Meghalt a férfi, aki több mint hetven évig élt vastüdővel

Hetvennyolc éves korában meghalt Paul Alexander, aki hatéves kora óta néhány kisebb szünettől eltekintve vastüdő segítségével élt. Az amerikai férfi gyermekbénulással fertőződött meg, nyaktól lefelé lebénult, de életkedvét megtartva festett, könyvet írt, és ügyvédként dolgozott. Példamutató élete rengeteg embert inspirált. Halálhírét a testvére jelentette be.

A járványos gyermekbénulás az 1900-as évek elejétől a közepéig volt elterjedt betegség, a poliovírus által terjesztett fertőzés az esetek többségében enyhe lefolyású, tünet nélkül, lázzal, torokfájással, némi fejfájással jár, de ha krónikussá válik, akkor a központi idegrendszert megtámadva bénultságot is okozhat az esetek körülbelül egy százalékában. Ma már a védőoltásoknak köszönhetően ritkán fordul elő ez a betegség, 1955-ben fejlesztettek ki rá vakcinát.

Paul Alexander hatévesen, 1952-ben kapta el a fertőzést, és nála rossz lefolyású volt a betegség. Gyorsan elveszítette a beszédkészségét, és már egy tollat sem tudott a kezébe fogni. Mindezek ellenére nem vették fel kórházba, mert azok ekkor túlzsúfoltak voltak a sok eset miatt. A következő napokat ágyban töltött, de rohamosan romlott az állapota, nehezére esett a légzés és a nyelés. Amikor végre kórházba került, nem sok jót jósoltak neki, a szüleinek azt mondták az orvosok, hogy meg fog halni.

"Mozgásképtelenné váltam; azt hiszem, még beszélni sem tudtam, így a kórházi személyzet egy hordágyra tett egy hosszú folyosón a többi reménytelenül gyermekbénulásos gyerekkel együtt. A legtöbbjük halott volt" – idézte Alexandert a HealthDay. Végül úgy menekült meg, hogy egy orvos légcsőmetszést végzett rajta. Amikor a fiú három nappal később magához tért, már egy légzését segítő vastüdőben volt. A légcsőmetszés miatt nem tudott hangot kiadni, és mozogni sem volt már képes. Körülötte többtucatnyi hasonló állapotban lévő gyerek feküdt hasonló fémtubusokba zárva. A vastüdőben gyakorlatilag egy légszivattyú növeli és csökkenti a belső légnyomást, amivel a mellkast a bénult légzőizmok ellenére is légzésre kényszeríti.

Sok más gyerektől eltérően Alexander túlélte a betegséget, és haza is térhetett, de az életben maradáshoz ott is vastüdőre volt szüksége. Később viszont egy gyógytornász megtanította az úgynevezett békalégzésre: a torokizmai segítségével a hangszalagjai mellett tudott préselni egy-egy kortynyi levegőt a tüdejébe. Miután ezt magabiztosan tudta használni, hosszabb időre elhagyhatta a vastüdőt, de mivel ez mindig aktív cselekvést igényelt, az éjszakáit mindig a tubusban kellett töltenie.

Alexander kortársaihoz képest pár év késéssel elvégezte a középiskolát, majd az Austini Texasi Egyetem jogi karán szerzett diplomát. Később ügyvédként dolgozott, klienseit kerekesszékben ülve képviselte a bíróságon. Igyekezett teljes életet élni, ült repülőn, templomokba és sztriptízbárokba is járt, képviselte a mozgáskorlátozottak ügyét. Megtanult szájjal festeni, majd később gépelni is egy szájába fogott eszköz segítségével. Egy interjúban azt mondta, hogy a szülei bátorításának köszönheti, hogy nem hagyta el magát.

"A szüleim arra tanítottak, hogy az intelligenciámat és az energiámat arra használjam, hogy produktív legyek. Soha nem gondoltam magamra nyomorékként. Azért választottam ezt a szót, mert szerintem a legtöbb ember felfogásában ez fedi a lényeget. A legtöbb ember szemében nyomorék vagyok, kivéve az enyémet. “Paul Alexander vagyok, emberi lény” – mondta a Gizmodo 2017-es interjújában.

Arra senki nem számított, hogy ilyen hosszú időn át lehet vastüdővel élni, és a férfi a Guinness-rekordok könyvébe is belekerült a több mint hét évtizeddel.