betegséget tudtak velük kezelni, amelyekre korábban nem volt hatásos gyógymód. Jó részük még most is működik, de a sok antibiotikum-használat miatt olyan baktériumtörzsek is kiszelektálódtak, amelyekre már nem hatnak a korábban kifejlesztett szerek.

„A multirezisztens kórokozók nem azokat fenyegetik, akik alapvetően egészségesek, de elkapnak egy húgyúti vagy légúti fertőzést, vagy sebgennyesedésük van, hanem főként a kórházi fertőzéseknél jelentenek veszélyt, illetve tuberkulózis esetében.” – mondta Kardos Gábor.

A növekvő esetszámok egyik mozgatórugója a nem megfelelő antibiotikum-használat. „A WHO ajánlása szerint akkor szerencsés az antibiotikum felírásának mintázata, ha a szűk spektrumú szerek meghaladják a 60 százalékot. Magyarország bőven nem tart itt, a járóbeteg-ellátásban katasztrofális a helyzet, ott gyakorlatilag nem használunk szűk spektrumú antibiotikumot. Gondolom, sokak tapasztalata az, hogy a háziorvos már akkor felírja az amoxicillint vagy a ciprofloxacint, ahogy bekopog hozzá a beteg” – mondta Kardos Gábor.

A tapasztalat tehát az, hogy az antibiotikum használati minőségén javítani kell, mert nagy mértékben hozzájárul az úgynevezett rezisztenciaspirál kialakulásához. Az orvosok már nem szívesen adják azt a szert, aminek a hatásosságában megrendült a bizalmuk, inkább egy szélesebb spektrumú, hatásosabbnak vélt szerre váltanak. Ennek a túlhasználata rezisztenciát provokál, és ezután egy még szélesebb spektrumú antibiotikum következik, aminél szintén nőni fog a rezisztencia, és eljön az a pont, amikor a legszélesebb spektrumú szerekkel szemben is viszonylag sok rezisztens törzs van.

Kardos azt mondta, egyelőre nem teljesen feltérképezett, hogy miért ilyen a hazai háziorvosi gyakorlat, ő úgy véli, hogy öngerjesztő a folyamat, de két beavatkozási pontot azért lehet azonosítani. Az egyik, hogy a járóbeteg-ellátásban sok szűk spektrumú antibiotikum, például penicillinszármazékok, nem is elérhetők, részben azért, mert amikor lehetett, akkor sem nagyon vásárolta senki. A másik, hogy a háziorvosok nehezen férnek hozzá mikrobiológiai diagnosztikai vizsgálatokhoz, így magukra vannak utalva az antibiotikum kiválasztásában.

Sokat segíthetne, ha jó területi mintázatban elérhetőek lennének mikrobiológiai diagnosztikai állomások. Kardos Gábor megjegyezte, hogy ahol van ilyen, például nagyvárosi környezetben, ott sem mindig használják ki, mert nincs benne az orvosi rutinban és szemléletben. A kutató szerint olyan antibiotikum-stratégia megalkotására lenne szükség, amelyben minden érintett szektor képviseltetné magát.

Európában egyébként elég vegyes kép, Kardos szerint Görögországban például néhány évvel ezelőtt még benzinkutakon is, úgy lehetett antibiotikumot vásárolni, mint a PEZ-cukorkát. Svédország viszont olyan intézkedéseket vezetett be, amelyeknek köszönhetően jelentősen alacsonyabb a rezisztencia.

A nem megfelelő antibiotikum-használat a gyógyszerstatisztikákból könnyedén kimutatható, de a környezeti terhelésük alapján is ugyanerre a következtetésre lehet jutni – az antibiotikumok és maradványaik ugyanis a szennyvízrendszerekből könnyedén kijutnak a környezetbe.

„A lényegtelen koncentrációt meghaladó antibiotikum-terhelés tulajdonképpen mindig megvan, ahol van víz és ember egyszerre. Tehát a terhelés Észak-Kanadában alacsony, ahol nincs ember, és a Szaharában, ahol nincs víz. Ahol az ember és a víz találkozik, ott az ember beszennyezi antibiotikummal a vizet” – mondta Kardos Gábor. A szennyezettség egyik elrettentő példáját egy indiai folyó jelenti, ahol olyan koncentrációban volt jelen a ciprofloxacin, hogy orvos is felírhatta volna a fürdőzést benne.

Az élővizekbe, a talajvízbe bekerülő antibiotikumok ökotoxinokként is működhetnek, teljesen megváltoztathatják például az egészséges talaj működéséhez szükséges mikrobiális életet, de kutatások már azt is kimutatták, hogy káros hatással lehetnek például az ebihalak vagy a búza növekedésére. Kardos Gábor megjegyezte, hogy egyelőre inkább csak sejtéseik vannak arról, hogy az antibiotikumok milyen sok problémát okoznak az összetett környezeti rendszerekben. Az antropogén hatás, az antibiotikum-fogyasztás gyorsan be tud gyűrűzni a környezetbe, ami aztán rövidesen vissza is érkezik az emberhez.

Több kutatás bizonyította, hogy madarak is hordozói a multirezisztens kórokozóknak, az egyik jellemző csoportjuk a sirályok, amelyek gyakran antropogén környezetben, településeken és környékükön, szeméttelepeken telelnek és táplálkoznak, ahol humán eredetű kórokozókkal is könnyen megfertőződnek. Hazai adatok szerint 2018/19-ben a vizsgált dankasirályok körülbelül 60 százalékában volt jelen multirezisztens Escherichia coli, ami mára körülbelül 70 százalékra nőtt. A még többféle szerrel szemben rezisztens karbapenemázt (a legszélesebb hatásspektrumú karbapenem antibiotikumokat is inaktiváló enzimet) termelő E. coli az első mintavételeknél még nem volt kimutatható, de mára körülbelül a dankasirályok 20 százalékában azonosították. A városi körülmények között élő varjak nagy része is hordoz valamilyen multirezisztens baktériumot.

Kardos Gábor azt mondta, hogy nagyon sok transzmissziós esemény lehet, gyakran kerülnek át állatokról emberekre multirezisztens kórokozók, de ez nem feltétlenül „átugrást” jelent, hanem a kórokozók cserélgetik a rezisztenciagéneket.

Sokszor lehet arról is olvasni, hogy azért válnak rezisztenssé a kórokozók, mert az állattenyésztők rengeteg antibiotikumot használnak, ami aztán bekerül az emberek tápcsatornájába. Kardos Gábor szerint ez észak-amerikai és ázsiai országok esetében még igaz is lehet, de Magyarországon az utóbbi öt évben egyre erősebben korlátozzák az antibiotikumok alkalmazását, és ennek köszönhetően a mennyiségük már majdnem megfeleződött. A végső cél az, hogy antibiotikum-mentesen tartsanak állatokat. Az alapvető problémát viszont még mindig a humán egészségügyi gyakorlat jelenti.