Hiába mondjuk, hogy leválunk az orosz atomenergiáról, még az európai fűtőanyagokat is a Roszatommal gyártjuk
Szijjártó Péter nemrég nagy csinnadrattával jelentette be a Trump-Orbán találkozó után, hogy Magyarország nukleáris fűtőelemeket vásárol az amerikai Westinghouse cégtől Paks II.-höz. Valójában ez nem volt új információ, az MTI már októberben arról írt, hogy a kormány megkezdi az egyeztetéseket arról, hogy a jövőben amerikai fűtőelemek is hozzájárulhassanak a megnövekedett magyar nukleáris energiatermeléshez. Orbán Viktor november elején leütötte az üzletet, és ezzel Franciaország mellett az Egyesült Államok is beszállt Magyarország nukleáris iparába.
Magyarország sokáig kivárt
Arról, hogy a Roszatomon kívül is nyitnánk más fűtőanyag-megoldások felé, már 2023 végén is volt szó: Orbán Viktor ekkor egy zárkörű kötcsei találkozón a legközvetlenebb politikai szövetségeseinek beszélt arról, hogy orosz helyett francia üzemanyaggal is működhet Paks I. és II. is. Magyarországon VVER típusú nyomottvizes reaktorok vannak, és ilyenekből építünk hamarosan újakat is Paksra a Roszatommal együtt. Előbbiek VVER 440-esek, utóbbiak pedig VVER 1200-asok lesznek (a számok itt az elektromos teljesítményt jelölik). A VVER-ekkel kapcsolatban az orosz–ukrán háború kitörése óta rendszeresen felmerül a probléma, hogy kizárólag orosz típusú üzemanyaggal működtek, sokáig nem volt alternatíva arra, hogy kiváltsák az orosz függést, ami viszont az Európai Unió hosszú távú célja az energiahordozóknál.
Amikor kezdtek megnyílni az alternatív lehetőségek, a magyar kormány sokáig nem tett határozott lépést a diverzifikálás felé. 2024 januárjában még a Roszatom és leányvállalata, a TVEL volt a VVER reaktorsorozat nukleáris üzemanyagának szinte egyedüli szállítója az EU-ban, egyes országok azonban megkezdték a tárgyalást a leválásról, Finnország még egy atomerőmű-építési projektet is lemondott az oroszokkal. Magyarország sokáig habozott, pedig a francia Framatome már korábban bejelentette, hogy fejleszteni fog orosz típusú üzemanyagot, és amint képes lesz legyártani azt, lehet majd tőle vásárolni – ez a jelenlegi állás szerint 2027-ben lehet reális. Végül 2024-ben jelentették be, hogy Magyarország is kér a franciák újragondolt üzemanyagából.
A cél a VVER-üzemanyagok gyártásával egyértelműen az, hogy az Egyesült Államok, de leginkább Európa minél inkább tudjon függetlenedni az orosz importtól. Az Európai Unióban viszonylag régóta megvan ez a szándék, ami már a Krím 2014-es orosz annektálása után megfogalmazódott. Az EU 2024-ben 10 millió euró támogatást is adott emiatt a Framatome-nak arra, hogy fejlessze a VVER-fűtőelemek gyártási kapacitását. Csakhogy egyelőre még az uránimportban és a technológiai importban is igencsak függünk Oroszországtól – jól hangzik a diverzifikáció, de jelenleg csak elméletben létezik, és kérdés, hogy a jól hangzó bejelentések mögött mikor lesz valódi leválás.
A bejelentések ellenére az EU és az USA is függ az oroszoktól
Az EU ugyanis továbbra is orosz urántermékeket importál: nyers, feldolgozott és dúsított uránt, valamint az előre gyártott fűtőelemeket is. 2024-ben az EU több mint 700 millió euró értékben vásárolt urántermékeket Oroszországból, ami több mint 2800 tonna uránt jelent dúsított vagy üzemanyag formában. Ezek az importok létfontosságúak a reaktorok működéséhez, amelyek az Európai Unió villamosenergia-termelésének csaknem egynegyedét adják. Tavaly hat tagállam vásárolt dúsított uránt vagy uránszolgáltatásokat Oroszországból.
Az Egyesült Államok is függ az országtól a nukleáris energia területén: 2024-ben 624 millió dollár értékben importált dúsított uránt és plutóniumot Oroszországból, ami csekély csökkenés a 2021-es 646 millió dollárhoz képest. Sőt, májusban még arról is szó volt, hogy az USA és Oroszország az együttműködés kibővítéséről tárgyal.
A Roszatom vezérigazgatója, Alekszej Lihacsov akkor azt mondta: a cég külföldi bevételeinek 20 százaléka „barátságtalan” országokból származik. A Joe Biden által aláírt Prohibiting Russian Uranium Imports Act rendelet 2024 augusztusában lépett hatályba, és 2040-ig érvényes, de 2028-ig még engedmények adhatók korlátozott mennyiségű orosz eredetű, alacsonyan dúsított urán behozatalára. Az amerikai Energiainformációs Hivatal adatai szerint 2023-ban az amerikai urándúsítási szolgáltatások 28 százalékát hazai létesítmények biztosították, míg 27 százalék Oroszországból érkezett – ezzel Oroszország volt a legnagyobb külföldi beszállító.
Az amerikai importtilalmat követően Oroszország válaszul betiltotta a dúsított urán USA-ba irányuló exportját, bár egyedi engedélyekkel továbbra is lehetnek kivételek, amelyeket az orosz műszaki és exportellenőrzési szolgálat ad ki.
Az Európai Unióban kicsit más a helyzet, itt van tényleges szándék az orosz uránról való teljes leállásra. Pontos terv azonban még nincs erre.
A Bruegel think-tank szerint az EU négy kockázatnak teszi ki magát azáltal, hogy továbbra is Oroszországból vásárol urántermékeket.
- Az első az energiabiztonsági kockázat: Oroszország nem megbízható kereskedelmi partner, a drámai orosz gázexport-csökkenést követő nehéz alkalmazkodás is bizonyítja ezt. Egy hirtelen és váratlan orosz uránexport-megszakítás zavart okozna az ellátási láncokban. Érdemes azt is tudni azonban, hogy az európai szolgáltatók erre a kockázatra készülve készleteket halmoznak fel: Pakson például kétévnyi üzemanyag pihen tartalékban.
- A második kockázat az, hogy elmélyülnek az Oroszország és az egyes urántermékeket importáló EU-országok közötti bilaterális kapcsolatok. Ez lehetővé teszi a Kreml számára, hogy megossza az uniós tagállamokat, és befolyásolhatja a közös külpolitikai döntések előrehaladását.
- A harmadik kockázat konkrétan a Roszatomhoz kapcsolódik. A cég szoros kapcsolatban áll az orosz katonai komplexummal, ide értve a nukleáris fegyverek gyártását is, és kiterjedt üzleti kapcsolatokat tart fenn számos szankcionált védelmi vállalattal, például a Rosteccel, valamint technológiát, szakértelmet és erőforrásokat oszt meg szankcionált kutatóintézetekkel, amelyek az orosz védelmi iparral foglalkoznak. Ezen felül az EU kettős politikája – az együttműködés folytatása az orosz állami tulajdonú vállalatokkal, például a Roszatommal, miközben folyamatosan szankciókat hoz – kiskapukat teremt. A Roszatom sok szerződéssel rendelkezik különféle országokkal atomerőmű-építésre és nukleárisüzemanyag-szállításra, amelyek pénzügyi tranzakciók lebonyolítására is használhatók, hogy megkerülhessék a szankciókat.
- A negyedik lehetséges kockázat az, hogy az EU mindezzel továbbra is finanszírozza Oroszország Ukrajna elleni háborúját. Az is igaz azonban, hogy bár a 2024-es 700 millió dolláros import jelentős összeg, a Roszatom külföldi bevételeihez viszonyítva nem túl releváns (ez 2024-ben 18 milliárd dollárt tett ki), és az EU orosz gázszámlájához képest sem nagy (ez évente 15 milliárd eurót jelent).
Az orosz EU-importok jelenleg az uránüzemanyag-ciklus minden lépését lefedik, többnyire késztermékként, dúsított uránként vagy végső üzemanyag-kazettákként. Jelenleg 19 VVER-reaktor működik a blokkon belül, és bár ez az EU reaktorainak csak egyötödét teszi ki, a Nukleáris Világjelentés (World Nuclear Report) szerint a függőségi szint még mindig meglehetősen magas.
Ráadásul diverzifikációs szándék ide vagy oda, egyelőre a VVER-üzemanyagok európai gyártásához is szükség van az oroszokra. Ez azért van így, mert a VVER-reaktorok teljesen más üzemanyagot igényelnek, mint például a franciák által is gyártott PWR-ek. A kazetták például az előbbiekben hexagonálisak, utóbbiakban négyzetesek, és ez a helyzet a Westinghouse által gyártott üzemanyagokkal is. Ahhoz, hogy a VVER-ekbe megfelelő üzemanyagot tudjon gyártani bármelyik cég, át kell állnia az orosz technológiára – ez pedig egyelőre csak orosz segítséggel lehetséges.
Európai nukleáris üzemanyag, de orosz közreműködéssel
A Framatome és a Roszatom régóta működik együtt: az 1990-es évek elején az akkor még Areva néven dolgozó nukleárisüzemanyag-óriás és az orosz MSZ Elektrosztal orosz–francia üzemanyag-kazettákat gyártott németországi, svájci, svédországi, hollandiai és brit atomerőművek számára. Ezen kívül dúsított uránt és üzemanyag-pelleteket (üzemanyagrudak összeszereléséhez használt darabokat) szállítottak Oroszországból a németországi Lingen üzemébe. A Framatome leányvállalata által üzemeltetett lingeni gyár az 1970-es évek óta gyárt nukleáris üzemanyagrudakat. A német hatóságok adatai szerint 2023-ban és 2024-ben is érkezett Lingenbe üzemanyag-pellet. 2023 januárjában a Framatome és az orosz TVEL közösen megalapította a Franciaországban bejegyzett European Hexagonal Fuel SAS-t az orosz üzemanyag-technológiák licencelése céljából.
A tervek szerint a Framatome korábban is VVER-ekhez gyártott volna üzemanyagot Lingenben, de ez a projekt egy időre leállt, mert nem kapott engedélyt a német kormányzattól. A VVER üzemanyag-kazetták hatszögletű kialakítása miatt a már meglévő épületekben ugyanis bizonyos kiegészítő berendezések telepítésére lett volna szükség. Az elképzelés az volt, hogy a szükséges gépeket a Roszatomtól hozzák be, és a németországi lingeni üzemben telepítsék.
2023 márciusában a cég engedélyt kért hatszögletű üzemanyag-kazetták gyártására, de már csak a VVER-1000 reaktorokhoz. A Bloomberg szerint a vállalat még mindig vár erre, de a Telex úgy tudja: a lingeni üzemet a cég elengedte, és most már a helyi, vagyis francia gyártásra koncentrálnak, és bár az engedélyezés egy lassú folyamat, a tervek szerint a munka 2027-ben indulhat be.
A Framatome és TVEL közben jelenleg is együtt dolgozik VVER-üzemanyagon orosz licenc alapján. Az erre irányuló együttműködés még az orosz–ukrán háború előtt, 2021-ben született meg, a Framatome és a Roszatom ekkor írt alá megegyezést, ami szerint orosz licenc alapján a francia fél európai területen fűtőelemeket gyárthat VVER típusú reaktorok számára. A licenc a már kipróbált orosz VVER-üzemanyag-tervezés használatát teszi lehetővé, vagyis olyan kazettákat, amelyek szerkezetileg és funkciójukban megegyeznek azzal, amit eddig közvetlenül Oroszországból szállítottak a reaktorokba. Ez azt jelenti, hogy az európai VVER-üzemeltetőknek nem kell műszaki adaptációt vagy új jóváhagyást kérniük, ha az új üzemanyag kazetták a korábban használt formával azonosak.
A Telex úgy tudja: részleteiben ez az együttműködés leginkább olyan technikai részletekre terjed ki, amik VVER-specifikusak, például a cilinderre vagy a pelletekre. A projektre rálátó forrásaink azt mondták, a franciák gyakorlatilag a receptet kapják meg az oroszoktól, ami alapján kifejleszthetik a saját üzemanyag-kazettáikat. Ugyanakkor Framatome párhuzamosan dolgozik egy teljesen európai tervezésű (azaz nem orosz licenc alapján készült) VVER-üzemanyag-fejlesztésen is.
Atomenergia-reneszánszot vizionálnak a szakértők
Mindez már csak azért is fontos, mert úgy tűnik, az atomenergiának reneszánsza van az Európai Unióban és az Egyesült Államokban is. A Párizsban megrendezett Nukleáris Világkiállításon Rafael Grossi, a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség főigazgatója azt mondta: visszatértünk a realizmus talajára, és most először van igazán kereslet a nukleáris piacon. Azt ugyanis eddig leginkább az államok tartották el, hiszen atomerőművet építeni nagyon drága, időigényes, jellemzően az építés éveket csúszik, ami az eredeti árhoz képest még inkább feltolja a költségeket.
Roland Lescure, Franciaország gazdasági, pénzügyi, ipari, energetikai és digitális szuverenitásért felelős minisztere még ennél is sarkalatosabban fogalmazott: azt mondta, a fukusimai baleset után kezdődött vallásháborúnak vége, utalva arra, hogy az atomenergia egyre elfogadottabb útja az Európai Unió zöldítési stratégiáinak. Ő azt is kiemelte, hogy a megújulók és a nukleáris energia között nem kell választani, ezek egymást kiegészítve fogják segíteni az uniót abban, hogy elérje a klímacéljait.
Ezt az optimizmust egyébként a világkiállítás igazolta is: Sylvie Bermann, az esemény elnöke azt mondta, hogy soha ennyien nem voltak még a WNE-n. Az is figyelemre méltó, hogy az Európai Unión belüli nukleáris összefogás egyre népszerűbb, információink szerint most már csak Németország és Ausztria igazán atomellenes a blokkban.
Fatih Birol, a Nemzetközi Energiaügynökség ügyvezető igazgatója ugyanakkor elismerte: a nukleáris ipar az előző években nem teljesített túl jól, a költségek lehangolóak, ráadásul átlagosan 8 éves csúszással kell számítani az építés során a kezdéskor számított költségvetés átlagosan 2,5-szeres áremelkedése mellett. „Az egész ellátási láncot át kell tekintenünk. Az urániumkitermelés és -dúsítás néhány ország kezében koncentrálódik” – mondta.
Az EU REPowerEU ütemtervének célkitűzései között szerepel az orosz uránról és fűtőelemekről való leválás fokozatos korlátozásokkal. A megoldást több tagállam, köztük Magyarország és Szlovákia is bírálta, energiabiztonsági és versenyképességi aggályokra hivatkozva. Egyelőre határidő a leválásra nincs, és nehéz is lenne meghatározni addig, amíg a technológiai transzfer nem fejeződik be, és nem tudunk legalább VVER-üzemanyagot gyártani a blokkon belül. Addig viszont a diverzifikáció csak egy jól hangzó szlogen: valójában még mindig az oroszok exportjára szorulunk.
