Tényleg kimutatta egy tanulmány, hogy a többlethalálozások 73 százalékáért a koronavírus-vakcinák felelősek?

„Jelentős többlethalálozást okoznak a Covid-vakcinák”

„A tudósok kimondták, hogy a Covid-oltások is felelősek a járvány óta megnövekedett halálozásokért”

„A Covid-oltás utáni boncolásokat vizsgáló Lancet-tanulmány szerint a halálozások 74 százalékát a vakcina okozta – a kutatást 24 órán belül eltávolították”

Ilyen címekkel lehetett találkozni az elmúlt hetekben a sajtóban két olyan kutatással kapcsolatban, amelyek a koronavírus-vakcinák veszélyességével foglalkoztak. Az egyik kutatás a nagy presztízsű BMJ Public Health folyóiratban jelent meg, és azzal foglalkozik, hogy a vakcinák megjelenése óta hogyan alakult a többlethalálozás, a másik a kevésbé jegyzett Forensic Science International hasábjain olvasható, és koronavírus-oltás utáni halálozások esetében végzett boncolásokat elemzett.

A többlethalálozással foglalkozó kutatás fő szerzője az amszterdami Vrije Egyetem gyermekonkológusa, Saskia Mostert, aki azt vizsgálta, hogy a koronavírus-oltások megjelenése óta hogyan alakult a többlethalálozás a nyugati világ országaiban. Bár konkrétan nem írja le, a tanulmány azt sugallja, hogy az oltások bevezetése után kiemelten magas maradt a többlethalálozás, ami összeköthető a vakcinákkal. A sajtóban több helyen rögtön úgy jelent meg az értelmezés, hogy a Covid-vakcinák „többlethalálozást okoztak”, ahogy az a fenti címekből is látszik.

A másik kutatás a szakirodalomból keresett ki oltás után elhunytakról közölt boncolási adatokat, majd a szerzők eldöntötték, hogy – a saját véleményük szerint – közülük kiknek a halálát okozta az oltás, és megállapították, hogy az összes eset 73,9 százaléka ilyen volt. A tanulmány egyik szerzője egyébként az a Peter A. McCullough kardiológus, aki a vakcinák megjelenése óta oltásellenes nézeteket terjeszt, csúsztatott információkat közöl. Nem mellékesen jól menő étrend-kiegészítős vállalata van, ami persze ajánl „vakcinakárosodásra” is vitamincsomagot.

De mit jelent az, hogy két ilyen kutatás megjelent szaklapokban? Valóban a koronavírus-vakcinák felelősek a többlethalálozásért, és a halálozások több mint 73 százalékát okozták? Mint látni fogjuk, ezeket még maguk a cikkek sem állítják, de valójában mást se nagyon. Viszont az, hogy átjutottak a szakmai ellenőrzés mellett is a rostán, csökkentheti az emberek tudományba vetett bizalmát.

A halálozások több mint 70 százalékát a koronavírus-vakcinák okozzák?

Az egyszerűbb eset McCullough kutatása, így kezdjük azzal, hogy ez a tanulmány hol és milyen hibákat követ el annak érdekében, hogy azt a végkövetkeztetést lehessen levonni belőle, amit a szerzők megtettek. „Ez a kutatás azért jó példa, mert mély statisztikai vagy epidemiológiai háttértudás nélkül is felvetődik a kérdés: ha a tanulmány következtetése igaz, akkor ez azt jelenti, hogy a Covid–19 elleni védőoltások bevezetése előtt 74 százalékkal kevesebben haltak meg? – tette fel a kérdést Ferenci Tamás biostatisztikus, a Védőoltásokról – a tények alapján című szakkönyv szerzője. – Mert ha a mostani halálozások 74 százalékát az oltás okozza, akkor adódik, hogy most négyszer annyian halnak meg, mint az oltás bevezetése előtt. Ennek az igazságtartalma valószínűleg már ránézésre is érezhető, de ha megnézzük a pontos számokat, akkor azt látjuk, hogy 2022 volt a történelemben valaha feljegyzett második legjobb éve Magyarországnak halálozás tekintetében, 2023 pedig jó eséllyel a valaha feljegyzett legjobb év lesz, még a lélekszám és korfa változását kiszűrő, úgynevezett standardizált adatok szerint is.”

A kutatás egyébként eredetileg sem a neves The Lancetben jelent meg, ahogy azt több cikk állítja, és még maguk a kutatók is sugallják: a valóságban annyi történt, hogy egy olyan preprint szerverre töltötték fel a kéziratot, aminek annyi köze van a Lancethez, hogy az is ugyanazt a szervert használja. Ide gyakorlatilag bármilyen írás felkerülhet, amit a szerzői feltöltenek. Innen indul a szakmai munka második fázisa, ezeket a preprinteket ellenőrizni és lektorálni kell; ezt a tanulmányt a Forensic Science International lektorai fogadták el végül publikálásra.

„A cikkben a szerzők az irodalomból kigyűjtöttek 325 olyan boncolásról szóló esettanulmányt, ahol megemlítették a koronavírus elleni oltást – tipikusan azért, mert a haláleset az oltás után történt – mondta Ferenci Tamás. – Ezeket az esettanulmányokat azután átolvasták, és eldöntötték, hogy véleményük szerint az adott alany az oltás következtében halt-e meg, vagy sem. A végén arra jutottak, hogy a 325 esetből 240 volt olyan, amikor szerintük az oltástól halt meg az alany. Tehát rögzítsük: a 74 százalék ezt jelenti, az általuk az irodalomban talált cikkekre vonatkozik. Ebből látszik, hogy a 74 százalék teljesen abszurd mutatója a helyzet súlyosságának: ha csak 100 ilyen boncolást találtak volna az irodalomban, de azok 100 százaléka szerintük az oltás következtében halt volna meg, akkor rosszabb lenne a helyzet? Ha 100 ezret találtak volna, és azok 50 százalékát kötötték volna össze az oltással, akkor meg jobb?”

Érdemes kiemelni, hogy ezeket az alanyokat nem ők boncolták fel, csak elolvasták az esettanulmányokat, és a benne található információk alapján hoztak döntést. „Tehát semmi olyan információjuk nem volt, amivel bárki, aki elolvassa ezeket a tanulmányokat, ne rendelkezne. A szerzők megadtak egy függeléket, ahol felsorolták, hogy ebben a 325 esetben mi volt a boncolási eredmény, majd mellé írták, hogy szerintük az oltás okozta-e a halálozást. Nincs semmilyen indoklás, semmilyen algoritmus, hogy mi alapján döntöttek, egyszerűen oda van írva egy igen vagy egy nem. Van, ahol szívinfarktus a halálok, masszív hátsófali infarktus szívburokba bevérzéssel. Ennyit tudunk, és ami még fontosabb, a szerzők is ennyit tudnak. Majd odaírják, hogy ez az oltástól volt. De ezt honnan tudják? Mert más információnk nincs! Vagy a szerzők szerint infarktust kapni csak oltástól lehet?”

A kutatásban egyébként hirtelen szívhalált (35 százalék), tüdőembóliát (12,5 százalék), miokardiális infarktust (12 százalék), trombózist (7,9 százalék), szívizomgyulladást (7,1 százalék), több szervrendszert érintő gyulladásos szindrómát (4,6 százalék) és agyvérzést (3,8 százalék) írtak az oltások számlájára. Érdemes azt is megjegyezni, hogy az ide soroltak átlagéletkora 70,4 év volt, és ebben a korban azért nem elképzelhetetlen, hogy valaki az oltástól teljesen függetlenül szívinfarktust vagy tüdőembóliát kap. Összefoglalva: a kutatás alapján azt lehet megállapítani, hogy a szerzők találtak 240 olyan embert, aki az oltás után halt meg, az ő véleményük szerint az oltás következtében, ez azonban a legtöbbször se nem igazolható, se nem cáfolható a boncolási adatok alapján.

„Ha az ember hajlandó elfogadni, hogy infarktust nem csak oltástól lehet kapni, akkor annyi jelenthető ki, hogy nem tudjuk, hogy a 240 emberből ki az, aki valóban az oltástól halt meg. Lehet, hogy az összes, lehet, hogy egy se. Erre lehetne az a válasz, hogy a boncolási adatok igazolták az összefüggést, de itt nem ez történt – mondta Ferenci Tamás. – De most tegyük ezt az egészet egy pillanatra félre! Mondjuk, hogy mind a 240 alany tényleg az oltástól halt meg. Itt jön a következő probléma: rendben, de ez 240 halott hány esetből? Azért az nem mindegy, hogy 250-ből, vagy 250 millióból haltak meg 240-en. Világszerte megközelítőleg 13,5 milliárd dózis koronavírus-oltást adtak be, tehát ha ebből 240-en haltak meg az oltás következtében, akkor a halálozási kockázat 0,0000018 tízmilliomod százalék. A magyarországi 16,7 millió dózisra átvetítve ez azt jelentené, hogy 0,29 alany halt meg az oltástól. A járványtól meg 40 ezer – magyarázta a biostatisztikus. – És itt jön a dolog igazán ironikus része. Ez az eredmény ugyanis értelmetlen, nem meglepő módon, hiszen a módszer teljesen alkalmatlan – csak épp az a baja, hogy az oltás javára téved! A szívizomgyulladásra vonatkozó adatok alapján elképzelhető, hogy akár 2-3 halálozás is volt Magyarországon ennek következtében az oltástól. De ha csak egyetlenegy volt, már akkor többször annyi a kockázata az oltásnak, mint azt ez a cikk állítja. Tehát a helyzet az, hogy az általuk közölt eredmény az oltások javára torzít, de pont emiatt teljesen elkeserítő az egész helyzet, hiszen ebből látható, hogy valójában már ez sem érdekel senkit sem. Mert mi a fontos? Az, hogy azt lehessen mondani, hogy a halálozások 74 százalékát az oltás okozza. Adódik a kérdés, hogy hányan értették meg, hogy magában a cikkben sem ez van, és akkor most hagyjuk is, hogy ami meg benne van, az mennyire jó. Amiért természetesen nem az olvasók a hibásak, hiszen senkitől nem várható el, hogy tudományos publikációk mellékleteiben szereplő 30 oldalas táblázatokat böngésszen át, de azok nagyon is, akik tudták a fentieket, és mégis ilyen címeket adtak.”

A többlethalálozás esete a koronavírus-vakcinákkal

A BMJ Public Healthben megjelent cikk megértéséhez már kicsit több háttértudás szükséges halálozási rátákról és többlethalálozásról, de itt sem olyan bonyolult rájönni, hogy hol csúszik el a következtetés. Amit ugyan a szerzők nem, de a tanulmányt átvevő cikkek rendszerint megtesznek – mint látni fogjuk, sejthetően nem függetlenül a szerzők szándékától. A szerzők 47, a nyugati világhoz tartozó ország halálozási statisztikáját vizsgálták 2020. január 1. és 2022. december 31. között, és leírták: 2020-ban alacsonyabb volt a többlethalálozás, mint 2021-ben, amikor a koronavírus-vakcinákat bevezették. Azt is leírták, hogy a többlethalálozás 2021-ben volt a legmagasabb, akkor, amikor a vakcinák is rendelkezésre álltak.

A BMJ a megjelenés után egy korrekciót is közölt a cikkel kapcsolatban, amiben leírja: a lap integritási csapata és a szerkesztők is vizsgálják a munka minőségével és a megfogalmazott üzenettel kapcsolatban felmerült problémákat. A négy szerző közül hárman a Princess Máxima Központ munkatársai, amely szintén vizsgálja a tanulmány tudományos színvonalát, és elhatárolta magát a kutatástól. „Az olvasók figyelmét fel kell hívni arra, hogy ne értsék félre a tanulmányt. Sokan azt állították, hogy az írás közvetlen ok-okozati összefüggést feltételez a Covid–19 elleni védőoltás és a halálozás között. Ez a tanulmány nem állapít meg ilyen kapcsolatot. A kutatók csak a többlethalálozás időbeli tendenciáit vizsgálták, az okait nem. A kutatás nem támasztja alá azt az állítást, hogy a vakcinák a járvány kezdete óta jelentős mértékben hozzájárulnak a halálozások számának növekedéséhez. A vakcinák ezzel szemben jelentős szerepet játszottak a koronavírus-fertőzéssel összefüggő súlyos szövődmények és halálozások csökkentésében” – írja a szaklap.

Annak ellenére, hogy a tanulmány maga nem állapít meg ok-okozati kapcsolatot a vakcinák és a többlethalálozás között, bizonyos dolgokat azért erősen sugall, egyrészt a keretezéssel (csak illusztrációként: a betegség kockázatáról 44 szó terjedelemben írtak 8 irodalmi hivatkozással, az oltás kockázatáról majdnem tízszer ennyit, 31 hivatkozással), másrészt a szelektív kiemelésekkel és elhallgatásokkal. Például, miután leírják, hogy 2021-ben magas volt a többlethalálozás, sokat sejtetően hozzáteszik, hogy ekkor vezették be a vakcinákat. De azt már nem, hogy ekkor jelentek meg új variánsok is, vagy hogy ebben az évben jóval több ember volt kitéve a vírusnak.

„Követtem a cikk történetét, és eleinte vita volt körülötte, mert nem lehetett eldönteni, hogy a szerzők egyszerűen csak csináltak egy rossz kutatást – ami rendben van, ha jóhiszeműen teszik –, vagy szándékosan fogalmaznak olyan módon, hogy majd a Facebookon úgy menjen, mint ami megerősíti a klasszikus oltásellenes állításokat, de ők közben szét is tehessék a kezüket, hogy de hát a cikkben nem is mondtunk ilyet. Az idő sajnos az utóbbi verziót látszik igazolni – mondta Ferenci Tamás.

– A számok egyébként stimmelnek. A probléma az interpretáció, kezdve azzal, hogy a szerzők kínosan ügyelnek arra, hogy a 2021-es magas többlethalálozásnak egy okát biztosan ne vizsgálják: a koronavírust. Pedig ha megnézzük, hogy a vizsgált országokban hetekre lebontva hogy néz ki 2020-ban, 2021-ben és 2022-ben a többlethalálozás, és a koronavírus miatt jelentett halálozás, akkor a legtöbb országban – Magyarországon is egyébként – nagyon erős együtt mozgást lehet megfigyelni. Ahogy felmegy a Covid–19 miatt jelentett halálozás, ott és akkor felmegy a többlethalálozás is. Ahogy lefelé megy a jelentett halálozás, ott és akkor vele megy a többlethalálozás is. Zárójelben jegyzem meg, hogy ahol sérül is ez a minta, ott is a legtipikusabb esetet olyan országok jelentik, mint Bulgária, ahol időben szinkronban van ugyan a kettő, de a jelentett jóval kisebb. Így erős a gyanú, hogy valóban gond van a jelentett számmal – az, hogy túl alacsony.”

Az persze jogos kérdés, hogy miért volt 2021-ben magasabb a többlethalálozás annak ellenére, hogy akkor a védőoltások széles körben elterjedtek. Csakhogy 2020 és 2021 között nem a védőoltások bevezetése volt az egyetlen különbség. „2021-ben jóval több ember volt kitéve a koronavírusnak, mint 2020-ban, hiszen 2020 jelentős részében masszív lezárások voltak, 2021-ben már kevésbé. A cikk a különböző variánsokat meg sem említi, pedig 2021-ben jöttek azok, amelyek sokkal fertőzőbbek voltak” – mondta Ferenci Tamás.

Mindezeken felül 2021-ben közel sem volt még mindenki beoltva, ráadásul ha az adatokat nem évekre, hanem finomabban lebontva nézzük, ahogy az a fenti ábrán is történik, azt látjuk, hogy a többlethalálozás a legtöbb országban 2021 elején volt magasabb, amikor a vakcinák még csak nagyon korlátozottan voltak elérhetők. A 2022-es adatok pedig, ahol már tényleg magasabb az átoltottság, nem is illeszkednek a szerzők képébe, mert, ahogy ők is kénytelenek elismerni, ekkor volt a legkisebb a három évből a többlethalálozás még a saját adataik szerint is. „Ha az a narratíva, hogy az oltások hosszú távon is rosszak, akkor hogy lehet, hogy 2022 jobb, 2023 még jobb? Ha viszont az, hogy csak röviddel a beadás után okoz gondot és ezért csak a 2021 a kiugró, akkor miért olvasom azt a Facebookon ezeken az oldalakon, hogy a mai napig csak úgy hullanak az emberek az oltástól? – kérdezi a biostatisztikus.

– Valójában azonban azt gondolom, hogy ezeknek a vizsgálatoknak nincs sok értelmük, egyik irányban sem: az összehasonlított évek egyáltalán nem csak az oltás tényében különböznek egymástól, így ha találunk is különbséget a többlethalálozásban, akkor sem tudhatjuk, hogy az mi miatt van. Még akkor is, ha a halálozás alacsonyabb lett az oltás bevezetése után, önmagában az sem bizonyítja, hogy a vakcinák jók. Hiszen mi van, ha az oltás nélkül még alacsonyabb lett volna? Ha magasabb lett a többlethalálozás, ugyanígy nem bizonyítja, hogy az oltás rossz, ha az oltás nélkül még magasabb lett volna” – tette hozzá Ferenci. A cikk szerzőinek adatainál maradva az is jól látszik, hogy a többlethalálozás azokban a vizsgált országokban a legmagasabb, ahol alacsony volt az átoltottság (Észak-Macedónia, Albánia, Bulgária például), ahol pedig magas volt az átoltottság (mint Dánia, Ausztrália, Norvégia), ott a legalacsonyabb a többlethalálozás. Persze önmagában ez is egy gyenge bizonyíték, épp a fentiek miatt, és nem lehet felhasználni az oltás hatásosságának bizonyítására. De az azért említésre méltó, hogy egy olyan adatsor alapján gyanúsítják meg az oltást, amelyben annál kisebb a többlethalálozás, minél magasabb az átoltottság.

Egy korábbi cikkben foglalkoztunk egyébként a koronavírus-oltások számlájára írt „nagymértékű halálozáshullámmal”, a turbórákkal és a hirtelen szívhalálokkal, ebből is kiderült, hogy egyik halálozási ok esetében sem igaz, hogy a vakcináció óta megnövekedett volna a számuk.

Jó, de akkor mit keresnek ilyen cikkek elismert lapokban?

„A jelenség érdekes, ez a két cikk is azt mutatja, hogy egyszerűen az orvostudományunk által évszázadok alatt lefektetett metódusokat cherry picking, vagyis mazsolázós módszerekkel támadják – mondta Kemenesi Gábor virológus. – De nézzük a nagyobb perspektívát! Most vontak vissza a Nature-ben egy nagy tanulmányt a mikrobiom szerepéről a rák kialakulásában. Itt ugyan technikai hiba okozta a pontatlanságot, de rosszul elemezték a kutatók a bélflóra összetételét, így végül vissza kellett vonni az egészet. De elég, ha a nagy Alzheimer-tanulmány visszahívására gondolunk. A tudományos megismerés egy folyamat, és ez az, ami tévútra vitte a járványtagadókat, az oltáselleneseket, és amit néhány rossz szándékú politikai párt vagy üzletember is kihasznál, hogy egy-egy tanulmányt, egy-egy arcot emelnek ki a sok közül, pedig a tudomány egy hosszú folyamat egy konszenzus elfogadásáig és folyamatos alakításáig. Az, hogy valami megjelenik a BMJ Public Healthben, önmagában nem jelent sokat: nem tudjuk, kik voltak a bírálók, milyen kapcsolatban álltak a szerzőkkel, mennyi idejük volt lektorálni a tanulmányt. De pont ezért kell bíznunk az általános tudományos konszenzusban. Nem egy-egy tanulmányt vagy kutatót kell górcső alá venni.

A BMJ Public Healthben megjelent kutatás azt sugallja, hogy a lezárások, a vakcinák mégsem olyan jók, ezzel szemben viszont a tudományos konszenzus többszintes megismerés folyamatán keresztül állítja, hogy bizony a távolságtartás, a maszk csökkentette a fertőzés esélyét és valószínűleg sok emberéletet megmentett – tette hozzá. – Megint az a probléma, hogy egy-egy tanulmányt ragadnak ki, és az átlagember számára a tudományos konszenzus megértése helyett folyamatosan félelmet és kétkedést gerjesztenek.”

Nem csoda, hogy azoknak, akik nem végeztek virológiát, járványtant, biostatisztikát, vagy más, a témához hasznos tudományterületet, nagyon nehéz eligazodniuk az ilyen kutatások között. Arra, hogy mit tehet az átlagember, ha meg akarja érteni, minek és kinek higgyen, nincs egyszerű magyarázat.

A szakértő egy történetet is megosztott: amikor a kutatótársaival szúnyoglárva-gyérítő tablettákat osztottak a szúnyogpopuláció visszaszorítására, volt, aki azt hitte, ezeket a tablettákat emberi fogyasztásra szánják, és nem a szúnyogtól fertőzött vizekbe. „Számomra megdöbbentő, hogy az emberek az egészségügyi döntéseikben is trendek alapján navigálnak. Még a szúnyogtablettát is bevennék, hogy ne csípje őket a szúnyog, de a vakcináknál nem bíznak a jól kiépített és kipróbált gyógyszerbiztonsági folyamatokban. Így évek múltán is egy-egy cikket kell boncolgatnunk, mert a trend most épp a végtelen kételkedés gyakorlatilag mindenben – mondta.

– Hiányoznak azok az emberek, akik ezeket a bonyolult folyamatokat érthetően elmagyarázzák – mondta Kemenesi Gábor. – Kevesen vannak, akik el tudják mondani, mi a tudományos konszenzus egyes témákban, és miért az. És persze van egy olyan társadalmi réteg is, amit ez egyébként sem érdekel, mert ők ennél sokkal egyszerűbben akarnak gondolkodni. A vakcináknak, mióta léteznek, vannak mellékhatásaik, de az a lényegük, hogy jóval kevésbé legyenek veszélyesek, mint a vírus, ami ellen adják. Mióta az első feketehimlő-vakcinát feltalálták, tudjuk, hogy vannak mellékhatások, de ezekkel együtt is jóval több, nagyságrendekkel több esélyünk van megúszni a betegséget, mint kockáztatni a teljes erővel támadó kórokozót. Arról nem is beszélve, hogy a 8 milliárd főt számláló globális világban komolyan számításba kell venni, hogy mennyire előnyös vagy inkább hátrányos-e az egyéni döntésen alapuló védekezés, ugyanis a történelemben még soha ezelőtt nem voltunk ennyire összekapcsolva és nem függtünk ennyire egymástól.”

Kemenesi Gábor azt mondta: a mai napig nem derült ki olyan veszélyes mellékhatás, ami miatt ne érné meg beadni a Covid-vakcinákat. „A gyógyszerbiztonsági folyamatok, a passzív monitoringrendszer, a különböző klinikai fázisok, az egyéb adatmerítések működnek. Ez onnan látszik, hogy az első pillanatban kiderült a vérrögképződéses mellékhatás, a másodikban a szívizomgyulladás, és még mindig ott van a vakcina a polcokon, mert ezekkel a ritka mellékhatásokkal együtt is sokkal-sokkal jobb esélyünk van, mint nélkülük. Csak ezt nehéz elmagyarázni azoknak, akik impulzív üzenetek mentén tudnak csak orientálódni, dönteni.”

Ferenci Tamás szerint talán nem is a tudományos konszenzus a leginkább döntő az ilyen helyzetekben, hanem az egyes tanulmányok tartalma: ha jó módszertannal, megfelelő adatokból helyes következtetéseket von le az írás, akkor teljesen mindegy, hol és kinek a tollából jelent meg, figyelembe kell venni.

„Szerintem igazából teljesen mindegy, hogy ezek a kutatások hogyan jelenhettek meg ezekben a szaklapokban – mondta. – Egyetlen dolog számít: az, hogy mi van bennük leírva, és hogy az igaz-e, vagy sem. Ha igen, akkor tőlem a Kretén magazin mellékletében is lehet, ha meg nem, akkor az sem érdekel, ha tényleg a Lancet közölte. Egyébként én a tudományos konszenzus hangsúlyozása kapcsán sem vagyok annyira optimista, mert a problémát szerintem eleve nem az jelenti, hogy nem hallottak róla ezek a csoportok, hanem az, hogy vagy nem hiszik el a létét, vagy nem tartják fontosnak, például mert az egész rendszert korruptnak gondolják. Minél erősebb ez az attitűd, várhatóan annál alacsonyabb lesz az oltási hajlandóság. Végeredményben tehát szerintem az erre való hivatkozás azokban a csoportokban fog a legkevésbé működni, ahol a legnagyobb szükség volna rá, hogy működjön, és azokban fog a legjobban működni, ahol ez a legkevésbé fontos. Mi tehát a kérdés kulcsa? Mindig elmondom: az én véleményem szerint az elsődleges probléma nem a tudáshiány, hanem a bizalomhiány.”

Persze azt nem lehet elvárni az emberektől, hogy minden tanulmányt elolvassanak egy adott témakörben, és azt részleteibe menően boncolgassák. A kör tehát bezárult, nem lehet egyértelműen megmondani, hogy az átlagember mi alapján tudja biztosan eldönteni, hogy amit olvas, az megállja-e a helyét. Ezen a helyzeten pedig pont az olyan tanulmányok és a belőlük születő cikkek rontanak, mint amilyen a cikkben említett két példa is.