A Stanford Medicine kutatói találtak egy olyan, természetben is előforduló hormont, ami étvágy- és súlycsökkentést idéz elő, mint a napjainkban elképesztően népszerű fogyókúrás szer, viszont a kellemetlen mellékhatások nélkül – írja a Gizmodo.

A mostanában használt, alapvetően cukorbetegség kezelésére kifejlesztett gyógyszerekről már mi is részletesen írunk. Hatóanyagaik a szemaglutid vagy a GLP-1, de ezek sokaknál émelygést vagy más emésztőrendszeri problémát okoznak. A Stanford kísérletében alkalmazott egerek és minimalacok ezen mellékhatások nélkül kezdtek el fogyni.

A kutatók a felhasznált molekulát mesterséges intelligencia segítségével találták meg (ami alapvetően nem újdonság, egy magyar cég évek óta alkalmazza a technológiát rákgyógyszerkutatásban). A stanfordi molekulát azonban még vizsgálni kell, hogy embereknél is működik-e, és persze azért, hogy nem veszélyes-e.

A testünkben sok hormon akkor aktiválódik, ha egy enzim szétvágja a prekurzorjukat, az úgynevezett prohormonjukat. A kutatók most megvizsgálták azokat az ilyen vágós enzimeket, amik a már ismert GLP-1 termelésében segítenek, és kíváncsiak voltak, hogy találnak-e másik olyan, éhségérzettel kapcsolatos hormont, amihez köze van az enzimnek. Mivel ez kézzel időigényes munka lett volna, írtak egy algoritmust, ami igencsak felgyorsította a kutatást.

Végül 373 ígéretes prohormont találtak, amik összesen 2700 különböző peptidért felelhetnek. A peptidek a fehérjék felépítésében játszanak fontos szerepet. A kutatók kiválasztottak közülük 100 peptidet, amikről tudták, vagy legalább sejtették, hogy befolyásolják az agyban zajló éhesedési folyamatot. A mintába bevették a GLP-1-et is, hogy összehasonlítsák a hatékonyságot, és végül egy olyat találtak, ami kifejezetten ígéretesnek tűnt: a 12 aminosav hosszú peptidet, a BRP-t, ami a BRINP2-höz köthető.

Ez a BRP volt az, ami igen jó eredményt produkált az egereken és minidisznókon (amik anyagcsere szempontjából nagyon hasonlítanak az emberekre). Hogy mennyire jó eredményt? Egy adag BRP jelentősen csökkentette az állatok étvágyát, néhány esetben megfelezte. A túlsúlyos egerek a BRP hatására két hét alatt sok felesleget adtak le, aminek nagy része zsír volt.

A molekula használata az agyban nem érintette a GLP-1-receptorokat, és az állatoknál nem is jöttek elő azok az emésztőrendszeri problémák, amik a népszerű gyógyszer miatt sokaknál jelentkeznek. Emellett az állatok nem mozogtak kevesebbet, nem voltak feszültebbek, mint általában, és a szer nem befolyásolta, hogy mennyit isznak. Egyelőre úgy néz ki, hogy míg a szemaglutid az agy mellett a gyomorra és a hasnyálmirigyre is hat, a BRP csak a hipotalamuszban aktiválódik.

Azt persze fontos megjegyezni, hogy ezek még csak kezdeti kísérletek, és még sok vizsgálatra lesz ahhoz szükség, hogy a molekula egy biztonságos gyógyszer formájában eljusson az emberekhez, és semmi nem garantálja, hogy mellékhatások nélkül működne, ahogy azt sem, hogy egyáltalán eljut az engedélyig. De ezek az első eredmények ígéretesnek tűnnek.