Egy zselés trutyi megtanulta egy videójáték irányítását, és egyre jobb lesz benne

Ha valaki képes tanulni a hibáiból, akkor a videójátékokban egész látványos javulást lehet elérni. Talán nem véletlen, hogy ha tudósok azt várják valakitől vagy valamitől, hogy tanulás jeleit mutassa, akkor leültetik játszani. Így volt ez például Elon Musk agyi implantátumos cégénél, a Neuralinknél is: Pager, a majom egy videón állítólag pusztán a gondolataival Pongozott.

Sok majom, amin a Neuralink kísérletezett, szörnyű, véres halált halt. A Pong azonban most egy új kísérletnél bizonyult tökéletes demonstrációs médiumnak. A Guardian ír arról, hogy a Readingi Egyetem kutatói ezúttal egy kupac trutyit hidrogélt vezettek be a videójátékok csodálatos világába.

Két évvel ezelőtt már agysejtek is Pongoztak, ezúttal viszont egy vízdús zselé próbálta ki a klasszikust. Sőt, nemcsak kipróbálta, hanem egyre jobb lett benne. A kutatók szerint valami olyasmit mutatott, ami már szinte intelligenciára hasonlított. Azt viszont leszögezték, hogy a hidrogél nem egy értelmes létforma.

„Azt állítjuk, hogy van memóriája, és ezen a memórián keresztül a tapasztalatszerzés révén javulhat a teljesítménye”

– mondta Dr. Vincent Strong, a kutatás első szerzője. Szerinte emiatt ezzel an hidrogéllel hatékonyabban lehetne a ChatGPT-hez hasonló MI-s rendszerek alapját adó neurális hálókat fejleszteni, ugyanis azok kialakítása jelenleg biológiai szerkezetekből indul ki.

Persze nem eresztették össze azonnal egy emberi ellenféllel – vagy majommal –, hanem az egyjátékos verzióban képzik, amikor fel-le kell mozgatnia az ütőjét, a másik oldalon pedig mindenképp visszapattan a falról.

A kutatók mindezt úgy oldották meg, hogy az elektroaktív polimer hidrogélt két lemez közé helyezték, amiken egy 3x3-as elektródasor található, és amik egy Pongot szimuláló számítógépes rendszerhez csatlakoztak. Ezek után hat, 3x2-es elrendezésű elektródapárt úgy stimuláltak, hogy azok a virtuális labda mozgását szimulálják. A másik három elektródapárba – amik azt a falat jelképezik, ami mentén az ütő található – a csapat kis feszültséget nyomott, és az áramot érzékelőkkel mérték. Az ütő lapát helyzetét úgy határozták meg, mint azt a pontot, ahol az áram a legnagyobb volt.

A hidrogél tele volt töltött ionokkal, amik az elektromos stimuláció hatására mozognak, és ha elfogy a delej, akkor egy helyben maradnak. Tehát ahogy a labda mozog, úgy lehet mozgatni a legmagasabb feszültséget az egyik fal mentén, így mozog az ütő.

Az ionok először teljesen szét voltak szórva, úgy a labda azonnal bejutott. Azonban ahogy nő az ionok koncentrációja, úgy egyre hatékonyabban követte az ütő a labdát, így gyakorlatilag izommermória alakult ki az amúgy közmondásosan vézna zselében.

„Idővel az ionkoncentráció ott növekszik, ahol a labda a legtöbbet van, egyfajta izommemóriaként működve, mivel a magasabb koncentrációval magasabb elektromos áramértékek jelennek meg, és az ütő pontosabban tud mozogni”

– magyarázta Strong.

„Kutatásaink azt mutatják, hogy még a nagyon egyszerű anyagok is képesek olyan komplex, adaptív viselkedést mutatni, ami inkább az élő rendszerekre vagy a kifinomult mesterséges intelligenciára jellemző”

– mondta Dr. Yoshikatsu Hayashi, a tanulmány egyik másik szerzője.

A korábban az agysejteket Pongoztató Cortical Labs tudományos igazgatója, Dr. Brett Kagan – aki a zselés kutatásban nem vett részt – azt mondta, hogy ez a fajta memória leginkább olyan, mint ahogy a folyómeder megjegyzi a folyó emlékét. Emiatt nem is gondolja úgy, hogy a hidrogél tanult volna, mert ha bármilyen változó más lenne, a zselé nem tudna alkalmazkodni. Ettől függetlenül az eredményt hasznosnak tartja, mert segíti annak megértését, hogy bizonyos anyagok hogy befolyásolják az elektromos áramlást.