Publikációs gépekké váltak a kutatók, már inkább gazdasági szereplők, mint a tudás őrzői

Bár a tudósokba vetett hit tipikusan magasabb, mint a társadalom legtöbb csoportjába, például a politikusokba vagy újságírókba fektetett bizalom, a koronavírus-járvány nem tett túl jót a kutatók megítélésének, és a támogatási és publikálási ökoszisztéma sem segít azon, hogy ez a helyzet javuljon – mindebben abszolút egyetértettek a budapesti World Science Forum témába vágó panelbeszélgetésének előadói. Bár friss kutatások szerint a helyzet egész jó – többek között Magyarországon is inkább pozitív, mint negatív –, az igazság utáni érában nagyon fontos, hogy ne csak a kutatási eredményeikről, hanem a tudomány működéséről is megtanuljanak kommunikálni a tudósok.

„Az innovációra került a hangsúly, a rangsorok a tudósokat publikációs gépekké alacsonyították, és ez hozza magával a növekvő bizalmatlanságot a kutatók felé”

– mondta Tamara Elzein, Libanon Nemzeti Tudományos Kutatási Tanácsának főtitkára. – „A fókusz a vállalkozói szellemre helyeződött, és a finanszírozást egyre nehezebben szerzik meg a tudósok. A verseny a különböző mérőszámokon alapul. A kutatók inkább gazdasági szereplők, mint a tudás őrzői. Nemcsak a tudomány iránti bizalom csökkenését látjuk a világban, hanem az erősödő hitet is, hogy a tudomány többet árt, mint használ.”

Elzein régóta ismert problémákat említett: a publikációs kényszert, a finanszírozási rendszer hibáit, a kommunikálni nem tudó vagy nem akaró kutatókat. Megjegyezte azt is, hogy a társadalom tudása nagyon alacsony a tudományos módszertanokról, kevés a tudományos újságíró, és kevés lehetőség jut a tudósoknak megjelenni a médiában. Emellett az egyre növekvő és terjedő álhíreket és dezinformációt is említette. „Nagy probléma az is, hogy a tudomány gyorsabban szerez tudást, mint amilyen gyorsan a társadalom bölcsességet” – tette hozzá.

Azt mondta: mindezek középpontjában két szereplő áll, az egyik az oktatási rendszer, ami a probléma gyökere, a másik pedig a globális tudományos közösség, ami ma már a tudományos megismerés helyett a rangsorokra koncentrál. „Általában azzal szemben vagyunk bizalmatlanok, amit nem ismerünk. Nem várhatjuk el, hogy az emberek váljanak szakértőkké, nekünk kell biztosítanunk, hogy rendelkeznek a tudomány alapvető megértésével” – mondta.

Kadzsita Takaaki, a Tokiói Egyetem Kozmikus Sugárkutató Intézetének professzora, a fizikai Nobel-díj 2015-ös nyertese a klímaváltozást hozta fel példának mint egy olyan kulcsterületet, ahol mind az együttműködés, mind pedig a tudósokba vetett hit nagyon fontos. „A tudósoknak őszintén kell kommunikálniuk a kutatásaikról a társadalommal és a döntéshozókkal. Ezzel lehetne növelni a tudományba vetett hitet” – mondta. Azt is megjegyezte: a helyzeten nem segít, hogy a tudósok és a társadalom teljesen más időskálán mozog, a kutatóktól elvárják, hogy rövid idő alatt legyenek képesek a kutatási eredményeiket hasznos innovációba forgatni. „Néhány kutatási területen, például az orvostudományban van egy elvárás, hogy az eredmények és a felfedezések azonnal hasznosuljanak, ezt azonban nem lehet így csinálni. Ennek hosszú távon negatív hatása van a tudományra.”

Lisa Herzog, a Groningeni Egyetem Filozófiai Karának dékánja azt mondta: minden tudós úgy kezdi a pályáját, hogy lelkes, változást szeretne elérni, idealista, és szívesen dolgozik együtt más kutatókkal. Csakhogy amint bekerül az akadémiai rendszerbe, akkora nyomás helyeződik rá, hogy teljesen átalakul a munkamorálja. „Ha a tudományba vetett bizalmat akarjuk növelni, nem szabad a tudósokról és a társadalomról külön gondolkodnunk. El kell felejtenünk a magányos tudós versus társadalom elképzelést.”

„Az oltásellenes mozgalmak ellenére a vakcinációs kampányok sikeresek voltak a koronavírus-járvány alatt. A Covid–19 alatt még nőtt is a bizalom a tudományban, de negatív hatása is volt a területre” – mondta Elisa Reis, a Brazil Tudományos Akadémia és a Társadalmi Haladás Nemzetközi Testületének tagja Ő úgy gondolja, hogy a megoldás egyrészt az oktatás, ez viszont túl hosszú időbe telik – ha most akarnak valamit tenni a bizalomvesztés ellen, akkor a tudomány működését kell elmagyarázni az embereknek.

Sudip Parikh, az American Association for the Advancement of Science (AAAS) vezérigazgatója azt mondta: a koronavírus-járvány előtt az Egyesült Államokban a legmegbecsültebb szakma a nővéreké volt, a társadalom nagyjából 80 százaléka bízott az ő munkájukban. A tudósok kapták a második helyet – ezen viszont a járvány sokat rontott. „Ennek ellenére a tudósok bizalmi indexe még a legrosszabb időszakban sem csökkent 70 százalék alá – mondta, hozzátéve, hogy az elmúlt években a politika polarizálta ezt a bizalmat. – Megnéztük az eredményeket erre az évre vonatkozóan is, és azt találtuk, hogy a bizalom egy kicsit növekedett, 3–4 százalékkal, most 74 százalék körül áll. A legnagyobb növekedést a republikánusok produkálták. Ez jó. Majdnem 5 százalékot nőtt a bizalmi indexük. Muszáj meggyőződnünk arról, hogy a tudomány az egész spektrumot lefedi az ideológiáktól függetlenül. A tudomány egy bizonyítékokon alapuló mechanizmus, univerzális nyelv, amit, ha jól csináljuk, objektív útmutatás lehet a politikai döntéshozók és a társadalom számára.”

„A politikusok iránti bizalmatlanság gyakran együtt jár azzal az elképzeléssel, hogy a tudomány és az ideológia ugyanaz, ez ellen küzdenünk kell. Meg kell értetnünk az emberekkel, hogy a tudomány úgy működik, hogy amit ma tudunk, azt a jövő felfedezéseinek szükségszerűen újra kell írniuk”

– tette hozzá.

Maria Leptin, az Európai Kutatási Tanács elnöke azt mondta: példát kellene venniük a tudósoknak Albert Einsteinről, aki kijelentette, hogy csak akkor tekinti valósnak a relativitáselméletet, ha annak részeit függetlenül is bizonyítják más kutatók. „Ez a tudományos módszertan. A bizonytalanság a tudományban nem gyengeség, hanem erősség” – tette hozzá.

A bizalmatlanságot ő is arra vezette vissza, hogy a tudósok nem magyarázzák el eléggé, hogyan működik a tudományos megismerés. „A folyamatra kellene koncentrálnunk, a tudomány egy demonstratív módszer a világ megértésére, nem arra való, hogy kérdésekre egzakt válaszokat adjon. A bizonytalanságot szereti, és nem rugalmatlan szabályok összessége.”

A koronavírus-járvánnyal kapcsolatban Tamara Elzein azt mondta: a tudósok arrogánsan kommunikáltak a helyzetről, és sokszor olyanok is megszólaltak, akik a területen nem voltak szakértők. Arra is látott példát, hogy egyes kutatók aszerint változtattak a mondandójukon, hogy éppen milyen ideológiával rendelkező médiában beszéltek. Arról is beszélt, hogy az ilyen kutatókat, vagy azokat, akik csalnak a tudományos munka során, az egyetemek gyakran el sem bocsájtják, mert akkor a rangsorban hátrébb kerülnek – ez is növeli a társadalom bizalmatlanságát a tudomány iránt. „Változást kell végrehajtanunk a tudományos értékelésekben” – tette hozzá.