Tudományos függetlenség vagy központosítás? Újra átalakítják a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot

November 7-én levél érkezett a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózathoz tartozó kutatóközpontok és intézetek főigazgatóihoz: egy törvénytervezetet olvashattak, ami a hálózat drasztikus átalakításáról szólt. Másnapra Gulyás Balázs, a hálózat elnöke főigazgatói értekezletet hívott össze, ahol ismertette a törvény legfontosabb elemeit. A főigazgatók egymás közötti levelezése felizzott, egyértelmű volt, hogy a tervezet jelentős módosításokra szorul, hogy ne kerüljön veszélybe a kutatóhálózat és a tudományos szabadság jövője.

A törvényjavaslat megszüntette volna az összes eddigi kutatóközpontot és intézetet, de nem szerepelt benne egyetlen új intézet alapítása sem. Az eredeti törvénytervezet alapján az összes kutató és kutatóintézeti munkavállaló közvetlenül a kormány által politikai alapon kinevezett elnöktől és vezérigazgatótól függött volna a munkáltatói jogok szempontjából és minden más módon. Felmerült a kekvásítás veszélye is, vagyis az, hogy a kutatóközpontokat az egyetemek nagy részéhez hasonlóan alapítványokba szerveznék át. A kritikusok szerint ez az egyetemeknél súlyosan veszélyezteti a függetlenséget (az Európai Unió meg is vonta a Horizont- és Erasmus-támogatásokat miatta), ezért a vészcsengők azonnal megszólaltak. A kutatóintézetekben gyűléseket szerveztek, a főigazgatók megbeszéléseket tartottak, az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) rögtön a Tudományos Dolgozók Demokratikus Szakszervezetével együtt szavazott a törvénytervezetről. A kutatók üzenete egyértelmű volt: a tervezet ebben a formájában elfogadhatatlan.

A kutatóközpontok és -intézetek sorsa az elmúlt években egyébként is elég hányattatott volt: 2019-ben elcsatolták őket a Magyar Tudományos Akadémiától, és az Eötvös Loránd Kutatási Hálózatba (ELKH) tömörítették. Az MTA és a kutatók többsége tiltakozott ez ellen, aggályok merültek fel a kutatás szabadságával és függetlenségével kapcsolatban. Ezek egyelőre nem igazolódtak, de a bizalmatlanság érthető módon megmaradt.

2020-ban aztán a hálózat dolgozóit megfosztották a közalkalmazotti státuszuktól, majd 2021-ben több intézetet átalakítottak. Az ELKH elnöke 2023. május 1-jével Gulyás Balázs lett, a hálózatot pedig szeptember 1-től Magyar Kutatási Hálózattá (HUN-REN) nevezték át. Néhány hónap múlva elindult egy többkörös, széles körű átvilágítás az intézetek működéséről, és bár több intézeti főigazgató sérelmezte, hogy Gulyás Balázs egészen októberig tárgyalni sem ült le velük, így nem lehetett tudni, hogy pontosan milyen változtatásokra készül, az átvilágítást legtöbben szükségesnek érezték.

Reformokra szükség van, csak nem mindegy, milyenekre

„Reformokra a nemzetközi tendenciák alapján is mindenképp szükség volt” – mondta a Telexnek Garamszegi László Zsolt, a HUN-REN Ökológiai Kutatóközpont főigazgatója. „A saját tudományfinanszírozási stratégiájába már több ország és támogató szerv beépítette a társadalmi hatás koncepcióját, hiszen a kutatás akkor válik hosszútávon fenntarthatóvá, ha az az emberiség kihívásaira is reflektál. A másik, ami megjelenik a modern tudománypolitikában, az a teljesítményen alapuló értékelés egyre növekvő súlya. Ennek mind egyéni, mind intézeti szinten meg kell valósulnia, mert ez garantálja a kiválóságot. Ha innen indulunk, van helye Magyarországon is a tudománypolitikai megújulásnak. De közelíthetünk a hazai helyzet felől is, és vehetjük a 2019-es folyamatokat alapul. Az MTA/ELKH-átalakulás nem hozta meg a beígért eredményeket: a kutatóhelyekre továbbra is masszív adminisztrációs teher hárul, nincs egy jól működő, teljesítményalapú finanszírozási rendszer, a kutatói életpályamodell kiszámíthatatlanná vált az inflálódó fizetések miatt, és exlex állapotok uralkodnak az ingatlanok körül. Ezek a tények is változásokat sürgetnek.”

A nemzetközi értékeléseket megelőzték intézeti önértékelések, amiben az igazgatók fogalmazhatták meg, hogyan értékelik magukat és az intézetüket, és a kutatókat is megkérdezték, min változtatnának a mindennapi működésben, és problématérképet kellett felállítaniuk a saját központjukról vagy intézetükről. Ezután kezdődött meg az átvilágítás maga, amiben elismert nemzetközi kutatók vettek részt, az értékelésre pedig később a főigazgatók is reflektálhattak. Az átvilágítás eredményének egy része nyilvános volt, másik részét a főigazgatók kapták meg a saját intézetükre vonatkozóan. Bár a folyamatra érkeztek kritikák, a magasabb szinteken alapvetően elfogadták, és a Telexnek nyilatkozó főigazgatók szerint rendben voltak az eredmények a saját intézetükre vonatkozóan.

„A kutatói életben teljesen megszokott dolog, hogy a teljesítményünket folyamatosan elbírálják. Ha elküldünk egy tudományos kéziratot publikálásra vagy egy pályázatot nyújtunk be, azt komoly minőségi kritériumok mentén értékelik. Intézeti szinten mi magunk is működtetünk egy Külső Tanácsadó Testületet, mely segít abban, hogy egy nemzetközi szemüvegen keresztül tükröt tartsunk magunk elé, és ez alapján építkezzünk. Ebből a szempontból örömmel fogadtuk a hálózat szintű átvilágítást is, melyre eddig még nem volt precedens. A nagy kérdés azonban, hogy az átvilágítás intézeti szinten hasznos anyagából hogyan jutottunk el a törvénytervezet első verziójáig” – mondta Garamszegi László.

De a törvénytervezet meglepetésként érte őket, hiszen bizonyos pontokról nem egyeztettek velük – Gulyás Balázs pedig azt mondta, hogy ugyan a HUN-REN vezetősége kezdeményezte a tárgyalások megkezdését az illetékes minisztériummal, ám a tervezet pontos szövegét a vezetés sem ismerte előzetesen.

„A tervezetet előre mi sem láttuk. Szeptember 25-én a stratégiai workshopunkon prezentáltuk az átvilágítás eredményeit, ezután felterjesztettük, hogy innentől egy teljesítményalapú modellben szeretnénk gondolkodni. Néhány pontot megjelöltünk, például azt, hogy egységes szervezetként akarunk működni, mert akkor tudunk ütőképesen tárgyalni a kormánnyal. Vagy azt, hogy a támogatási forrás hosszú távon biztosított legyen, és a kutatók legyenek benne az irányításban és tudományos kérdésekben ők döntsenek” – mondta Gulyás Balázs a Telexnek. „Hankó Balázs azt mondta, hogy rendben, nevezzünk ki egy bizottságot a részünkről, akik tárgyalnak majd. Az Irányító Testület kinevezte, a tárgyalások elkezdődtek. Ezek alapján készült el a tervezet, amit mi is akkor kaptunk meg, amikor a főigazgatók. Mi abba nem is szólhattunk bele, hogy pontosan mit írnak, megelőző javaslatokat tettünk az alapokról, mint amilyen például a kutatási szabadság sérthetetlensége. Azóta fejlesztjük, mert volt benne pár olyan dolog, ami minket is meglepett.”

Garamszegi László a következőképp értelmezi azt a nagyfokú ellenállást, ami a törvénytervezettel kapcsolatban kialakult: „az egyébként kiváló nemzetközi minták nem húzhatók rá egy az egyben a hazai rendszerre, a megálmodott modell akkor fog működni, ha jól illeszkedik a magyar kutatás sajátságaihoz. Ehhez figyelembe kell venni az intézmények történetét, a tudományterületi mikroközösségek dinamikáját, a működés gyakorlati kényszereit, és a több éve a hálózatban elkötelezetten dolgozó kollégák szempontjait. Ezeket a tényezőket az átvilágítási folyamat nem tudta megfelelően feltárni. A hatékony integráláshoz érdemi diskurzusra van szükség a hazai kutatóközösséggel, amit a főigazgatók képviselnek, azonban ez egészen októberig elmaradt.

Ennek hiányában érthető, hogy egy új vezetés reformtörekvéseit szkeptikusan fogadta egy olyan közösség, mely már elszenvedője volt egy kényszerű átszervezésnek 2019-ben, ami aztán nem is váltotta be az ígéreteket. Szerencsére, ez a kommunikációs gát most feloldódott, a főigazgatókat még időben bevonták a folyamatokba. Így a HUN-REN törvénytervezet mögött húzódó, a tudomány művelésén javítani kívánó szándékát hozzá tudtuk illeszteni a tudományos tevékenység gyakorlati szempontjaihoz. Míg az MTA/ELKH elszakításánál 54 perc volt a törvénytervezet véleményezésére, most 6 napot kaptunk az első verzió áttekintésére, és ezalatt, a kutatói közösséggel egyeztetve, tényleges beleszólási lehetőségünk adódott a törvénytervezet szövegezésébe” – mondta.

A második tervezet a főigazgatók szerint már rendben van

Az első törvénytervezet megjelenése után a főigazgatók egy változtatási csomagot adtak át a HUN-REN elnökének. Az eredeti javaslatban szereplő megnövelt finanszírozást, az innovációs képesség növelését, a társadalmi hasznosulás biztosítását és a kiemelt területek kijelölését nem sérelmezték, de az irányítás és a jogi szerepkörök területén jócskán akadtak javaslataik. Azt, hogy ezekből mi került be végül a törvénytervezet második verziójába, a szaktárca döntötte el.

„Megkérték a kutatóközpontok, intézetek vezetőit, hogy küldjék el a megjegyzéseiket a törvénytervezetről. Azt tapasztaltam, ahogy korábban is, hogy a főigazgatók egységesen tudtak fellépni a törvényjavaslattal kapcsolatos aggályok megfogalmazásában” – írta a Telexnek dr. Fertő Imre, a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont főigazgatója. „A HUN-REN KRTK-ban megkértem az igazgatókat, hogy a kollégákkal konzultálva tegyenek javaslatokat a törvénytervezet módosítására. Hasonlóan felkértem az üzemi tanácsot és a TDDSZ vezetőit, hogy ők is fogalmazzák meg módosító javaslataikat. Végül minden kolléga megkapta a törvénytervezetet és online szavazást indítottunk, hogy a kollégák a HUN-REN Központ kérdésére válaszolva fejezzék ki véleményüket a törvénytervezettel kapcsolatban. A szavazás eredménye az volt, hogy a kutatók döntően elutasították a törvénytervezetet és számos észrevételt fogalmaztak meg. A megkapott véleményeket a többi főigazgató egyeztetett javaslataival összegyúrva elküldtük a HUN-REN Központnak.”

„Az eredeti HUN-REN törvénytervezetben a HUN-REN kutatói és intézményvezetői láthattak olyan jeleket, amelyek átfedhetnek az alapítványi egyetemeket megalapozó törvénnyel. Az intézményvezetők ezért a törvénytervezet megismerése után javaslatokat fogalmaztak meg a HUN-REN vezetése, illetve a Kulturális és Innovációs Minisztérium felé, amelyek közül szinte mindegyik beépült a törvénytervezetbe” – írta a Telexnek dr. Buday László, a Természettudományi Kutatóközpont főigazgatója. Ezek közül a legfontosabbak közé tartozik, hogy megmarad az intézmények jogi önállósága, az Irányító Testület kinevezésekor ki kell kérni a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács véleményét, az alapítványokra vonatkozó mögöttes szabályok helyett a Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános szabályai alkalmazandók, és egy olyan javaslat is bekerült, hogy a kutatási intézmények vezetői három tanácskozási jogú delegálttal (a három nagy tudományterületnek megfelelően) vesznek részt az IT ülésein. „Ezek az elfogadott javaslatok világosan mutatják, hogy ez a törvénytervezet merőben más, mint az alapítványi egyetemekről rendelkező törvény” – tette hozzá.

Hasonlóan elégedett a beépített javaslatokkal dr. Horváth Ákos, az Energiatudományi Kutatóközpont főigazgatója is. Ő három olyan előrelépést azonosított, ami a kutatóközpontja szempontjából érdekes. „Az egyik az, hogy kikerülünk az államháztartási törvény alól. Az olyan kutatóintézeteknek, mint amilyenek mi is vagyunk, tehát amiknek vannak gazdasági kapcsolódásai, azért jobb gazdasági társaságként működni, mert nem hónapokkal korábban megtervezett költségvetés alapján dolgozunk. Most a HUN-REN-re vonatkozóan is van egy kitétel, aminek köszönhetően év közben is módosíthatjuk a költségvetésünket, viszont emellett az egész költségvetési szervként való gazdálkodás borzasztóan merev, és elég sok időt elvisz a gazdasági szervezetünknél, hogy betartson olyan szabályokat, amik ránk nézve nem életszerűek” – mondta a Telexnek.

Hozzátette, hogy a gazdasági szervezetüknél érezhetően olyan mértékű az adminisztrációs terhelés, hogy nem is tudnak új munkát behozni. „Viszont ha gazdasági társaságként működnénk, akkor annyi adót kellene fizetnünk, ami nem reális. Ezzel a változással most becsempészik a kettő közötti átmenetet, amit pozitív dolognak gondolok” – mondta. „A másik dolog az, hogy ha a HUN-REN egy önálló entitás, akkor lesz saját vagyona, így az épületek esetében például a felújítások, új laboratóriumok létrehozása, új ingatlanok vásárlása, vagy legalábbis annak a döntéshozatala közelebb kerül hozzánk.”

Horváth Ákos szerint azonban ezzel potenciálisan vissza is lehet élni, ha például a hálózat értelmetlenül ad el ingatlanokat, de alapvetően a változás pozitív, és segíti a napi működést. „A harmadik dolog, amit pozitívumnak értékelek, és ami a második verzióba került bele, az az, hogy az intézetvezetői kollégiumot a vezetőség kezdi komolyan venni, tehát az Irányító Testület támaszkodik az intézményvezetők véleményére, illetve az Irányító Testületbe maguk a kutatók is tudnak delegálni irányítói tagot. Szavazni nem tudnak, de nem is biztos, hogy nekünk a szavazati jog olyan kritikus lenne, mert többségbe nem kerülhetünk az Irányító Testületben, hiszen az összeférhetetlenséget jelentene” – tette hozzá.

Kekvásít vagy nem kekvásít?

Gulyás Balázs korábban a Telexnek azt mondta, hogy az alapítvány szót mindenhonnan kihúzták az átírt törvénytervezetből. Szerinte a változtatásokkal már nem az alapítványokra vonatkozó törvény a háttérjogszabály a HUN-REN hálózat számára, hanem azzal, hogy önálló jogállású szervezetté válik, a polgári törvénykönyvnek az a szintje vonatkozik rá, ahol például a Magyar Tudományos Akadémia is van.

„A jogászaink azt mondták, hogy ez az önálló jogállás az egy abszolút védelem a politikai befolyás alól, mert se nem KEKVA, se nem alapítvány, se nem gazdasági szervezet. Maga a törvény minket abba a kategóriába tesz, amiben az MTA vagy a Magyar Művészeti Akadémia is van. Az önálló jogállás kizárja az alapítványosodást, ez ad garanciát arra, amiért az első pillanattól harcoltunk, hogy minket felemel a magyar jogrendben és államigazgatási rendben a Magyar Tudományos Akadémia szintjére. Nem két azonos jogállási szervről van szó, de a jogállási hierarchiában azonos szinten vannak, körbebástyázva a törvény által.”

„Az tény, hogy ugyan nem a mi részünkről, de hangzottak el olyan ötletek, hogy legyünk KEKVA, alapítvány, vagy legyünk holding, de mi ezeket abszolút visszautasítottuk”

– mondta Gulyás Balázs.

Azt is hozzátette, hogy a jelenlegi jogállás miatt csak kétharmados törvénymódosítással lehet a kutatóhálózat jogi formátumát megváltoztatni. „Mi nem tudunk, és nem fogunk alapítványt létrehozni” – mondta.

Van, aki továbbra sem gondolkodik túl pozitívan a törvénytervezetről, a változtatások ellenére sem. Lőrincz Viktor Olivér jogász, az Akadémiai Dolgozók Fóruma alelnöke és a hálózat kutatója szerint érdemi változtatás nem történt a kekvásítás területén. „Egyetlen lényeges eltérés van, de az is inkább csak szómágia: kivették az alapítványokra vonatkozó hivatkozást, mint háttérjogszabályt, és innentől kezdve azt mondják, hogy ez így már nem alapítvány, mert nincs benne a szó. Arra tértek át, ami szintén vet fel kérdéseket, hogy a polgári törvénykönyv jogi személyekre vonatkozó általános szabályait hivatkozták meg az alapítványok helyett. A Ptk. általános jogszabályai a jogi személyekre vonatkozóan ugyanúgy vonatkoznak a nonprofit társaságokra, tehát egyesületekre, alapítványokra és gazdasági társaságokra közösen. Ilyen szempontból még általánosabb lett a hivatkozás, és ez alapján még kevésbé lehet azt megmondani, hogy milyen szabályok fognak ránk vonatkozni. Gulyás Balázs azt mondta, hogy a HUN-REN ezzel olyan lesz, mint az MTA vagy az MMA, de ezek mind köztestületek, és a törvénytervezetben megnevezett jelenlegi formának nincs köze a köztestületi formához, ami teljesen más közjogi jogosítványokkal rendelkező jogi személytípus. A lényeg az, hogy a két szöveg között a lényeges különbség nem a KEKVA forma tekintetében van, a körülbelül 50 százalékos átfedés fennmaradt, és attól, hogy kivették az alapítványi hivatkozást, a részletszabályok nem változtak.”

Felhívta rá a figyelmet, hogy az alapítvány is az alá a kategória alá tartozik, amibe a HUN-REN a tervezet szerint átkerült. „A Ptk. struktúrája úgy néz ki, hogy vannak természetes személyek, mint az ember, és a jogi személyek, utóbbiakra van egy közös szabályrendszer, és ezen belül vannak az alapítványok is. A klasszikus alapítványok ugyanúgy közhasznú civil szervezetek, mint az egyesületek, a kekvák viszont a vagyonkezelő magánalapítványok közérdekű változatai. A Budapesti Műszaki Egyetemen egy gazdasági modellt akarnak bevezetni, ami végül is ugyanúgy a Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános szabályai alá tartozik. A HUN-REN tehát egy kategóriával feljebb került, az alapítványok szűkebb szabályai már nem, csak a Ptk.-beli jogi személyek tágabb szabályai vonatkoznának rá, ami jogbizonytalanságot szül. Az 50 százalékos átfedés a KEKVA törvénnyel viszont fennmaradt” – mondta.

Lőrincz Viktor szerint az újabb tervezetben a főigazgatók jogköre megerősödött, de fontos probléma, hogy maga a struktúra nem került bele a javaslatba, ami nagy mozgásteret ad a későbbiekben – és ez nem feltétlenül jelent jót. „Nem tudjuk, hogy a most létező központok hosszú távon megmaradnak-e, nem tudjuk, hogy ugyanezek a főigazgatók lesznek-e az élükön. Mi úgy tudjuk, hogy azt mondták nekik: az átalakulás idején maradhatnak, és utána nemzetközi pályázatot írnak ki a pozíciókra” – mondta. Azt is problémaként sorolta fel, hogy az Irányító Testület részt vesz az önmagát megújító folyamatokban, és a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács is csak az első IT kijelölésében vesz részt, utána már ez is a testület saját feladata lesz.

Lőrincz Viktor szerint az, hogy a főigazgatók az új törvényben is csak tanácsadó testületként jelennek meg, nem tudta a demokratikus legitimitását biztosítani az Irányító Testületnek. Szerinte az sem igaz, hogy a teljes kutatóközösség egyetért a javaslattal, ugyanis ők nem kapták meg a szövegeket. „Hivatkoznak erre a kérdőívre, de a demográfiai kérdéseken túl olyan általános kérdések voltak benne, hogy hogyan szeretnénk értesülni a döntésekről, a lényegi kérdés pedig az öt pozitív várakozásra és öt félelmünkre vonatkozott” – mondta. Ő azt is megjegyezte, hogy nem tiszta, ki a felelős az első törvénytervezet megfogalmazásáért, mert ugyan Gulyás Balázs azt mondja, hogy a Kulturális és Innovációs Minisztérium, a minisztérium viszont azt, hogy Gulyás Balázs inputjai alapján írták meg a szöveget.

Lőrincz Viktor szerint a hálózat autonómiája a jelenlegi tervezet szerint még a KEKVA-egyetemekét sem éri el, mert ott a szenátusban képviseltetve vannak az egyetemi dolgozók. „A kutatóközpontok vezetőinek tanácsát Gulyás Balázs nevezi ki, és el is bocsáthatja őket. Ha ott valakinek más a véleménye, akkor valószínűleg hamar kívül találhatja magát a rendszeren” – mondta.

Gulyás Balázs és Jakab Roland, a HUN-REN vezérigazgatója azt mondták: az átalakítás során nem terveznek kutatóintézeteket bezárni, újakat létrehozni, sem munkatársakat elbocsátani, és a főigazgatók is maradnak, amíg a kinevezési időszakuk le nem jár. Utána valóban nemzetközi pályázatot szeretnének kiírni a főigazgatói posztokra.

„Egyszerűsíteni biztosan lehetséges, hogy példát mondjak: két helyen dolgoznak most ökológusok, körülbelül 50-50 százalék megosztásban az Ökológiai Kutatóközpontban és az Agrártudományi Kutatóközpontban. Fontos többet tenni azért, hogy ne egymástól függetlenül dolgozzanak. Emellett a HUN-REN-nek két vízi ökológiával foglalkozó szervezeti egysége van, a Balatoni Limnológiai Intézet, valamint a Vízi Ökológiai Intézet az Ökológiai Kutatóközpont részeként. Utóbbiban foglalkoznak a Duna kutatásával és a vizes élőhelyekkel Budapesten, míg Debrecenben működik a Tisza-Kutató Osztály elnevezésű csoportjuk. Egykori szétválások jellemzően korábbi konfliktusok miatt is történtek, és tény, hogy ma már intézeteken átívelő közös kutatások is folynak. Támogatjuk az együttműködések számának növelését” – mondta Gulyás Balázs. Hozzátette, hogy elbocsátásokra azért nem kell számítani, mert így is nagyon kevés kutató van Magyarországon, és a jelenlegi egymillió lakosra jutó hatezer kutató helyett nagyjából kilencezerre kellene feltornázni a számukat, ha el akarjuk érni az európai uniós átlagot. „Az elbocsátások a nemzeti célok ellen mennének. Éppen azt akarjuk megvalósítani, hogy hívjunk embereket külföldről, és a tehetségeket, akik most az egyetemeken vannak, próbáljuk magunkhoz bevonzani. Eszünk ágában sincs megszüntetni dolgokat. Racionalizálni viszont igen.”

Garamszegi László viszont veszélyesnek tartja, ha az ilyen szintű átszervezés mögött nincs meg a megfelelő tudományterületi kompetencia és tényadat. „Az intézetek átalakításáról a jövőben is egy 6 plusz 1 tagú IT fog dönteni. Egy ilyen, kis létszámú testületben nem tudja minden tudományterület képviseltetni magát, ezért a különböző diszciplínák szempontjait az intézetvezetői kollégiumon és a tanácskozási jogunkon keresztül tudjuk becsatornázni a döntéshozatalba. Ez nem presztízskérdés, hanem a racionalitás is ezt kívánja: az egyes tudományterületek tematikai profilját, kihívásait, kapcsolatrendszerét és a bennük rejlő potenciálokat maguk a tudományterület művelői látják át. Az Ökológiai Kutatóközpont hazánk legnagyobb, ökológiával foglalkozó tudományos műhelye, ami célkitűzéseiben, módszertanában és prioritásai tekintetében alapvetően különbözik az agrárintézményektől. Kutatásainkban a szárazföldi és vízi ökoszisztémákban zajló integrált folyamatok megértésére fókuszálunk, melyet egy egységes ökológiai keretrendszerben végzünk, és így jutunk el a sokszor élőhelyeken átívelő, gyakorlati vonatkozásokig. Számos téma kapcsán erős társadalmi hatást érünk el, melyre egyre nagyobb igény van klímaváltozás és más környezeti kihívások okán. A központot érintő újabb átszervezés során egy kiváló tudományos teljesítmény és egy nemzetközileg elismert brand kerül veszélybe, ráadásul pont azokat a létező értékláncokat és innovációs folyamatokat kaszálja el, amiket elvárnak tőlünk. Ha a racionalizálás során nem érvényesülhetnek a tudományterületi érdekek és értékek, akkor mérhető károk keletkeznek tudományos és gazdasági szempontból egyaránt.”

Kritika érkezett még a törvénytervezettel kapcsolatban arra is, hogy az Irányító Testület tagjaira annyi szabályt fogalmaz meg, hogy azok „a tudomány művelői” lehetnek csak. Azt, hogy ez mit jelent, senki nem tudja. Gulyás Balázs azt mondta, hogy hogy nincs pontos definíció, mert ugyan ez egy alkotmányban rögzített kifejezés, de ugyanúgy beletartozhat az is, aki egyetemet végzett és kutat, vagy aki ugyan PhD-t szerzett, de aztán soha nem végzett kutatási tevékenységet. „Mi erre nem akarunk definíciót találni, mert a véleményünk szerint az a tudomány művelője, akár van PhD-je, akár nincs, aki tényleg tudománnyal foglalkozik” – mondta. Szerintük ennek meghatározása társadalmi feladat lenne.

Törvénytervezet van, átalakulási terv még nincs

Arra, hogy a törvény elfogadása után a HUN-REN a gyakorlatban hogyan fog átalakulni, egyelőre nincs kész forgatókönyv, és sokan attól tartanak, hogy pont a törvénytervezet lazasága miatt jöhetnek majd olyan intézkedések, amik a rossz értelemben történő központosítás, alapítványosodás irányába viszik el a hálózatot.

„Igazából ez a törvény sok mindent nem mond arról, hogy az egész hálózat hogyan fog kinézni. Részletesen szabályozza a vezető testület és az elnök jogkörét, de hogy az alatt mi lesz, milyen csoportok, vagy hogyan delegálják a jogköröket, a jogi személyiség milyen jogosítványokkal jár, hová helyezik el a munkáltatói és gazdasági jogosítványokat, azt nem tudni” – mondta Lőrincz Viktor. „Például ha a gazdasági jogköröket központosítva tartanák, és nem delegálnák, ezzel kapcsolatban előkerülnek olyan kérdések, hogy mi lesz a közbeszerzésekkel, ki tud majd pályázni, csak a központ, vagy külön a jogi személyek is. Ezek nincsenek benne a törvényben. Ennek valószínűleg az is az oka, hogy sebtében, az utolsó pillanatban próbálják átnyomni, így nem lehetett kidolgozni a részletes tartalmát. Ha nincs a törvényben szabályozva a struktúra, az azt jelenti, hogy a törvény nem ad garanciákat a működésre, mert a Szervezeti és Működési Szabályzatot úgy lehet kialakítani, ahogy akarják, az Irányító Testületnek meglesznek azok a jogosítványai, hogy például az intézeteket, a központokat átalakítsa, újakat hozzon létre.”

Az Akadémiai Dolgozók Fóruma egyébként továbbra is azt tartaná jó megoldásnak, ha a kutatóintézetek visszakerülnének az Akadémiához, és erre érvként felhozzák azt is, hogy ha Gulyás Balázsnak a köztestületi formához közeledés megfelel, akkor az MTA önálló törvénye is jó kellene, hogy legyen. Azt is sérelmezik, hogy ezzel a sok változtatással nehéz megvalósítani azt a célt, amit az akadémiai elszakítás indokaként is felhoztak: hogy a HUN-REN egy önálló brand legyen. „Teljesen abszurd, hogy folyamatosan barkácsolnak, és ilyen szempontból nem tetszik nekünk az sem, hogy megint új struktúrába helyezik át az egész rendszert, úgy, hogy erről még senki semmit nem tud” – tette hozzá Lőrincz Viktor.

A laza törvényi szerkezetből adódó lehetőségeket és félelmeket az intézetvezetők is megjegyezték, de a törvénytervezet második verziója alapján alapvetően bizakodnak, és úgy érzik: a kétségeiket meghallgatták, a javaslataikat beemelték, így bizalommal tekintenek az átalakításra.

„A szándékok szerint a HUN-REN törvény csak egy keret, a részletkérdések pedig a HUN-REN különböző szabályzataiban lesznek letisztázva. Az elmúlt két hétben a főigazgatói értekezleteken ígéretet kaptunk arra, hogy ezek kidolgozásában számítanak az intézményvezetők tapasztalataira. Az élet fogja eldönteni, hogy az új keretek valóban hatékonyabb működést eredményeznek-e” – írta Fertő Imre. Hozzátette, hogy az ADF aggályait egyelőre nem lehet teljes bizonyossággal eloszlatni, hiszen végleges törvényszöveg sincs még, és az MTA közgyűlésének ingatlanvagyonra vonatkozó döntését sem ismerjük. A kormány ugyanis meg akarja vásárolni a Magyar Tudományos Akadémia ingatlanvagyonát, amit most az akadémiától 2019-ben elcsatolt HUN-REN használ. Az előzetes becslés szerint az ingatlanvagyon 130,9 milliárd forintot ér, a kormány viszont csak 80 milliárd forintot kínál érte, erről az akadémia közgyűlése szerdán szavaz majd, ekkor derül ki, hogy az ajánlott árat és feltételeket elfogadják-e.

„Bízom abban, hogy az eddigi tapasztalatok alapján ezekben a kérdésekben is megnyugtató megállapodásra tudunk jutni. A jövő évi költségvetésünkhöz az átalakulást követően megígért plusz forrás nélkül egyébként a KRTK egy lefelé tartó spirálba kerül” – írta Fertő Imre.

Garamszegi László szerint a törvénytervezet módosítása azért volt fontos, hogy le lehessen ütni olyan sarokköveket, amik biztosítják az önálló működés alapelveit, a részletek viszont a további lépéseken múlnak. „Az egész átalakítási folyamatot jelenleg egy high risk – high gain projekt. A még le nem szabályozott működési funkciók, a jogállásváltás esetleges gyakorlati buktatói, a tudományterületi sajátságok kezelésének nyitott kérdése, és az EU lehetséges válaszai a kekvás passzusokra jelenleg még bizonyos rizikófaktorokat jelentenek. De ha érvényre jut mindaz amiről a napokban tárgyalunk, a HUN-REN törvény által definiált kereteket sikerül a tudományfejlesztésre irányuló tartalommal megtölteni, megérkezik a többletfinanszírozás és a központ új jogköreit a támogató funkciók erősítésre fordítja, akkor valóban jelentős fellendülés várható 2-3 éven belül” – mondta. „Ezzel a képpel tudok azonosulni, már csak azért is mert más reális opciónk nincs.”

Béremelés már jövőre, teljes átállás 2027-re várható

Ami a következő lépéseket illeti, Gulyás Balázs és Jakab Roland azt mondták: ha a törvénytervezetet elfogadják, az átállás során létrejön a Transzformációs Iroda, ami a tervek szerint feltárja, hogyan lehet a leghatékonyabban felépíteni az új folyamatokat, és amiben helyet kapnak a kutatási intézetek és a gazdasági vezetők is.

„A törvény ad most nekünk egy keretrendszert, de azt, hogyan tudjuk és kívánjuk felépíteni a saját működésünket, szervezetünket, azt nekünk kell ebben az átmeneti időszakban megalkotni” – mondta Jakab Roland. „A transzformációt nem úgy kell elképzelni, hogy majd varázsütésre minden új felállásban működik, mert létre kell hozni új egységeket, azoknak megfelelő minőségű tartalommal, kompetenciával feltölteni, kialakítani a teljesítményértékelő rendszerünket, a kutatói előmeneteli rendszert, a kutatói életpályát. Közben ki kell dolgoznunk a saját leltárunkat, hogy mit tudunk jelenleg egyáltalán vállalni, milyen mélységben és mennyiségben vannak nálunk meg a teljesítmények. Ott a közbeszerzések kérdése, hogy a jövőben egy entitásban ez hogyan fog működni, a felelős vagyongazdálkodás mellett – tehát tényleg egy rendkívül komplex feladatról van szó, ezért egy nagyon profi szervezetet építünk fel annak érdekében, hogy mindent lefedjünk.”

A következő lépés az, hogy a kutatóintézetek, a gazdasági vezetők delegálnak embereket ezekre a munkákra, és a vezetőséggel, meghívott szakértőkkel alprogramokba rendeződve kezdjenek dolgozni a rendszer kialakításán. Nyolc ilyen alprogramot terveznek, például a tudományos értékelést, a szervezeti felépítést, a digitalizációt, a kommunikációt, a vagyongazdálkodást, az előmeneteli rendszer kialakítását. Munkajogi kérdéseket kell megoldani, a jogi folytonosság kérdését, tisztázni kell a nemzetközi pályázatokban tett kötelezettségvállalásokat, a projektelszámolásokat, cégtulajdonokat, és rengeteg olyan jogi aspektust, ami a transzformációs folyamat miatt felmerül.

A gazdasági vezetők fóruma és a hálózat tagjai az ígéretek szerint részt fognak venni a koncepció kialakításában, ezen felül lesz egy minőségbiztosító csapat is, akik véleményezik az alprogramok munkáját. Gulyás Balázs és Jakab Roland azt is mondták, hogy a tervek között szerepelnek olyan belső képzések is, amik a kutatókat pályázatírásokban, a társadalmi hasznosulás elérésében segítik, a vezetőknek pedig vezetéstechnikai és szabadalmakkal kapcsolatos képzéseket is akarnak felajánlani. Azt is mondták: a cél az, hogy a kutatók napi munkáját semmi ne zavarja meg addig sem, amíg a transzformációs periódus zajlik. Az első mérföldkő április 1., amikor a törvénytervezet hatályba léphet, a transzformáció maga viszont 2027. december 31-ig tart.

Amit a törvény már most tartalmaz, az a teljesítményalapú modell létrejötte, vagyis aki jobban teljesít, az arányosan több fizetést is fog kapni. Ez nem azt jelenti, hogy csak náluk kell béremelkedésre számítani, mert a fizetést mindenkinek megemelik, a tervek szerint már április 1-jén, amikor az 50 százalékos béremelés hatályba lép. A törvénytervezet szerint a kormánynak kiemelt témákat is lehetősége lesz kijelölni, amiket nemzetgazdasági vagy valamilyen más szempont alapján fontosnak tart, és fókuszt helyez az innovációra is, vagyis a társadalmi hasznosulásra. Ezekkel az intézményvezetők is egyetértenek.

„Mint közpénzből finanszírozott intézménynek, a fenntartónak joga van kutatási prioritásokat meghatározni” – írta Fertő Imre. „Ilyen volt régen az MTA alatt is, sőt, az OTKA-nak is volt olyan korszaka, amikor tématerületi prioritásokat határoztak meg. A HUN-REN és az MTA javaslatára bekerült a tervezetbe, hogy a közfeladat-finanszírozási megállapodásban a tématerületi prioritások alapján meghatározott kutatási témák köre mellett a szabad témaválasztás alapján végzendő felfedező kutatások lehetőségét is rögzíteni kell. Az eddigi tapasztalat az, hogy a korábbi félelmek a tudományos témaválasztás kapcsán nem igazolódtak. Az elmúlt öt évben a KRTK-ban senkit nem tiltottak el kutatási témájától. A törvényjavaslat és az eddigi tapasztalatok alapján úgy gondolom, hogy a kutatás szabadsága nem forog veszélyben.” Ugyanígy nem tartja problémásnak a teljesítményalapú működést sem, az ehhez tartozó indikátorokat a következő negyedévben fogja meghatározni a HUN-REN központ és a kutatóközpontok. „Ennek két pillére lesz. Egyrészt lesz egy minden kutatóközpontra érvényes pillér, másrészt az egyes tudományterületek sajátosságait figyelembe vevő elem” – tette hozzá a főigazgató.

Buday László szerint az innovációs teljesítmény növelésének szándéka nem probléma, az ilyen tevékenység jó a kutatónak, a HUN-REN-nek és az országnak is. „Ma nem jelent gondot, hogy egy izgalmas felfedezést először szabadalmaztat a kutató, miközben előkészíti annak publikálását is, így két legyet üthet egy csapásra” – írta.

Garamszegi László is úgy látja: van létjogosultsága, hogy a mindenkori kormányzat a pártoktól függetlenül úgy tekintsen a kutatóhálózatra, mint egy fontos nemzetstratégiai egységre, amihez különböző kihívások kapcsán tud fordulni. „Nyilván az állam úgy lép fel itt, mint egy megrendelő, tehát mindenképp szükség van arra, hogy ilyen szinten is tárgyalóképes partner legyen a HUN-REN, és legyen egy összetett stratégiája, amiben tudományterület-specifikusan integrálja az alap-és felfedező kutatást” – mondta.

A megemelt finanszírozással kapcsolatban az ADF szerint érthetetlen, hogy miért kell hozzá a jogi státusz változása. „Ez csak akkor lenne pozitívum, ha nem lépjük meg ezt a tulajdonképpen privatizációnak nevezhető folyamatot. Teljesen abszurd történet, hogy azt mondják: akkor fog több pénz járni egy állami intézménynek, ha az többet nem lesz állami” – mondta Lőrincz Viktor. Persze hasonló történt a kekvásított egyetemeknél is, valószínűleg ez a párhuzam is növeli a bizalmatlanságot a hálózat tagjaiban. Az ADF szerint az alulfinanszírozottságot úgy is meg lehetne szüntetni, hogy ahhoz nem kell átalakítani az egész intézményrendszert.

„Ráadásul a 18 milliárd forintos emelést nem tartalmazza a költségvetés normatív része. Erre mi azt mondjuk, hogy ez a fiktív része az egésznek, hiszen a 18 milliárd forintot a tudománypolitika területén dolgozóknak adnak bérfejlesztésre, mi pedig nem a tudománypolitika területén dolgozunk” – mondta a jogász, megjegyezve, hogy korábban is ígértek jelentős bérfejlesztést, 30 százalékot kaptak is a hálózaton belül, de azt elvitte az infláció.

Nagy kérdés, hogy mit fog szólni az EU

Érzékeny pont, hogy ha elfogadják a törvényjavaslatot, az Európai Unió mit fog szólni. Ha úgy értelmezik, hogy a modellváltó egyetemekhez hasonlóan itt is reális a veszély a politikai befolyásra, a kutatóhálózatot akár kizárhatják az európai kutatási projektekből. Az fontos különbség az eredeti törvénytervezetben is, hogy a HUN-REN-nél az IT-ben a korábbi változat szerint nem ültek volna be aktív politikusok és tárcavezetők, mint ahogyan ez a modellváltó egyetemek kuratóriumainál történt. „Az egy dolog, hogy most mindenki hitet tesz amellett, hogy a megalakítandó szerkezet elfogadható lesz, de nem tudjuk, hogy az Európai Uniónak is az lesz-e” – mondta Horváth Ákos.

Garamszegi László szerint is kardinális kérdés, hogy az uniós forrásokhoz hozzáférjenek a kutatóközpontok. „Fontos, hogy minden olyan passzust gyomláljunk ki a törvénytervezetből, ami valamiféle politikai beleszólást sugall az Irányító Testület felállítása és működése kapcsán. Itt még van finomhangolásra lehetőség, és zajlanak is az egyeztetések nemcsak a HUN-REN szintjén, de az MTA és az ERC-pályázatnyertesek is véleményt nyilvánítanak a jogalkotók irányába. Bízom benne, hogy mindegyik félnek az az érdeke, hogy ezt a rizikót minimálisra csökkentsük, mert ha EU-forrásoktól esünk el, abból bizony komoly probléma lesz” – mondta.

Lőrincz Viktor szerint az, hogy a KEKVA-törvényhez még mindig ennyire közel van a törvénytervezet, veszélyezteti az európai forrásokat. Azt mondta, hogy eltérő információk érkeztek azzal kapcsolatban, hogy előzetesen tárgyaltak-e erről az Európai Bizottsággal.

Az ADF szerint az lenne a megfelelő eljárás, ha a HUN-REN-törvénnyel megvárnák azt, hogy a KEKVA-törvény módosításaira mit mond az EU.

„Félünk attól, hogy Brüsszelben kimondják, hogy ez a szabályozás nem alkalmas arra, hogy az uniós forrásokat folyósítsák. Nem értjük, miért nem lehet megvárni, hogy az Európai Unió mit mond a KEKVA-törvényre, és akkor már tudnánk, hogy a HUN-REN javaslat a részükről mehet, vagy sem. Úgy elfogadni ezt a javaslatot, hogy annak a szövegét más eljárásban, magában is vizsgálja a Bizottság, szerintem eléggé problematikus” – mondta.

Gulyás Balázs ezzel szemben azt mondta, hogy az Európai Unió csak már jóváhagyott törvényekkel tud foglalkozni, törvényjavaslatokkal nem. Informális csatornákon azonban folyik egyeztetés Hankó Balázs miniszter között, ennek eredményeiről azonban még nincs információjuk.

Egyelőre tehát lényegesen több a kérdés, mint a válasz a HUN-REN átalakítással kapcsolatban, a kutatók egy része abszolút bizalmatlan, és egy sötétebb jövőt vizionál, másik részük, köztük több főigazgató is, bizalommal fordul az átalakítás felé az eddigi tapasztalatok alapján. A kommunikáció ott mindenképpen elcsúszott, hogy az első törvénytervezetről a hálózat tagjait nem kérdezték meg, és sokáig még csak nem is közölték velük, hogy milyen átalakítási tervekre számíthatnak. Sarkalatos kérdés, hogy milyen újabb változtatások kerülnek be a javaslatba, és az is, hogy ez végül mennyire fog tetszeni az Európai Uniónak, ami a kekvásított egyetemek nyomán valószínűleg alapból bizalmatlanabbul fordul az ilyen magyarországi átalakítások felé.