A túltartott vadállomány miatt kipusztult eredeti élőhelyéről a csak a Vértesben található fafaj
A magyarországi erdőkben lévő magas vadlétszámra erdészek és természetvédők is gyakran panaszkodnak, és most egy fajpusztulás is megmutatta, miért lenne szükség a vadállomány szabályozására. A világon csak a Vértes hegységben megtalálható kőhányási berkenye feltehetőleg a muflonok áldozata lett, írta honlapján a Duna-Ipoly Nemzeti Park.
A kőhányási berkenye (Sorbus acutiserrata) olyan berkenyék közé tartozik, amelyek kis területen terjedtek el. A kis terület lehet egy hegység, de akár egyetlen hegy vagy egy északi lejtő, mivel a hűvösebb klímát kedveli. A lejtők gyakran meredekek és sziklásak is. A kőhányási berkenye megtermékenyüléséhez szükséges az idegen pollen, de az nem épül be az utód genetikai állományába, így gyakorlatilag klónozza magát, írta a nemzeti park honlapján Riezing Norbert.
A szakember arra utalt, hogy a kőhányási berkenye élőhelyére a nálunk idegenhonos muflon tudott behatolni. A sziklás területekre még vadkerítést sem lehet építeni, így a patások könnyen behatolnak oda, és feleszik a termést, a csemetéket, az idősebb fáknak pedig télen lehántják a kérgét, a fa meggyengül, és a kórokozóknak is utat nyitnak. A taposási kár is jelentős, ami a termőtalaj lemosódását is segíti, és így egyre kevesebb vizet köt meg, a fák pedig kiszáradnak.
„Mivel nincs újulat (facsemeték), a terület idővel fátlan kopárrá alakul. Ez a folyamat pusztítja ki bennszülött berkenyéinket is. Mivel viszonylag rövid életűek és ráadásul szereti enni a vad, ezért gyorsabban tűnnek el, mint más fajok” – írta Riezing.
A kőhányási berkenye előtt már egy másik bennszülött berkenye, a Kelet-Bakonyban megtalált bodajki berkenye is kipusztult egyetlen ismert termőhelyéről, és több más fajnak is kritikusan alacsonnyá vált a populációja.
Riezing azt írta, hogy ezekről a fákról van ugyan „biztonsági másolat”, de ezeket néhány véletlen esemény, például egy betegség gyorsan elviheti, és nehéz is belőlük életképes populációt fenntartani.
