A magyaroknak csak a 6 százaléka képes igazán hosszú és összetett szövegeket értelmezni

A Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) nemrég bemutatta, milyen ramaty állapotban van a magyarok egészsége, és nem hagytak sok időt felocsúdni, rögtön behúztak egy másik gyomrost, ugyanis bemutatták azt is, hogy hogy áll a felnőttek intelligenciája, alapvető készségei.

Magyarország ezen a felmérésen először és utoljára 2017-2018-ban vett részt, úgyhogy pont elég idő telt el ahhoz, hogy a 2022-2023-as adatokból látni lehessen valami változást. Az OECD szerint így, valamint a többi résztvevő ország adatainak összehasonlításával a magyarok átláthatják, hogy milyen irányba haladnak ezeken a területeken.

A tesztben a 16-65 év közöttiek olvasási, számolási és problémamegoldási készségeikről tehettek tanúbizonyságot, és ugyan nem annyira rossz a helyzet, mint az egészség terén, azért nem állítható, hogy brillíroztak volna.

Az olvasási teszten a magyarok átlag pontszáma 248 lett (a maximum 500-ból), ez 12 ponttal marad el az OECD-s átlagtól. Hozzánk hasonlóan teljesítettek a dél-koreaiak (249 pont), a lettek (248 pont), a spanyolok (247 pont) és az olaszok (245 pont), a sort Chile zárja 218 ponttal, csúnyán lemaradva az utolsó előtti Portugália 235 pontjától. A dobogóra a finnek, japánok és svédek kerültek, 280-300 közötti pontszám kellett ehhez.

A teszt során a teljesítményt öt kategóriába sorolták. Az 1-es szintre azok kerültek, akik legfeljebb 176 pontot értek el, ez azt takarja, hogy egyes mondatokat még tudják értelmezni, és rövid bekezdéseket is át tudnak olvasni, befogadni. Egyszerű és lényegre törő kérdésekre is választ tudnak találni egyszerű szövegekben. A magyarok 32 százaléka legfeljebb ezt a szintet érte el, szemben az OECD 26 százalékos átlagával. A 4-es (legalább 326 pont) és 5-ös szinteket (376 pont) elérők már nagyon értő olvasóknak számítanak, ők több oldalas, információval telepakolt szövegekkel is könnyedén megbirkóznak, valamint burkolt mondanivalót és mögöttes tartalmat is ki tudnak hámozni ezekből a mondatokból. Ezt a magyaroknak mindössze 6 százaléka érte el, míg az OECD-s átlag 12 százalék.

Matekban egy kicsit jobbak vagyunk

Ezen a téren 29 százalék jutott legfeljebb 1-es szintig, szemben az OECD-átlag 25 százalékkal. Az átlag pontunk 254 lett, az OECD átlaga 263. Új-Zéland (256 pont), Horvátország (254 pont), Dél-Korea (253 pont) és Spanyolország (250 pont) teljesített hozzánk hasonló szinten, és sereghajtók számtanból is Portugália (238 pont) és Chile (214 pont) voltak, az élen ismét a finnek, japánok és svédek.

Az 1-es szint itt azt jelenti, hogy az alap matek megy még az embernek, a tizedes törtekkel sincs baj, de ha befigyelnek a sima törtek vagy egyenletek megoldására kerül sor, az már nehézséget jelent. Az 1-es szint alatt teljesítők inkább csak kisebb számok összeadásáig és kivonásáig jutnak. A 4-es és 5-ös szintet elérők kenik-vágják az egyenleteket, kisujjukból kirázzák az arányszámítást, valamint tudnak értelmezni összetett ábrákat és statisztikai alapú állításokat. Ezekbe a csoportokba a magyarok 9 százaléka került (OECD-átlag: 14 százalék).

Alkalmazkodó problémamegoldásban állunk a legrosszabbul, ebben a magyar kitöltők 37 százaléka érte el legfeljebb az egyes szintet, szemben az OECD 29 százalékos átlagával. Ezen a szinten leginkább az egyszerű, kevés összetevőjű problémák leküzdése megy, miközben a tényezők nem változnak, és kevés az irreleváns információ. A többlépéses problémák már nehézséget okoznak, ahogy azok is, amikben sok az aktív változó. 1-es szint alatt csak a legegyszerűbb, általában egy lépésből megoldható problémák megugrása megy.

A legmagasabb, 4-es szintet a magyarok 3 százaléka érte el, ez nem áll messze az OECD 5 százalékos átlagától. Az OECD-átlag 251 pont volt, a magyaroké pedig 241. Ebben is Spanyolországgal (241 pont), Dél-Koreával (238 pont), Izraellel (236 pont) és Horvátországgal (235 pont) kerültünk egy mezőnybe. A három témakörben összesen a magyar kitöltők 22 százaléka került a legalsó két szintre (OECD: 18 százalék). A dobogó ismét finn-japán-svéd.

Fiatalság, bolondság

Az 55-65 évesek mindhárom területen rosszabbul teljesítettek, mint a 25-34 évesek. Olvasásban 30 ponttal (ami az OECD-átlag is), számtanban 23 ponttal (OECD: 26 pont), problémamegoldásban pedig 29 ponttal (OECD: 30 pont). Ez a különbség részben köthető az öregedéshez, de valószínűleg a fiatal korban kapott oktatás minősége és mennyisége is hozzájárul a jelenséghez.

Ettől függetlenül a még iskolába járó, vagy nemrég végzett magyar 16-24 évesek nem szerepeltek OECD-szinten kiemelkedően. Olvasásból 255 volt az átlag pontjuk, számtanból szintén 255, problémamegoldásból 250 pont. Mindhárom az OECD átlaga alatt van.

2022-2023-ban nem sikerült megismételni a 2017-2018-as eredményeket. Az első körben a válaszadók 19 százaléka érte el legfeljebb az 1-es szintet olvasásban, 18 százaléka pedig számtanban. A skála túlsó végén, 4-es vagy 5-ös szintig 7 és 14 százalék jutott.

Tehát nem csak az alacsonyan teljesítők aránya lett magasabb, hanem a magasan teljesítőké is zsugorodott.

A két, néhány év különbséggel elvégzett vizsgálat előnye, hogy össze lehet hasonlítani, hogy egy bizonyos időszakban születettek hogyan teljesítenek néhány évvel később. Ahogy öregszik az ember, egyre többet veszít ezekből a készségeiből, de ez fiatalokra még nem annyira jellemző. Az 1989 és 1996 között születettek most olvasásban 16 ponttal értek el kevesebbet, mint 2017-2018-ban, az 1979-1988 közöttiek 15 ponttal, a ‘69-’78 közöttiek 19 ponttal, az 1958 és 1968 között születettek pedig 23 ponttal teljesítettek rosszabbul.

Általános tapasztalata ezeknek a teszteknek, hogy a magasabb szintű iskolázottság magasabb pontokhoz vezet. A felső fokú végzettséggel rendelkező 25-65 közötti magyarok 46 ponttal jobb eredményt értek el olvasásban, mint azok, akik érettségi után elhagyták az oktatást (az OECD-átlag ebben 33 pont), és azok, akik leérettségiztek, 43 ponttal többet szereztek, mint azok, akik legfeljebb 10 évet töltöttek el a közoktatásban.

Ez azonban nem ível át az országhatárokon: a magyar felsőfokú végzettségűek rosszabbul teljesítettek olvasásban, mint azok a finnek, akik 11-13 évet töltöttek közoktatásban. Ez ugye érettségi, plusz-mínusz egy évet jelent.

OECD-átlagban a nők 3 ponttal többet szereztek olvasásban, mint férfiak, míg a férfiak inkább matekban és problémamegoldásban voltak jobbak, ahol átlagosan 10, illetve 2 ponttal többet értek el. Magyarországon a nők 6 ponttal olvastak jobban, a férfiak 5 ponttal voltak jobbak számtanból, alkalmazkodó problémamegoldásban pedig nem volt jelentős különbség.

Azok, akik matekból a 4-es és 5-ös szinten állnak, sokkal jobb helyzetben vannak a munkaerőpiacon, mint a legfeljebb 1-es szintig eljutók. 19 százalékponttal többen jelennek meg a munkaerőpiacon (97 százalékuk), egy százalékponttal alacsonyabb körükben a munkanélküliség (3 százalék) és vásárlóerő-paritásban átváltva 13 dollárral, több mint 10 százalékkal többet keresnek óránként.

Maradva a számtannál: azok, akik legalább négyes szintet értek el, sokkal jobb életminőségről számolnak be, jobb egészségűnek vallják magukat, könnyebben megbíznak másokban és többet önkénteskednek, mint azok, akik legfeljebb az 1-es szintet érik el.

A felmérésben Magyarországról 4564 ember vett részt, az összetételük reprezentatív a nagyjából 6,2 millió 16-65 éves magyarra nézve.