„Bár a helyzet kétségbeejtő, még nem jutottunk túl azon a ponton, ahonnan már nincs visszaút” – írta az Élő bolygó jelentéshez Kristen Schuijt, a WWF International főigazgatója. A szavaiból optimizmus olvasható ki, de erre az elmúlt évek, évtizedek folyamatai nem sok okot adnak.
A WWF (Világ Természeti Alap) kétévente készíti el Élő bolygó jelentését (az előzőről is beszámoltunk), most éppen a tizenötödiknél járnak, amiben a globális biológiai sokféleség és a természeti környezet egészségi állapotát monitorozzák tudományos jelentések alapján. Az egyik legfontosabb mérőszámuk az, hogy a gerinces állatok populációi hogyan változtak az elmúlt évek során. Nincsenek jó híreink, továbbra is meredeken csökken a számuk. Az 1970-es kiinduló állapothoz képest az Élő Bolygó Index az 5495 megfigyelt gerinces faj (kétéltűek, halak, hűllők, madarak és emlősök) populációinak 73 százalékos csökkenését mutatja. Ahogy a WWF fogalmazott: „A természet riasztó ütemben tűnik el.”
Ha élőhelyük szerint csoportosítjuk az állatokat, akkor a legnagyobb nyomásnak most az édesvízi populációk vannak kitéve, a 89 százalékos csökkenésük katasztrófaközeli állapotot jelez. Sok összetevője van annak, hogy miért tizedelődtek meg ezek a fajok, de az biztos, hogy nagyon súlyos csapást mérnek rájuk az olyan élőhely-átalakítások, amik megszüntetik a megszokott vándorlási útvonalaikat. Egy folyót elrekesztő duzzasztómű éppen ilyen drasztikus beavatkozás.
A szárazföldi populációk az elmúlt ötven évben 69, a tengeri populációk 59 százalékkal csökkentek, de ezek a kisebb számok is tragikusak. Az ökoszisztémák állapotát több indikátorral lehet jellemezni. A vadon élő gerincesek populációcsökkenését a WWF szerint egy korai figyelmeztető jelzésként érdemes felfogni. Ha egy populáció egy bizonyos szint alá csökken, az adott faj nem képes ellátni az ökoszisztémán belüli szokásos szerepét, ezzel együtt sérülékennyé válik betegségekkel vagy szélsőséges időjárási eseményekkel szemben. A kihalási kockázat növekedésével az ökoszisztémák elveszítik ellenállóképességüket, ami újabb dominók feldöntését hozza magával, és a bolygónk egyre kevésbé élhetővé válik.
Ha a természetvesztés és az éghajlatváltozás kettős válsága tovább tart, akkor a társadalmak destabilizálódásával is számolnunk kell, és maga az emberi faj is veszélyeztetetté válik.
Egyelőre viszont mi veszélyeztetünk gyakorlatilag minden más fajt. A természetpusztulás egyik nagy hajtóerője az, ahogy élelmezni próbáljuk a Föld lakosságát. Hiába termelünk rekordmennyiségű élelmiszert, 735 millió ember napi szinten éhezik, a populáció harmada ugyanakkor elhízott. Becslések szerint az összes megtermelt élelmiszer 30–40 százalékát soha nem fogyasztják el, ami a globális kalóriamennyiség mintegy negyedét teszi ki. Ezek az adatok is jelzik, mennyire egyenlőtlen a tápanyagokhoz való hozzáférés, és milyen rossz logika mentén működik az élelmiszeripar.
A termelésbe bevont területek miatt zsugorodnak a természetszerű élőhelyek, miközben az élelmiszer-termelés rengeteg vizet használ fel, az összmennyiség 70 százalékát, és a szektor jelentős üvegházhatásúgáz-kibocsátó (ühg) is, nagyjából 25 százalékért felel. A kettős prés másik elemét, az éghajlatváltozást is emberiség nyomja. A jelenlegi energiatermelés és -fogyasztás nagy mértékben járul hozzá az ühg-k kibocsátásához, ami pedig a felmelegedés ütemét gyorsítja.
Az Élő bolygó jelentés szerint területileg Latin-Amerikában és a Karibi-térségben a legnagyobb a hanyatlás: ott a gerincesek populációi 95 százalékkal csökkentek az ötvenkét évvel korábbi állapothoz képest. Az ezen a területen található amazóniai esőerdő az egész Föld szempontjából kulcsfontosságú. Ez az egyik legnagyobb biodiverzitású terület, de az erdő jelentős karbonmegkötő is, 250–300 milliárd tonna szenet tárol, miközben több mint 47 millió ember otthona is. Gyakorta jönnek hírek az ott folyó erdőirtásokról, és ha azok üteme nem lassul le jelentősen, akkor éghajlati fordulóponthoz érkezhetünk.
A becslések szerint az esőerdő 14–17 százalékát már letarolták, és ha elérik a 20–25 százalékot, elérhetjük a fordulópontot. A fogyó erdők a csapadékmennyiség csökkenését okozzák, és eljöhet az az idő, amikor a trópusi erdőknek már alkalmatlanok lesznek a környezeti feltételek. Persze ez csapást jelentene a globális élelmiszer-ellátásra és az emberekre is. Amazónia az erdőtüzek és a növények kipusztulása miatt szén-dioxid-nyelőből -kibocsátóvá is válhat. A becslések szerint 75 milliárd tonna szén kerülhet onnan a légkörbe, ami után lehetetlen küldetésnek tűnik, hogy ne lépjük túl a klímaegyezmények által előirányzott 1,5 Celsius-fokos felmelegedést az ipari forradalmak időszakához képest.
Latin-Amerika után Afrika (76 százalék), Ázsia és Óceánia térsége (60 százalék) következik fajvesztésben. Európában és Közép-Ázsiában, valamint Észak-Amerikában a csökkenés mértéke jóval alacsonyabb, 35 és 39 százalék, de nincs ezen ünnepelnivaló. Ezekben a térségekben már 1970 előtt megkezdődött a természet fölszámolása, igaz, vannak példák arra is, hogy fajok stabilizálódni tudtak, és visszatelepültek korábbi élőhelyükre. A már említett élelmiszertermelés mellett a legnagyobb veszélyeket az inváziós fajok és betegségek jelentik a fajokra.
A fenntartható jövő érdekében a világ országai számos vállalást tettek, de hiába a globális célkitűzések és a nemzeti programok, a valós intézkedések messze elmaradnak attól, amikkel elérhetőek lennének a 2030-ra meghatározott célok. A jelenlegi állás szerint az évszázad végére nem 1,5, hanem közel 3 Celsius-fokkal emelkedhet a globális átlaghőmérséklet. A biológiai sokféleség megtartását célzó nemzeti tervek nem megfelelőek, és sok esetben pénzügyi forrásokkal sem rendelkeznek a WWF összefoglalója szerint, így változás nem várható. A 2030-ra kitűzött fenntartható fejlődési célok több mint felét nem fogják elérni, 30 százalékuk megrekedt a 2015-ös kiindulási állapotnál, de valahol még romlott is a helyzet.
Az energetikai átállásban vannak biztató jelek, az elmúlt évtizedben a globális megújulóenergia-kapacitás nagyjából megduplázódott, a szél- és napenergia, valamint az akkumulátorok költségei pedig akár 85 százalékkal is csökkentek. Igaz, még ez az ütem sem elég a kitűzött célok eléréséhez.
A WWF szerint a következő öt évben meg kell háromszoroznunk a megújuló energiát, meg kell dupláznunk az energiahatékonyságot, és modernizálnunk kell az energiahálózatokat, hogy gyors, zöld és igazságos legyen az energetikai átmenet.
A természetvédelmi erőfeszítéseket az tudná elősegíteni, ha a védett területek nagyságát jelentősen megnövelnék. Jelenleg a szárazföldek 16, a tengerek 8 százaléka védett. Az elérendő cél mindkét típusnál a 30 százalék lenne. Önmagában persze nem elég a jogi védelem, a hatékony megoldásokat a helyi közösségek, őslakos népek támogatása jelentheti, akik még sokszor olyan hagyományos földhasználatot követnek, amik összhangban vannak a biológiai sokféleség megőrzésével. A WWF szerint a természetalapú megoldások 10–19 százalékkal csökkenthetik az üvegházhatású gázok éves kibocsátását is.
„A következő öt évben meghozott döntések és intézkedések döntő fontosságúak lesznek a földi élet jövője szempontjából. A hatalom és a lehetőség a mi kezünkben van, hogy megváltoztassuk a pályát. Helyreállíthatjuk élő bolygónkat, ha most cselekszünk”
– írta Kristen Schuijt.
