A kiállítás, ami visszahozza az ember hitét a jövőben

Az utóbbi évtizedekben nem vagyunk elkényeztetve a jövőt illető víziók terén. Az utópiák helyét, amiben az felfedezők bátran mennek oda, ahol még senki sem járt és jótékony robotok egyengetik a világtörténelmet, átvették a disztópiák Mátrixszal, Black Mirrorral, Éhezők viadalával vagy éppen a Háromtest-probléma racionálisan kegyetlen idegen lényeivel. Mintha a technika fejlődése alapvetően csak negatív következményeket hozhatna, semmi jót. Aki mégis egy kis pozitív jövőképre vágyik, annak érdemes ellátogatnia egy Maker Faire-re, ahol a kiállítók meggyőződése, hogy a technika jótékony, vagy ha nem is az, legalább szórakoztató.

A csináld magad kultúra elektronikával felturbózott leágazásaként a 2000-es évek elején indult maker mozgalom ünnepét sokfelé megrendezik a világban. Európában a legnagyobb a római esemény, amire mindig ősszel kerül sor. Ez nem csak egy egyszerű barkácstalálkozó, a legnagyobb egyetemek és nagy cégek is jelen vannak rajta, a fő szervezője az olasz iparkamara. Az olasz gazdaságban kiemelkedő szerepük van a kis- és mikrovállalkozásoknak, nemcsak turizmusban, hanem az iparban is, ezek a – gyakran családi – minicégek pedig az innováció melegágyai lehetnek.

Made in Italy

Három napon át volt Rómában a gázgyár területe a Gasometro a makerek gyűjtőhelye, a csak részlegesen felújított ipari környezet remek hátteret adott a bütykölő nagypapáktól az középiskolás diákcsapatokon át a szuperlaboratóriumok legmenőbb kutatóit felsorakoztató kiállítóknak. A maker mozgalom indulásánál a 3D nyomtatás, az olcsó mikrokontrollerek és mikroelektronika volt a sláger, mostanra úgy tűnik, ehhez felzárkózott a mesterséges intelligencia, ami megdöbbentően sok projektben köszönt vissza.

A Maker Faire-en szereplő projektek között vannak olyanok, amik tulajdonképpen startupok, induló, vagy már működő vállalkozások, amik valamilyen módon felhasználják a technikát, ugyanebbe a csoportba tartoznak az egyetemi csapatok kutatásai is. Volt például olyan 3D nyomtató, ami két lézernyalábot bocsát ki és az anyag ott keményedik meg, ahol ezek összeérnek. Ezzel a nyomtatóval a legkisebb pont, ami elkészíthető, a milliméter tízezred része. Be is mutattak egy Colosseum-makettet, amit természetesen csak mikroszkóppal lehetett látni. Maga az eljárás persze nem csak ilyen játékokra jó, a legtöbbet a gyógyászatban tervezik használni, olyan aprócska szerkezetek készítésére, amik gyógyszereket tudnak egy adott helyre eljuttatni a szervezetben.

Egyetemi projektnek indult, de aztán startup lett a selyemgyártást automatizáló rendszerből is. A gubók lebontásától a szövésig dolgoznak a gépek, amik két íróasztalon is elférnek – már adtak is el ilyen rendszereket, a végső cél pedig nem más, mint újra naggyá tenni az olasz selyemipart.

A könnyen elérhető eszközök azt is lehetővé teszik, hogy szinte bármibe kerüljön elektronika, az adatok feldolgozásában pedig a mesterséges intelligencia tud segíteni. Így készül okosmadárodú, amiben mikrofon és kamera rögzíti az eseményeket; okoszokni, ami a mozgásrehabilitációban tud segíteni azzal, hogy elemzi a beteg mozgásának adatait; de okosnyereg is, ami a lovas és a ló mozgásának összehangolásában és a ló egészségi állapotának folyamatos figyelésében segít. Egy cég teljesen működőképes exoskeletonokkal állt elő, amiket elsődlegesen nem szuperkatonáknak, hanem mozgáskorlátozottaknak készítenek, ezek mozgatásánál is kulcsfontosságú volt a mesterséges intelligencia használata.

Az egyetemi projektek között sok olyan is van, aminek nem látszik még közvetlen haszna, de az új technológiák kidolgozásában pont ezek lehetnek fontosak. Több egyetemnek is van rakéta- és drónépítő programja, de még egy középiskola diákjai is bemutatták azt a szerkezetüket, amivel 1000 méter magasba juttattak egy mikroműanyagokat mérő eszközt. Egyetemi projektben készült teljesen 3D nyomtatott motor és egy olyan, kézzel hajtott bicikli is, amivel sikerült gyorsasági rekordot felállítani. A futurisztikusan kinéző szerkezet teljesen zárt, a benne fekvő paralimpikon egy kamerán keresztül lát ki és így tudta elérni a 85 km/h sebességet.

Nem ilyen nagyratörő projekt, de szintén izgalmas a jelnyelvet tanító alkalmazás, itt is mesterséges intelligencia ismeri fel a jeleket, ehhez építettek egy látványos tanító játékot. Valószínűleg nem véletlen, hogy Olaszországban sok projekt működött együtt a régészettel. Több régészeti drónt is bemutattak és készítettek egy olyan berendezést is, ami sokféleképpen elemzi a festményeket, feltárva, hogy mikor, milyen lépésekben és milyen technikai megoldásokkal készültek.

A Maker Faire-ek legszórakoztatóbb kiállítói azok a lelkes bütykölők, akik komolyan veszik a mozgalom jelmondatát, hogy mindenki maker. Ilyen volt például az az amerikai apuka, aki a hétéves fiával együtt készített egy egyszemélyes repülésre tervezett drónt. A szerkezet hat percen át képes a levegőben maradni, másfél méteres magasságban, így mindenféle engedély nélkül használható. Hasonló szerelemprojektnek tűnt az ostáblázó robot, a tárcsás telefon, ami Gianni Rodari-meséket mond, vagy a grundfoci legnagyobb problémáját megoldó kütyü, ami az eredményen túl azt is számontartja, hogy mikor kell kapust váltani. Nem sok gyakorlati haszna van annak a megoldásnak sem, ami ősrégi ZX Spectrum számítógépeket köt helyi hálózatba, hogy klasszikus LAN-partikat lehessen csapni velük.

Külön érdemes megemlíteni a középiskolák kiállításait, az egyikben például két diák két évig tartó munkával megépítette a Boston Dynamics robotkutyájának mását, egy másikban pedig olyan drónt építettek, ami többféle mélységből is képes vízmintát venni. Két magyar is iskola is a kiállítók között volt, a nyíregyházi Bánki Donát diákjai piezoelektromos elven működő generátort készítettek, az AKG csapata pedig egy filléres okosasztalt és egy telefonos applikációhoz kapcsolódó okosvirágcserepet mutatott be.

Az iskolák, lelkes hobbisták mellett ott volt az olasz határőrség és a tűzoltóság is a maga újításaival és természetesen sok olyan cég is, amelyek lehetővé teszik a maker kultúra működését, mint a mikroszámítógépeket gyártó Raspberry, a mikrokontrollereket készítő Arduino vagy a különböző 3D nyomtatókat készítő cégek. A Prusa nyomtatók tervezője, a cseh Josef Prusa igazi celebként osztogatta az aláírásokat és fotózkodott a látogatókkal.

A római gázgyárban nézelődve az ember akár még bizakodva is tekinthetett a jövőbe: lehet, hogy a technika nem a világ elpusztításának, hanem a kreativitás kibontakoztatásának eszköze lesz.