A múmiák szagából próbálták meg kitalálni kutatók, hogy mivel balzsamozták be őket
A kutatókat régóta érdekli, hogyan tudtak már az ókorban is holttesteket úgy mumifikálni, hogy azok a mai napig is kiváló állapotban őrződtek meg. Egy új tanulmány az egyiptomi múmiákat körüllengő szagokból próbálta meghatározni, hogy milyen technikákkal és anyagokkal konzerválták őket, írta a Science Daily.
A Bristoli Egyetem vegyészei azt találták, hogy a múmiákhoz kapcsolódó szag nem a testek öregedéséből vagy bomlásából származik csak, hanem sokkal inkább a balzsamozás és tekercselés közben használt anyagok keverékére utal. A kutatók szerint ezekből a nyomokból fel lehet tárni a mumifikálás módszereinek változását.
A kutatók először borsszem méretű levegőmintákat vettek, ami a korábbi módszerektől jelentősen eltér, mert általában a szilárd anyagokat oldanak fel, hogy megállapítsák az összetételüket, de ez rendszerint az egyedi és kényes tárgyak károsodásával is együtt jár. A begyűjtött gázokat fejlett analitikai eszközökkel vizsgálták meg, majd elkülönítették az illékony szerves vegyületekként ismert különböző illatkomponenseket.
Az időszámításunk előtt 3200 és az időszámításunk szerinti 395 között időszakból származó 19 múmia 35 balzsam- és kötszermintáját elemezték. Az összes mintában a Wanyue Zhao geokémikus által vezetett csoport 81 különböző illatkomponenst azonosított. Ezekből a vegyületekből következtették ki, hogy milyen anyagokat használtak a múmiák tartósításához.
A zsírok és olajok aromás vegyületeket és rövid szénláncú zsírsavakat hoztak létre. A méhviasz monokarbonsavakat és fahéjvegyületeket termel. A növényi gyanták aromás vegyületeket és szeszkviterpént szabadítottak fel, míg a bitumen nafténes vegyületeket termelt.
„Eredményeink azt mutatták, hogy a kémiai mintázatok történelmi korszakokonként változtak. A korábbi múmiák egyszerűbb profilokkal rendelkeztek, melyekben a zsírok és olajok domináltak, míg a későbbi múmiák összetettebb keverékeket mutattak, amelyek importált gyantákat és bitument tartalmaztak. Az ilyen anyagok drágábbak voltak, és különleges előkészítést igényeltek, ahogy a gyakorlat fejlettebbé vált” – mondta Wanyue Zhao.
A kémiai nyomok arra utalnak, hogy a különböző testrészeket eltérő technikákkal balzsamozták be, de ez még további elemzést igényel.
„Illékonyanyag-elemzésünk elég érzékenynek bizonyult ahhoz, hogy rendkívül alacsony koncentrációban is kimutathassa a maradványokat. Például a bitumen-biomarkereket korábban nehéz volt kimutatni az oldható maradványok korábbi módszereivel. Ez a megközelítés kibővíti az ókori egyiptomi temetkezési szokások tanulmányozását, tisztább és teljesebb képet adva a mumifikálási receptekről, az anyagválasztásról és a tartósítási stratégiákról” – mondta Richard Evershed, a Bristoli Egyetem kémiaprofesszora, a tanulmány társszerzője.
