Itt az androidos telefon, ami rávehet az iPhone leváltására

Ha valaki eddig csúcskategóriás, hiper-szuper, úgynevezett zászlóshajó telefont keresett, akkor itthon nagyjából be volt zárva egy olyan háromszögbe, aminek két sarka a Samsung és az iPhone, a harmadik meg egy ideig a Huawei volt, aztán meg egy sor kínai gyártó, ami ázsiai Apple-nek próbálta nevezni magát. Azonban az árnyékban évek óta ott bujkált egy gyártó, ami valamiért nem volt hajlandó igazi csúcskategóriás telefonokat gyártani: az Android operációs rendszer mögött álló Google.

Igen, a Pixel sorozat (sőt, az elődje, a Nexus) évek óta létezik, és alapvetően elég jó telefonokról van szó. Mégis, az anyagminőség, néhány hiányosság és gyerekbetegség miatt eddig inkább a felső középkategóriába tartoztak.

Egészen mostanáig, ugyanis megjelent az új, Pixel 9-es széria, amit mostantól hivatalosan is lehet kapni Magyarországon. Persze eddig is hozzá lehetett férni, az én környezetemben is van több, de most már a nagy szolgáltatókhoz is eljutott. (Pontosabban a Yettelhez.)

Én anno, amikor megjelentek az okostelefonok, Androiddal kezdtem, aztán átálltam iPhone-ra, mert egyrészt megkaptam a bátyámtól egy levetett 7-est, másrészt az LG abbahagyta az ipart, a többi androidos telefon meg nem igazán tetszett. Aztán egyre több ismerősöm vett Pixelt, és már egy ideje sejtem, hogy ha bármi el tud csábítani az Apple karmaiból, akkor az a Google lesz. Már ha kiad egy olyan telefont, ami van olyan jó, mint egy iPhone. Kis spoiler: szerintem ez most sikerült.

Apró különbségek

A Pixel 9-es család három tagból áll: az alapverzió egy sima, 6,3 hüvelykes kijelzőjű telefon, a 9-es, a Pixel 9 Pro ugyanakkora, csak kicsit jobb, a 9 Pro XL pedig ugyanaz, mint a Pro, csak 6,8-as a mérete, és nagyobb az aksija. A sima 9-es 128 és 256 GB-os verzióban kapható, a Pro változatból van ezek mellett 512 GB-s is, a Pro XL-ből pedig van egy negyedik, 1 TB-os verzió. Mindegyik a Google saját, Tensor G4-es csipjét kapta meg.

A simába és a Prókba ugyanaz az 50 MP-s fő és 48 MP-s ultraszéles kamera került, de a két drágább telefonban jobb a szelfikamera (10,5 MP-s helyett 42 MP-s), és kaptak egy 48 MP-s telefotós lencsét is. Ezen kívül a Prók 12 helyett 16 GB RAM-mal érkeznek, és míg a sima 9-es kijelzője 1080p-s, a Próé 1280p, a Pro XL-é pedig 1344p. Lényegében ennyi a különbség a három telefon között, és az, hogy míg a Pixel 9 matt oldalszegéllyel és fényes üveghátlappal kapható, addig a Pro és a Pro XL fényes szegélyt kapott és matt üveghátlapot. És persze az árban is van különbség, de erre még visszatérünk.

A dizájn sokkal iPhone-osabb, szögletesebb, mint az előző Pixeleknél, és a kamerasziget is egészen máshogy jellegzetes. Nekem az az egyik, kissé irracionális bajom az androidos telefonokkal, hogy – főleg, ha tok van rajtuk – első ránézésre nincs jelentős különbség a különböző gyártók dizájnjai között. A Pixel a szegélytől szegélyig tartó, kiemelkedő kameraszigettel eddig is kivétel volt, de most csavartak rajta egyet, és már csak a hátlap közepén, ovális alakban emelkedik ki, mint egy búvármaszk. El tudom képzeni, hogy az őspixelrajongóknak furcsa, esetleg felháborító, de szerintem nagyon jól néz ki.

A 9-eseknél már az összerakásban és az anyagminőségben is érzem, hogy a csúcs volt a cél. Van egy kellemes súlyuk, nem kopogós műanyagok, csúnya marketinges kifejezéssel élve prémium érzetűek. És a gombok is jó kattogósak, ha valakinek hozzám hasonlóan számít az ilyen.

Szinte mindenben szupergyors

A telefontesztekben szinte mindig leírjuk, hogy az aktuálisan kipróbált, sokszázezres-milliós csúcskészülékek képe nagyon szép, a telefonok nagyon gyorsak, nagyon erősek. Ez tényleg mindig így is van, és lássuk be, valójában az lenne a meglepő, ha nem lennének szépek, gyorsak, erősek.

Mindez igaz a Pixel 9-esekre is, még a sima is jól bírta a strapát. Bár lehet, hogy a strapa egy kicsit erős szó: jól bírta az emailezést, a Facebook- és Twitter-pörgetést, a netezést, az újságolvasást, a különböző játékokat és a videónézést. Mondjuk kétlem, hogy egy átlag felhasználó ennél nagyobb megpróbáltatásoknak tenné ki a telefonját.

Túlmelegedést egyszer tapasztaltam a Pro XL-en, amikor már néhány órája vagy videókat néztem, vagy játszottam szinte megállás nélkül. De lehet, hogy pont letöltöttem valamit, ami megmagyarázná a melegedést, és az is hozzátartozik az igazsághoz, hogy nagyjából 28 fok volt a lakásban. Az akkumulátorral mindegyikben meg voltam elégedve, simán bírták az egész napos használatot, és amikor csak ritkábban néztem rájuk, esetleg egy-egy üzenetre válaszoltam, akkor a két nap sem tűnt elképzelhetetlennek.

Viszont az furcsa volt, hogy úgy éreztem, lassabban töltenek, mint amit a mostani csúcskategóriánál megszoktam – érzetre legalábbis egész biztosan. A sima 9-es és a 9 Pro 27 wattos gyorstöltést bírnak, a Pro XL pedig 37 wattosat. A Google szerint fél óra alatt 55 százalékig lehet őket tölteni, ami az én tapasztalatom szerint csak akkor igaz, ha eközben minden alkalmazást bezárunk, és minimalizáljuk az energiafogyasztást, mert különben kicsit lassabb. Az igaz, hogy nem olyan elképesztően gyors, mint a Xiaomi 13 Note Plus, de azért nem is vészesen lassú, ritka szerintem az az élethelyzet, amikor ez a nyugis tempó ne lenne elég.

Nincs techcikk MI nélkül

A telefongyártók mindig valamilyen számháborút vívnak egymással: a cél először az volt, hogy a tégla méretű telefonokat olyan kicsire összenyomják, hogy beférjen az ember zsebébe. Ezek után bejött az érintőképernyő, aminek egyre nagyobbnak kellett lennie úgy, hogy a telefon minél vékonyabb maradjon. Aztán jött a kamera, és a megapixeles versengés, amivel nagyjából egy évtizedig elvoltak, évente túllicitálva egymást. Kivéve az Apple-t, ők ugye más irányt vettek a kamerák terén.

Az elmúlt néhány évben viszont az átlagember számára már teljesen mindegy volt, hogy 50, 80 vagy 100 MP-s a kamera, vagy hogy tud-e 8K-s 120 FPS-es videót. Az új hívószó a mesterséges intelligencia, amiről nehezen tudom elképzelni, hogy óriási tömegeket vonzana. Főleg úgy, hogy az EU-ban, így Magyarországon egy csomó funkció nem is elérhető.

A Google saját modellje a Gemini, és az új, telefonba épített személyi asszisztensét is ez hajtja. Én szeretem az ilyeneket, Sirivel és Alexával nap mint nap beszélgetek, úgyhogy kíváncsi voltam, mit mutat majd a Gemini, ami olyan fontos a Google-nak, hogy már bekapcsoláskor megmutatják a logóját.

Alapvetően nem rossz, de csak egy hangot tud (a hasonló asszisztenseknél általában még dialektust is lehet választani), és az alap dolgokban nem jobb, mint a többiek. Nagyon várom például, hogy végre egyszerre egy mondatban két időzítőt is el tudjak indítani egy eszközön. Tudom, hogy ez nem tűnik akkora élménynek, de fontos, hogy az apróságokban is megtaláljuk a szépséget. Az viszont elég szuper, hogy ha megkérdezem, hogyan menjek valahova, akkor megmutatja Google Mapsben az útvonalat.

Egy másik ilyen az élő feliratozás. Ha letöltjük különböző nyelvekhez a Translate-csomagot, akkor ha egy videó közben megnyomjuk a hangerőgombot, ott pedig bekapcsoljuk az élő feliratozást, egy kis szövegdobozban azonnal fordítja a telefon nyelvére, ami a videóban elhangzik. Ez is jópofa, és szerintem gyakran használnám.

Van még egy ilyen, a Screenshots, ami egy olyan alkalmazás, ami összegyűjti a képernyőképeket, amiket csinálunk, és MI segítségével nagyon gyorsan lehet keresni köztük, például hogy melyiken van vonalkód vagy bicikli. Ez még nem elérhető Magyarországon, ahogy a Studio sem, ami egy generatív MI-app, amivel néhány másodperc alatt a telefonon lehet képeket generálni. Én nem tudom, hogy ennek mennyi értelme van, kétlem, hogy óriási lenne rá a kereslet, de biztos lesz, aki így fog mémeket, meg álhírekhez illusztrációt gyártani.

Gyors kitérő a kamerára: szerintem nagyon szép, éles képeket csinál mindhárom telefon, a Pixelekre jellemző, kicsit színesebb, kicsit kontrasztosabb formában. Én jobban örülnék, ha nem lenne rajta annyi gépi rásegítés, hogy rögtön olyan a kép, mintha már szerkesztve lenne, de ez már ízlés kérdése. Mert hát, mi az a fénykép? Miért fényképezünk? Szerintem azért, hogy megörökítsünk egy pillanatot, méghozzá a lehető legélethűbben, hogy másoknak is meg tudjuk mutatni azokat a hangulatokat, mozzanatokat, színeket, amik kiváltották belőlünk az érzéseket, amik miatt meg akartuk örökíteni a pillanatot. Az Instagram-filterek már alaposan beletérdeltek ebbe az elképzelésbe, de bármennyit lehetett is csalni a képekkel, az alapja az elkapott pillanat volt. Na, hála a Pixel telefonok Magic Editorjának, avagy a Varázsgépnek, ennek szinte vége.

Meg nem történt fényképek

Ha egy-két évvel ezelőttig valaki élethű fényképnek tűnő alkotásokat akart a semmiből összerakni, meg kellett tanulnia valamilyen képszerkesztő vagy grafikus szoftver legalább alapszintű használatát, majd időt kellett szánnia az elképzelései megvalósítására. Az azóta megjelent képgenerálókhoz hasonlóan a Varázsgép egy olyan funkció a Pixel képszerkesztőjén belül, hogy kiemelhetünk részleteket egy általunk lőtt képről, és azokat szöveges parancsokkal, egy generatív MI segítségével átalakíthatjuk. Tegyél oda egy sárkányt a háttérbe – puff, ott van egy sárkány a háttérben. És bárcsak ez egy direkt eltúlzott, fiktív példa lett volna.

A fenti képhez nem nyúltam hozzá, így jött ki a kamera appból. Nagyjából egy-másfél perccel és némi nyomkodással később sikerült egy egészen ízléstelen fantasyborítót csinálnom belőle.

El tudom képzelni, hogy ezzel néhány havonta egy-egy alkalommal csináljak valami vicces képet, amit beküldök egy baráti csetcsoportban a beszélgetésbe, de gyakran azért nem játszanék vele. Biztos van, akinek ez tök izgalmas, és csomót fog vele kísérletezni, de az ismerősi köröm átlagos felhasználói igényeit és módjait figyelembe véve nem hiszem, hogy erre óriási lenne a kereslet. Egyébként pont így vagyok a 6,8-as telefonokkal is: nagyon ritkán jól jön, általában kényelmetlen, de el tudom képzelni, hogy egy kisebbség számára ez a méret sokkal vonzóbb, mint a nekem kézre álló 6,3-as telefonok.

A Verge újságírója egyébként tovább is ment, és egészen borzalmas képeket tudott generálni a Pixeljén, konkrétan hullákat rajzoltatott sima utcaképekre, és attól tartok, a rendőrségnek, a biztosítóknak és a tényellenőröknek egyre nehezebb dolguk lesz a közeljövőben az ilyenek miatt.

És most nézzünk még egy izgalmas funkciót, ami szerintem a „jó MI” kategóriájába esik. Ez az Add me, a Közös fotó. Ez lényegében annyi, hogy ha nem tudunk megkérni senkit, hogy csináljon rólunk és legalább még egy másik emberről egy képet, akkor lövünk egy csoportképet a Pixellel mindenki másról (ez a képernyőn marad), aztán átadjuk a telefont egy lefényképezett embernek, beállunk az erre kihagyott helyre, és az így készült új képet és az elsőt összevágva a telefon csinál rólunk egy olyan csoportképet, ami valójában sose történt meg, de mindenki rajta van. Egy kicsit olyan, mint a Best Take funkció, amikor a telefon sok képet csinál, és összeválogathatjuk közülük azokat, amelyiken senki nem pislog vagy vág hülye arcot, és azokat összerakja egy fényképpé. Ami szintén nem igazi, de annak tűnik. Erre már látom az utólag megjelenő felhasználói igényt.

Itt az iPhone és Samsung Galaxy gyilkosa?

Nem, és szerintem ennek a megközelítésnek amúgy sincs semmi értelme. Viszont a Pixel 9-esek simán elférnek az eddigi csúcstelefonok mellett. Sőt, ha valaki Androidban gondolkozik, de nem szereti, mondjuk, valamelyik nagy gyártó UI-dizájnját, vagy a végtelen sok felesleges alkalmazást, ami automatikusan letöltődik a telefonra, akkor meg lesz elégedve a Google telefonjával. Főleg, ha sok Google-alkalmazást használ.

A csúcskategóriával azonban végre ultrahangos ujjlenyomat-olvasó és csúcskategóriás árak is járnak. Szolgáltatói kedvezmények nélkül a Pixel 9-es 379 990, a Pixel 9 Pro 464 990, a Pixel 9 Pro XL pedig 507 990 forintról indul. Egy kicsit pont az Apple és a Samsung alá lőttek. (Igen, a Samsung legolcsóbb S24-ese 10 ezer forinttal olcsóbb, de csak 8 GB RAM-mal, míg a legolcsóbb Pixel 9-esben 12 GB RAM van.)

Drága? Persze. De ha az ember meg tudja engedni magának, akkor ezek a telefonok megérik ezt a pénzt. Igaz, hogy az USA-ban jelentősen olcsóbbak, de ha a magyar piacot vesszük figyelembe, akkor az ilyen tudású telefonok sajnos ennyibe kerülnek. Azonban ha valakinek megjött a kedve egy Pixelhez, akkor csak megsúgom, hogy az előd, a felső középkategóriás Pixel 8a jelenleg 230-260 ezer forint körül mozog, ami ár-érték arányban sokkal kellemesebb. Viszont ha valami újra és fényesre vágyik, bátran ajánlom a Pixel 9-eseket.