Sikeres volt a Polaris Dawn történelmi űrsétája

Lezajlott az első piaci alapon megszervezett űrséta, amit a SpaceX Polaris Dawn küldetésének két tagja hajtott végre. A misszió parancsnoka és finanszírozója, Jared Isaacman milliárdos és Sarah Gillis SpaceX-mérnök fejenként nagyjából 12 percet töltöttek a Dragon űrkapszulán kívül.

A Polaris Dawn több szempontból is úttörő projektnek számít. Egyrészt magánfinanszírozású, tehát nem egy állami űrügynökség indította, másrészt fél évszázada nem járt ember olyan messze a bolygótól, mint a Dragon négyfős legénysége.

A csütörtöki űrséta azért is volt jelentős, mert az űrhajósok letesztelték a SpaceX által tervezett űrruhát. Mivel a kapszulának nincs légzsilipje, ezért nemcsak Gillisék tapasztalhatták meg, milyen is az űr vákuumában, hanem a teljes legénység, ugyanis a kapszula orra az űrséta alatt végig nyitva volt. A teljes mutatványt itt tudja visszanézni.

A teszt több mint 700 kilométeres magasságban történt, és nagyjából fél óra nyomáscsökkentés után nyitották ki a kapszulát. Isaacman, mint első űrsétáló, szinte végiglebegte a várakozási időt.

Eközben tiszta oxigén áramlott a legénység űrruháiba. Elsősorban azért, hogy kapjanak levegőt, másrészt azért, hogy hidegen tartsa az űrruhákat a séta során. Miután teljesen nyomás alá kerültek a ruhabelsők, lecsekkolták, hogy egyik sem ereszt-e, majd egy előlégzéssel (pre-breath) az összes nitrogént kipucolták a legénység szervezetéből. Ez a folyamat már azóta zajlik, mióta elhagyták a Föld légkörét, és leegyszerűsítve annyit jelent, hogy folyamatosan csökkentették a nyomást a kabinban, miközben ezzel párhuzamosan lassan megemelték a belső levegő oxigénkoncentrációját.

Azért nem jó, ha nitrogén marad a szervezetükben, mert normál légkörből beszívott nitrogén folyadékként elraktározódik a véráramban, ahol normál nyomás alatt nem is okoz problémát. Azonban a hirtelen nyomáscsökkenés során (például amikor kinyitnak az űrben egy űrkapszulát) a megmaradt nitrogén visszavált gáz halmazállapotra, így gyakorlatilag bepezseg a véráramban, a szervekben, az agyban. Ez nagyon veszélyes, akár halálos is lehet, és pont emiatt nem szoktak a búvárok gyorsan, egyben felúszni a felszínre, hanem bizonyos pontokon megállnak, hogy a szervezet megszokja a környezet nyomását.

Vissza az űrsétához. A kapszula orrát a Föld, a farát a Nap felé fordították, és miután Isaacman meghúzta a zsilipajtót, és az összes megmaradt levegő kiszökött a kapszulából, a Dragon kinyílt, és elindulhatott az igazi tesztelés.

„Még sok dolgunk van otthon, de a Föld innen igenis egy tökéletes világnak tűnik”

– mondta Isaacman, mikor először lenézett a nyitott kabinból a bolygóra.

Isaacman és Gillis nagyjából bokáig hagyták el a kabint, miközben azt próbálgatták, hogy mennyire korlátozott az űrruha miatt a mozgásuk, valamint letesztelték a különböző funkciókat.

Az első kísérlet az volt, hogy egy kézzel kapaszkodva mennyire tudják irányítani a mozgásukat, és kipróbálták, hogy vajon tudnak-e szerszámokat használni az egyik kézzel, miközben a másikkal kapaszkodnak. Ezek után kipróbálták a skywalkernek elnevezett különleges létrát, ami a zsiliphez vezet, és segít az űrhajósoknak a fel-le mozgásban. Végül azt tesztelték, hogy mennyire egyszerű fel- és lecsatolni a lábukat rögzítő kötelet, valamint hogy az mennyire korlátozza a mozgásukat.

Miután Isaacman végzett, Gillis is elvégezte ugyanezeket a kísérleteket, majd visszalebegett a kabinba, amit bezártak, hogy újra nyomás alá helyezzék. Először 8 psi-re, azaz 550 millibárra emelték meg, majd miután a kapszula kiegyenlítődött, és szivárgást sem találtak, szépen lassan felnyomták a Földön megszokott, tengerszinten tapasztalt 14,6 psi-re, azaz nagyjából 1 bárra. Ez is sikeresen megtörtént, az egész űrséta az elejétől a végéig nagyjából másfél órát vett igénybe.

Bár a küldetés során több kísérletet is végeznek, egy nagyszabású van még hátra: a SpaceX űrinternetének, a Starlink bemutatója. Pénteken, a negyedik napon a műholdas internet segítségével juttatják majd el a legénység üzenetét a Földre. Az ötödik nap a hazatérésre való felkészülésről szól majd, és ha minden a tervek szerint halad, akkor a küldetés hatodik napján a Polaris Dawn legénysége ejtőernyővel a floridai partok közelében ér majd az óceánba, a néhány, előre kijelölt potenciális leszállási zóna egyikében, ahol egy mentőhajó fogja visszahozni az űrhajót és a legénységet is a szárazföldre.