Ha muszáj lenne egymillióért vennem telefont, biztos ezt választanám

Hajtogatható telefon egyenlő méregdrága, kényelmetlen, otromba féltégla – ez nagyjából olyan alapvetés volt az okostelefonok világában az elmúlt években, mint hogy az ég kék, a fű zöld és a zebra csíkos. A Samsung tavaly, a hajtogatós kategória örökös bajnoka, a Fold széria ötödik generációjával már elért ennek a sztereotípiának a határára, és idén, a hatodikkal maga mögött is hagyta. Mármint a féltégla részt, a méregdrága kitétel továbbra is áll. Én egy hétig használtam a Fold 6-ot, és nagyjából a második naptól kezdve éreztem teljesen kézre állónak, illetve nagyjából ekkor ütött be az is, hogy csak úgy érzésre nem tudtam megmondani, melyik zsebemben van a Fold, és melyikben a saját, régi iPhone-om.

Ez elvileg tökéletesen elég kéne, hogy legyen, hogy sztárt csináljon egy hajtogatós telefonból: hát ott a gigantikus képernyő, és nincs ott a vele járó kényelmetlenség, erre várt mindenki, mióta bejött a technológia. Ennek ellenére nem erre épít most a Samsung, szóval fussuk is le gyorsan a kötelező kört:

MI minek van?

2024 van, és a világon mindent azzal próbálnak eladni, hogy mesterséges intelligencia (MI) van benne. Igen, a Fold 6-ban is van, és nem, továbbra sincs semmi értelme azon túl, hogy másfél órát elbohóckodik vele az ember, aztán el is felejti, hogy van ilyen a telefonban. Az MI itt nagyjából annyi, hogy lehet a sima kereső helyett a Google-féle Geminit használni, illetve tud olyat, hogy kézzel rajzolt szkeccseket vagy akár fotókra kézzel rárajzolt plusz dolgokat fotorealisztikus képpé alakít. Vagyis hát megpróbálja, jellemzően felemás sikerrel. Mondjuk amikor általános iskolában unalmamban szemüveget, bohócsapkát meg bajuszt rajzoltam a történelemkönyvben a portrékra, nem gondoltam volna, hogy egyszer ezt majd egy egymillió forintos telefonon fogom próbálgatni digitálisan, de talán Lovasi András se, amikor a legendás „rajzolj pöcsöt a plakátra” Kispál-dalszöveget megírta.

És akkor térjünk is vissza a fontosabb dolgokhoz

A Fold 6 fura módon úgy hagyta el a féltégla érzést, hogy valójában minimálisan csökkent a mérete az ötödik generációhoz képest: 15 grammot faragtak le belőle, másfél milliméterrel vékonyabb lett, illetve nagyjából ugyanennyivel alacsonyabb és szélesebb. Ennek megfelelően picit változott a képarány és a felbontás is, közelebb került a megszokott, „rendes” okostelefonos standardhoz, de még mindig elég hülyén jön ki, amikor a nem ezekre az arányokra kitalált appok, játékok, videók ott hagynak kihasználatlanul és üresen egy csomót a képernyőből. Kicsit irigylem a Verge újságíróját, amiért neki jutott eszébe a tökéletes hasonlat, és nem nekem: a Fold 6 olyan, mint egy luxus Airbnb-lakás: egy csomó helyed van, meg nagyon csillivilli, de igazán otthon érezni magad és tökéletesen kihasználni azért nem fogod.

Ettől függetlenül egy 7,6 hüvelykes képernyő és 1856×2160 pixel az valami egészen gigantikus egy telefonnak. Jó hülye összehasonlítás, de a digitális IMAX mozik projektortainak eggyel ezelőtti generációja ennél kisebb felbontással dolgozott. Ez simán elég arra, hogy két appot két ablakban egymás mellé kitegyünk rá, és párhuzamosan használjuk őket, ami egészen tájidegen egy telefontól. Érdemes is az egészre inkább úgy nézni, hogy ez nem telefon, hanem egy tablet, ami összehajtva befér a zsebünkbe. A hajtogatós telefonoknál mindig neuralgikus pont, hogy középen a hajtás vonala mennyire zavaró: a Fold 6-nál látszani már szinte egyáltalán nem látszik, de használat közben, ahányszor csak áthúzzuk rajta az ujjunkat, azért érezni a huplit.

A képernyőnél érdemes még kiemelni a 2600 nit maximális fényerőt (ami úgy 2600, hogy a teszteken jó, ha 1600-at mérnek), leginkább azért, mert ez mostanában az androidos világban az aktuális, tök értelmetlen és ebből adódóan elég vicces számháborúzás terepe. A kínai gyártók már 4000–4500-as értékekkel licitálnak egymásra, miközben 1000-nél többre igazából tűző napsütésben sincs szükségünk, hogy rendesen látni lehessen a képernyőt. Mondjuk számháború ide vagy oda, nagyon szép a képe, az tény. Persze az is igaz, hogy elég rég láttam már olyan, nem alsó kategóriás telefont, aminek ne lett volna nagyon szép a képe.

A Fold 6-ban amúgy egy Snapdragon 8 Gen 3 processzor dolgozik, ez jelenleg az iPhone-on kívüli okostelefonos világ csúcsragadozója – egészen idén októberig, amikor várhatóan bejelentik a Gen 4-et, ami majd jövő tavasszal, a Samsung Galaxy S25 családdal debütál a piacon, már ha a cégek tartják magukat a tradíciókhoz. A lényeg, hogy a Fold 6 processzora most nagyjából az elérhető legerősebb a piacon, és ennek megfelelően bármilyen és bármennyi app, amit kipróbáltam a telefonon, hasított is, mint a veszedelem. Viszont a tavalyi kiadással ellentétben aránylag sűrűn tapasztaltam nála melegedést, már sima használat közben is, nem csak a töltőre téve.

Ha már a töltőnél tartunk: a 4400 milliamperóra kapacitású aksi nem éppen óriási, a jóval kisebb képernyőt meghajtó S24 Ultráé például 5000-es volt, de hát nyilván kompromisszumokat kell kötni, amikor a tervezőmérnökök elsődleges célja kisebbre és könnyebbre venni a telefont. Egy napot azért simán kibír így is egy töltéssel, intenzív használat mellett is, anélkül, hogy a lélektani határ 20 százalékos töltöttség alá esne. A töltés sebessége sem éppen világbajnok, nálam fél óra alatt 35 százalék ment bele, nulláról 100-ra tölteni pedig majdnem két óra volt.

Kamerából ugyanazt az összeállítást kapjuk, mint tavaly a Fold 5-ben, ami viszont ugyanaz volt, mint tavalyelőtt a Fold 4-ben, és ez azért egy kicsit ciki, még akkor is, ha amúgy tök korrekt fotókat csinál. A rend kedvéért az adatok: 50 megapixeles főkamera + 10 megás tele háromszoros optikai zoommal + 12 megás ultraszéles + 10 megás előlapi + 16 megás széthajtott módban a képernyő alatt. A legjobb benne az a trükk, hogy ha széthajtva használjuk, a külső képernyőre ki tudjuk tenni a képet, amit a kamera lát, szóval a fotó alanya látja, hogy fog kinézni a képen (de hát nyilván ez sem új).

A Fold 6 összességében olyan nagyon sokat nem változott a tavalyi generáció óta, de igazság szerint nincs is erre nagy szüksége, mert elég magabiztosan uralja a maga kategóriáját (bár az utóbbi időben egyre komolyabb mozgás van a trónkövetelők irányából a Pixel Foldtól a OnePlus Openen át a Honor Magicig). A legnagyobb konkurense így a saját elődje, a Fold 5, amit ma már félmillió forint magasságában el lehet csípni, míg a 6-osért full extrás kiadásban 980 ezret kell letenni, és akkor még a tokot és az S Pen tollat meg se kaptuk hozzá. Na most, én abszolút el tudom képzelni azt a vásárlói réteget, ami gond nélkül ki tud adni egymilliót egy telefonért, bár azt hiszem, ha én ebbe a körbe tartoznék, akkor sem szeretnék ennyit fizetni érte. Ha fegyvert tartanának a fejemhez, valószínűleg ezt választanám ebből a szuperdrága kategóriából, de mivel nem tartanak, azt mondom, kábé jövő karácsonyra lesz a Fold 6 jó vásár.