Partvissal vakarózott egy tehén, tudományos szenzáció lett belőle
Emberként teljesen magától értetődő, hogy eszközöket használunk, hiszen ez volt az emberré válás kulcsfontosságú mozzanata. Az eszközhasználat más főemlősöknél, sőt, egyebek mellett a varjaknál, az elefántoknál és a delfineknél is jól dokumentált, de szarvasmarháknál eddig nem volt rá tudományosan alátámasztott példa. Azért csak eddig, mert egy friss kutatás most bemutatta Veronikát, az osztrák tehenet, aki nem pusztán használ egy partvist arra, hogy vakarózzon, hanem a kutatók szerint úgy használja azt, amit a főemlősökön kívül eddig nem nagyon lehetett látni.
A különleges tehén képességeit egy, a Current Biology szaklapban publikált tanulmányban mutatta be egy kutatópáros, akik az Eurekalert cikke szerint azután kezdtek el Veronikával foglalkozni, hogy egyiküknek megmutattak egy videót az állat vakarózásáról. Veronika gazdája, aki egyébként nem a húsáért vagy a tejéért, hanem házi kedvencként tartja a tehenet, először bő tíz éve vette észre, hogy az állat néha botokat vett fel a földről, és ezekkel vakarta magát. „Ahogy megláttam, tudtam, hogy ez nem lehet véletlen” – mondta Alice Auersperg, a Bécsi Egyetem biológusa.
Auersperg és a posztdoktorális képzését végző kollégája, Antonio Osuna-Mascaró ezen felbuzdulva el is utaztak Veronikához, hogy élőben is megnézzék a tehén képességeit. Ott aztán több kísérletet is végeztek az állattal, melyekben egy partvist helyeztek elé, véletlenszerű pozíciókban. A kutatók aztán rögzítették, hogy Veronika melyik végét használja a partvisnak, és melyik testrészét vakarászta vele. Így pedig kiderült, hogy az állat konzekvensen a testrésznek megfelelő, logikus döntést hozta – azaz a kutatók szerint képes a flexibilis eszközhasználatra.
Ez azt jelenti, hogy amikor például széles, merev részeket vakargatott, például a hátát, akkor a sörtés részt preferálta, amikor viszont puhább, érzékenyebb részeken jelentkezett a viszketés, mint a tőgye, akkor a nyelet használta. A mozdulatai is eltérőek voltak, előbbi esetben lendületes, erős suhintásokat figyeltek meg, míg a lágyabb testrészeit óvatosabb, kisebb mozdulatokkal vakarta a tehén. Azaz Veronika nem pusztán eszközhasználó, hanem képes ugyanazt az eszközt a feladattól függően teljesen eltérő módon használni.
Ez az állatvilágban rendkívül ritka a kutatók szerint, eddig meggyőzően csak csimpánzoknál sikerült bizonyítani.
Osuna-Mascaró szerint az, hogy Veronika kizárólag önmaga vakargatására alkalmazza az eszközöket, alacsonyabb szintre helyezi az állat eszközhasználatát, mintha az más tárgyakra vagy élőlényekre irányulna. Ugyanakkor hozzátette, Veronikának nyilván nincs könnyű dolga, hiszen kénytelen a szájával használni a partvist, és ezt a fizikai korlátozást meglepően jól tudja kompenzálni. Az mindenesetre biztos, hogy a kutatás az első tudományos bizonyíték, hogy a szarvasmarhák képesek eszközhasználatra, pláne ilyen összetett módon.
A kutatók szerint az, hogy Veronika háziállatként éli az életét, hozzájárulhatott ahhoz, hogy ez a viselkedés kifejlődött nála. A legtöbb fajtársa eleve meg sem éli azt a kort, amit ő, nagy, nyitott terekhez sincs hozzáférésük és ritkán van lehetőségük arra, hogy egyáltalán megpróbáljanak különféle tárgyakat használni. És persze az is segíthetett neki, hogy rendszeresen kapcsolatban volt emberekkel is. A kutatók emiatt most azt próbálják majd kideríteni, hogy milyen környezeti és szociális körülmények kellenek ahhoz, hogy ez a viselkedés megjelenjen a haszonállatoknál. Szerintük egyébként ez jóval elterjedtebb lehet, mint eddig gondolták, csak eddig senki nem figyelte, hogy megtörténik-e.
