Egy szúnyogért közel száz másik rovar életét követeli a kémiai gyérítés

Szúnyogok ellen lassan gyakorlatilag hatástalan, más rovarokat azonban nagy számban irt a deltamethrinnel zajló kémiai szúnyoggyérítés, derült ki egy hazai debreceni felmérésből. A Greendex azt írja: elhullott szúnyogokat alig találtak a kutatás során, viszont legyek, fürkészdarazsak és pókok, fátyolkák, kabócafélék, poloskák, kis termetű cincérek, hangyák, ormányosbogarak, katicabogarak és egyéb rovarok bőven pusztultak a deltamethrintől.

A hivatalos tájékoztató szerint „az alkalmazandó készítmény a kijuttatott csekély mennyiségben – 0,6 liter/hektár – kizárólag az érzékenyebb rovarokat pusztítja el, melegvérű állatokra, emberre nem veszélyes”. Azt viszont nem taglalja a tájékoztatás, hogy melyek ezek az érzékenyebb rovarok – a debreceni kutatás szerint tulajdonképpen az ökoszisztéma fontos fajairól van szó, úgy, hogy a módszer mindeközben erősíti a szúnyogpopulációt is, ami így egyre ellenállóbb lesz az idegméreggel szemben.

A kutatás során a 2024 júliusában végzett légi, kémiai szúnyoggyérítés során Debrecen különböző pontjain szakemberek fehér lepedőket terítettek ki, és megvizsgálták, hogy milyen rovarok pusztulnak el a gyérítés következtében. A kutatás egyik helyszíne a Debreceni Egyetem botanikus kertje volt, ahol évszázados fák alatt, tóparton és nyílt területen is vizsgálták, hogy mely fajok esnek a lepedőkre a kémiai szúnyogirtást követően.

A négy területen lezajlott mérés során összesen 3 darab csípőszúnyogot találtak, az áldozatok közel 99 százaléka pedig egyéb fajok közül került ki.

A kutatás alapján egy elpusztult szúnyogra nagyjából száz másik elpusztult rovar jut. A kísérlet során a lepedőre hullott rovarok az idegméreg által kiváltott jellegzetes remegést, koordinálatlan mozgást produkálták, és egy részük csak akár 2-3 napig tartó rángatózást követően pusztult el.

A szakértők felhívták a figyelmet arra is, hogy nem csak azok a rovarpopulációk károsodnak, ahol nagy mennyiségben pusztulnak az egyedek: a gyérítő anyagnak más hatásai is lehetnek azokra a rovarokra, amelyek életben maradnak, de nem tudnak például visszatalálni a lárváikhoz.

A kutatásból kiderült, hogy az egész ökoszisztémát károsítja a kémiai gyérítés, és nemcsak a levegőben élő, hanem a vízi rovarokra is mérgező hatással van. Ez pedig azt jelenti, hogy épp a szúnyogok számára biztosít ragadozóktól mentesebb életteret, támogatva ezzel az állományuk gyors, ismételt regenerálódását.

Szakértők évek óta figyelmeztetnek, hogy az ilyen gyérítés kontraproduktív is: a gyors egymásutánban érkező szúnyoggenerációk alkalmazkodnak a méreghez, és képesek rezisztenssé válni. Így egy valós járványügyi vészhelyzetben fegyvertelenek maradunk a betegségeket terjesztő vérszívókkal folytatott küzdelemben, írja a Greendex. Az oldal megjegyzi azt is, hogy ez nem jövőbeli probléma, hanem már igencsak aktuális is: a Virológiai Nemzeti Laboratórium Debrecenben és több nagyvárosban végzett felmérése rámutatott arra, hogy a potenciálisan vírushordozó fajunk, a dalos szúnyog populációi az országosan jellemző, rutinszerű szúnyoggyérítési gyakorlatnak köszönhetően jelentős arányban ellenállóvá váltak a kémiai szúnyogirtás során használt hatóanyaggal szemben.

Korábban mi is beszámoltunk róla, hogy hasonló problémákra hívták fel a figyelmet szakértők az észak-dunántúli régióban, a Duna, a Mosoni-Duna vagy a Rába mellett, illetve a Dunakanyarban. „Amikor igazán sok a szúnyog, akkor száz elpusztított élőlényre jut egy gyötrőszúnyog, de normál nyári napon extra szúnyoginvázió nélkül ezer áldozatra jut egyetlen elpusztított szúnyog. Az így megsemmisített szitakötők, pókok garmadája ennél lényegesen többet pusztítana el, ha túlélnék az elgázosítást” – mondta Fűzfa Zoltán, a Szigetköz Élményközpont, a dunaszigeti ökopark vezetője, biológiatanár.

Ráadásul a következő nap újra is indulhat a szúnyoginvázió, hiszen a lárvákat nem öli meg a szer. Viszont a kerti madaraink élelem nélkül maradnak és elrepülnek, fiókanevelés idején pedig általában elpusztulnak a fiókák is. A hálószövő pókok egyenesen a kipusztulás szélére kerülnek.

Fűzfa szerint egyszerűbben is megoldható lenne a probléma, megoldás lehet például, hogy lobbizzunk a biológiai védekezésért. De mi is sokat tehetünk a vérszívók ellen: állóvizes helyekből egy faluban vagy kertvárosban rengeteg lehet. A szúnyogok a 30 fok feletti vízben öt nap alatt utódokat nevelnek, ezt kell elkerülni. Egészen banális dolgokra kell gondolni itt: az ereszcsatornát tartsuk tisztán, ne legyen benne pangó víz, a kertben a vízgyűjtő vödröket, hordókat, ciszternákat szúnyoghálóval fedjük le. Nagyobb esőzések után a tócsákat a fáinkhoz vezessük, a kerti tavakba vízforgatót, szökőkutat telepítsünk, vagy egyszerűen halakat, amelyek a szúnyoglárvákat is megeszik.

A Pécsi Tudományegyetem szakemberei közben a közösségi kutatás erejével vizsgálják a kémiai szúnyoggyérítés környezeti kockázatait. Ezért létrehozták a Rovar Piknik nevű Facebook-oldalt, ahol felhívják az emberek figyelmét: ha világos színű vásznat terítenek a földre gyérítés előtt, meg tudják figyelni, milyen és mennyi rovar hullott el a kezelés során. A szakértők kérik az érdeklődőket, hogy küldjenek fotókat a megfigyelésről, vagy akár postázzák a kutatóknak az elhullott rovarokat.