Amit ezzel lefújnak, az kipusztul, minden zöld növény elhal

Az Európai Unió tagállamai november közepén döntetlenre hozták ki az állást a glifozát ügyében, így a széles körben használt gyomirtó szer engedélyének meghosszabbítását sem elutasítani, sem elfogadni nem tudták. Ez a nem döntés azonban mégis a glifozátpártiaknak kedvezett. Mivel egyik álláspont sem kapott minősített többséget, az Európai Bizottság friss rendeletében újabb tíz évre engedélyezte a glifozátot. Hogy mi ezzel a baj? Több kutatás szerint a glifozát rákkeltő hatású, a hatékonysága miatt pedig a gyomok mellett elég sok mindent kiirt, rendesen odavágva a biológiai sokféleségnek.

A glifozát az egyik legnépszerűbb gyomirtó szer, körülbelül 30 százalékos részesedést hasít ki a herbicidtortából, viszonylag olcsó és hatékony, ezért nehezen mondanak le róla a mezőgazdaságban és más felhasználási területein.

„Totális gyomirtó szer: amit azzal lefújnak, kipusztul, minden zöld növény elhal. Éppen ezért nem csak a mezőgazdasági felhasználása jelentős, gyakran alkalmazzák parkfenntartásban, burkolt területek karbantartásánál, közterületeken, vasúti pályák és utak gyomtalanításánál is. Gyakorlatilag mindenhol, ahol a cél minden zöld növény elpusztítása”

– mondta Labant Attila növényorvos.

Simon Gergely, a PAN Europe (Európai Peszticid Akcióhálózat) vegyianyag-szakértője is úgy látja, hogy nagyon elterjedt vegyszerről van szó. „Szinte már folyékony kapaként tekintenek rá. Amit korábban gépi vagy kézi erővel végeztek el, azt most tömegével csinálják a glifozáttal a gazdák, de hosszabb távon nagyobb kárt okoznak ezzel, teljesen tönkreteszik a talajéletet” – mondta.

Az N-(foszfonometil)-glicin néven is futó gyenge szerves sav 1974-ben indult hódító útjára az Egyesült Államokból. Ekkor dobta piacra Roundup néven az agrokemikáliákban és biotechnológiában utazó Monsanto. Az Egyesült Államokban a szer népszerűségének jót tett, hogy a Monsanto pont olyan génmódosított (gmo) gabonákat és kultúrnövényeket hozott létre, amelyek ellenálltak a glifozátnak.

„Azokban az országokban, ahol engedélyezett a gmo-növények termesztése, a glifozát sok esetben nagyon leegyszerűsítheti a technológiát. A termelők kapcsolt áruként kapják a rezisztens vetőmagot és a gyomirtó szert, utána nem sok dolguk van a gyomirtással. A világ szója- és gyapotterületeinek jelentős részén így folyik a termelés” – érzékeltette Labant Attila, miért lehet népszerű a vegyszer.

A glifozát a növekedési fázisukban tud hatni a növényekre, amint felszívódott a szer, blokkolja az egyik olyan enzimet, amely a növekedéshez szükséges fehérjeszintézisben játszik szerepet. Az érintett növény ilyenkor rövid idő alatt kiszárad és elpusztul, gyakorlatilag sivatagot lehet a szerrel csinálni bárhol.

Gyomokra tervezték, de emberre is veszélyes lehet

A látszólagos rendre vágyó, és a gyomokban veszélyt látó ember ennek nagyon örül, hiszen kiiktathat olyan növényeket, amelyek vagy akadályt jelentenek, vagy feltételezése szerint elszívják a tápanyagot a nevelgetett kultúrnövénye elől. Ez az elmélet sem állja már meg feltétlenül a helyét, de ha ettől eltekintünk is, egy sor negatív hatása van a glifozátnak.

Amint láttuk, minden növényt képes elpusztítani, már ezzel is árt a biológiai sokféleségnek, és papíron állatok nem tartoznak ugyan a kiirtandó körbe, de tanulmányok állítják, hogy a körükben is pusztít. A glifozát hat az egysejtűekre, a talajba leszivárogva a baktériumfajokat is megtizedeli, felborítva ezzel a talaj teljes életközösségét, egyúttal lerontva magának a növénynek a termesztőközegét is. A glifozáttal kezelt növényekből sok állat is fogyaszthat, például olyan rovarok, mint a méh, és az ő tápcsatornájukban élő baktériumokat is képes pusztítani a szer – így közvetlenül a méheket is. Tulajdonképpen úgy viselkedik, mint egy nagyon erős antibiotikum. Az ízeltlábúak mellett a földigiliszták is első vonalban szerepelnek a mérgezettek sorában.

Mindezek mellett a glifozátnak humánegészségügyi vonatkozásai is vannak. Egy friss vizsgálat szerint a vegyszer növeli a leukémia kockázatát, de azzal is kiválthat rákos megbetegedéseket, hogy oxidatív stresszt okoz, amelyet olyan DNS-törések követnek, amelyek kiválthatják a daganatos betegségeket. A glifozát nemcsak azokra lehet veszélyes, akik közvetlenül dolgoznak vele, hanem azokra is, akik táplálékon keresztül jutnak hozzá. A szermaradványokat amúgy már az élővizekben is kimutatták.

Mindeközben a Monsantót felvásárló Bayer vegyipari óriáscég tagadja, hogy rákot okozna a glifozát, a vállalat szerint az abból készült termékek biztonságosan használhatók, és a honlapján is azt állítja, hogy több szabályozó hatóság kutatási anyaga is ezt igazolta.

Erre rímelve 2022-ben az Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) kockázatértékelő bizottsága is arra a következtetésre jutott, hogy a glifozátot nem indokolt rákkeltő anyagként besorolni, és sok amerikai mezőgazdasági érdekvédelmi szervezet is amellett foglalt állást, hogy biztonságos a szer.

Viszont ezekben a kijelentésekben jogosan lehet kételkedni, hiszen a Bayer egymás után veszít az olyan perekben, amelyet rákbeteg gazdák indítottak ellene, az Egészség és Környezet Szövetség pedig az ECHA állításaira válaszolt éles kritikával.

Mi ez a nagy glifozátfüggőség?

Hogy miért nem akar az emberiség leszokni a glifozátról, arra több elmélet is van. A kérdést lehet vegyipari lobbinak vagy élelmezésbiztonsági ügynek is láttatni: ha nincs glifozát, akkor jelentősen csökkennek a termésmennyiségek, nem lesz mit enni. Simon Gergely szerint ez rossz értelmezés, inkább a gyártók lobbija állhat a háttérben.

„A gazdáknak mindig azt mondják, hogy mással nem tudnak termelni, mert ez az üzleti érdekük, aztán egy idő után a gazdák is ezt hajtogatják. Az is mindig előkerül, hogy »úristen, milyen hihetetlen nagy károk lesznek«, de a tények ezt nem támasztják alá.

A vegyszerhasználat radikális csökkentésével sem kezdenek zuhanni a terméshozamok. Ezt láttuk a neonikotinoidok kivezetésénél is például. Az ipari oldalra jellemző, hogy légből kapott számokkal ijesztgetnek, mi pedig független kutatásokra alapozva mutatjuk be, mi a valóság. Érdekes módon a magyar kormány mindig az iparnak hisz, újra és újra.”

Simon úgy véli, hogy a glifozátot fel lehetne váltani, minden felhasználásra van alternatíva, a gyomirtás nagy része gépi úton elvégezhető, de egy sor más technikai megoldás, mint a takarónövényzet alkalmazása vagy a gondosan megtervezett vetésforgó, eleve csökkenti a gyomosodást. Olyan tanulmányok is készültek, amelyek azt bizonyítják, hogy más módszerekre áttérve elhanyagolható volt a költségnövekedés, ahogy a hozamcsökkenés is. A költségek inkább csapadékmennyiségtől és az üzemanyagártól függenek.

Labant Attila egyelőre nem látja átgondoltnak a teljes tiltást, szerinte ugyanazt a gyomirtási hatékonyságot jelenleg csak nagyobb környezetterheléssel lehetne megvalósítani.

„Nagyon sok alternatíva született már, a lángszórótól az erősáramig, de olyan, ami igazán hatékony kiváltója lenne a glifozátnak, azért most nem nagyon van. Ugyanakkor meglepődtem, hogy tíz évre hosszabbították meg, én három-öt évre számítottam, szerintem ennyi idő alatt már találnánk olyan alternatívát, amit üzemi szinten is lehet alkalmazni” – mondta a növényvédelmi szakember, aki lát előrelépést az új rendeletben is.

„A glifozátot úgynevezett deszikkálásra is alkalmazták. Ez azt jelenti, hogy a már érett napraforgó- vagy repceállományát fújták le vele, ami aztán leszáradt, és könnyebben lehetett betakarítani. Ezt a lehetőséget veszik ki most az engedélyből, így – mivel nálunk a gmo nem engedélyezett – a hazánkban termesztett növények esetében kizárt, hogy valaki olyan növényi terméket fogyasszon, amit életének bármely szakaszában glifozáttal kezeltek.”

Simon Gergely hozott már példát is az átállásra. Németországban a vasút, a Deutsche Bahn volt az egyik legnagyobb glifozátfelhasználó, a vasúti pályákat azzal gyommentesítették. A vegyszer helyett most mechanikai gyomirtást végeznek, vagy környezetbarát anyagokat használnak a gyomok ellen, sőt forró gőzt vetnek be, azt fújják ki a vasúti szerelvények, és az eredmény is megfelelő. Vasút- és HÉV-vonalakat itthon is glifozátoznak, így lakott területeket is érint a vegyszerezés.

Az adathiány nem hatotta meg a hatóságot

A glifozát újabb tíz évre való engedélyezéséhez nagymértékben hozzájárult az uniós élelmiszerügyi hatóság, az EFSA szakvéleménye, ami „nem talált kritikus aggodalomra okot adó veszélyeket”. A szavazásnál a tagállamok erre is hivatkozhattak.

Simon Gergely szerint az EFSA többször is szembement a saját alapelveivel.

„Hollandia elképesztően kemény érvekkel lépett fel a glifozáttal szemben. Egy olyan tanulmányt idézett, ami bizonyítja, hogy a szer idegrendszeri károsító. Az EFSA azzal söpörte ezt le, hogy nincs metodológiája, hogy ezt mérni tudja. De az elővigyázatosság elve nem így működik.

Amíg van kockázat, addig nem engedünk egy vegyszert, nem pedig fordítva. A mikrobiomhatást is végtelen sok tudományos cikk igazolta. Az EFSA egyszerűen nem végezte el a dolgát. Az EFSA a végső tanulmányában többször hivatkozik adathiányra, mint ahány oldala van.”

Bár az Európai Bizottság rendeletében megengedi, hogy tagállami hatáskörben betiltsanak egyes glifozátkészítményeket, Simon Gergely szerint ez olyan, mintha a forró krumplit dobálnák: egymásra hárítják a felelősséget.

A vegyi anyagok szakértője szerint csak néhány országban, így például Németországban és Ausztriában próbálták határozottabban szabályozni a használatot, de például Bulgária a napokban döntött úgy, hogy közterületeken, például parkokban, játszótereken betiltja a glifozát használatát. A másik csapda, hogy több biztonsági vizsgálatot csak magára a hatóanyagra végeznek el, pedig annak a hatását sokszor a hozzáadott vivőanyagok erősítik fel, például azzal, hogy segítik átjuttatni a glifozátot a növényi sejtfalon. Előírás lenne, hogy ugyanolyan biztonsági szintje legyen az alapanyagnak, mint a belőle készülő készítménynek, de ezt hajlamosak figyelmen kívül hagyni, és nem is követelnek meg biztonsági garanciákat, vizsgálatokat a nemzeti hatóságok.