Úgy én is csillagász vagyok, ha a távcső mindent megcsinál helyettem

Gyerekként valószínűleg elég sokan kaptak jó szándékú rokonoktól olyan ajándékokat, amik elsőre jó ötletnek tűntek, de valójában túl sok erőfeszítést igényeltek. Lehet szó kezdő kémikusszettről, mikroszkópról, ragasztgatós modellről vagy csillagásztávcsőről, a legtöbb valószínűleg a pincében/garázsban/padláson, rosszabb esetben a kukában végezte. Felnőttként viszont gyakran visszajön az a felfedezési kedv, ami gyerekként talán még nem volt meg. De ha nem, az se baj, mert az Unistellar csillagásztávcsöve annyira okos, hogy még bele se kell nézni, ha az ember távoli égitesteket kukkolna.

De még ha esetleg bele is szeretne nézni, az sem feltétlenül számít, ugyanis a Odyssey távcső két verzióban jön, és az egyiken nincs is semmilyen lencse, amibe szabad szemmel bele lehet nézni. Ehelyett egy telefonon vagy tableten, a távcsőhöz járó alkalmazással lehet nézelődni.

Na de az app nem csak erre jó. Manuálisan csak annyit lehet meghatározni, hogy mikor és hol tesszük le az állványt és a távcsövet, minden mást az Odyssey intéz. Az alkalmazásban ki tudjuk választani, hogy az elméletben látható égitestek közül mit szeretnénk alaposabban megnézni, és a kiválasztottat utána a távcső magától célozza be.

De hát ezzel gyakorlatilag értelmét veszti a hobbicsillagászat, nem? Nem az a buli fele, hogy az ember kimatekozza, hova kéne nézni, és utána magától állítgatja be a távcsövet? Ennyi erővel egy Google-fotót is nézhetnénk nebulákról, nem?

A Las Vegas-i CES techexpón ugyanezeket a kérdéseket feltettem a Unistellar standjánál is, ahol azt válaszolták, hogy az a céljuk, hogy a csillagászkodás varázsát minél több emberhez eljuttassák, amihez kicsit lejjebb kellett vinni a küszöböt. Mondjuk az olcsóbbik Odyssey 2500 dollárba (865 ezer forintba), a drágábbik pedig 4000 dollárba (1,38 millió forintba) kerül, ami talán mégis visszaemeli kicsit azt a megugrandó küszöböt. De szerintük igenis más egy friss képet nézni a tableten, mint egy ki tudja mikori találatot a neten.

Mi is kipróbáltuk a távcső újabb verzióját. Egy kicsit megnehezítette a dolgot, hogy Las Vegas egyrészt pont felhős volt, másrészt hajlamosak égve hagyni a lámpákat estére, így eszméletlen a fényszennyezés. Emiatt csak a Jupiterre tudtunk ránézni, ami szabad szemmel is látható volt az esti égbolton.

A unistellaros szaki kivezetett minket a teraszra, lerakta az Odyssey Prót, és a telefonján szólt neki, hogy keresse meg a Jupitert. Pár másodperc zümmögés és forgolódás után meg is találta, íme:

A távcső egyébként úgy működik, hogy miután ráfókuszál a keresett égitestre, csinál róla egy csomó képet, és a tableten vagy telefonon már a legjobbat mutatja. Úgy valóban jobban nézett ki, mint szabad szemmel, pedig nem photoshoppolja meg, nem rak rá filtert. Ez látható a cikk tetején, a borítóképen.

Az igaz, hogy maga a távcső elég jól néz ki, és egészen biztos, hogy jó kis beszélgetés-kezdeményező lehet bárki nappalijában – már ha hajlandó erre ennyi pénzt kiadni. Mondjuk elég jól mutatna a Swarovski madárleső távcsöve mellett, ami a maga 4900 dollárjával (1,7 millió forint) egy másik hobbit is elképesztő áron egyszerűsít le.