2023. november 7. – 16:58
Ezt a cikket a Telex és az autóMAGAZIN együttműködésének keretében olvashatják.
Skandináviában, ahol tényleg bármikor az autó elé toppanhat egy féltonnás állat, az autótesztek kihagyhatatlan része a jávorszarvasteszt. Hasznos és korántsem alaptalan hóbort megvizsgálni, hogy az egyes típusokkal mennyire könnyű elkerülni a vadgázolást.
Jávorszarvast gázolni korántsem tréfás. Hosszú lábai miatt az állat teste egyenesen a szélvédőben landol, ezért gyakran nem a szarvas a találkozás egyetlen áldozata. Ezért is érdekesek azok a tapasztalatok, amiket az ilyen ütközéseket szimuláló teszteken lehet szerezni: jelzik, hogy ha országúti tempóban hirtelen több oda-vissza kormánymozdulatra kényszerülünk, milyen eséllyel sikerülhet az úttesten tartani az autót.
A skandináv országokban csaknem fél évszázada, egy halálos baleset után kezdték jávorszarvasteszttel is vizsgálni az autókat. A svéd Saab egyik igazgatója vesztette életét egy szarvasgázolás során. A tesztre évtizedekig nem figyelt fel a szélesebb autósvilág, mígnem 1997-ben szenzációs esemény történt.
A Teknikens Värld svéd autóslap újságírói abban az évben is minden új autó, köztük a Mercedes forradalmi A osztályát is alávetették a tesztnek. A márka első kisautós próbálkozása különleges volt: Úgynevezett szendvics padlólemezre épült, ez a dupla padlólemez váltotta ki az elöl és hátul is hiányzó ütközőzónát.
Emiatt a súlypontja magasabbra került, ennek drámai következményei lettek. Robert Collin tesztelő 60 km/órás sebességre gyorsította az A osztályt, amely az egyik hirtelen irányváltás során az oldalára borult. Senki nem sérült meg, de egy ilyen baleset a Mercedesnek nagy fiaskónak számított. Óriási botrány kerekedett, a típus gyártását azonnal leállították. Az alábbi felvétel egy másik próbán készült, de ezen is jól látható, hogy mennyire nem volt a helyzet magaslatán a kis Mercedes a szélsőséges manőver közben.
Utólag is el kell ismerni, hogy a Mercedes mesterien korrigált. A világraszóló kudarc után a cég kénytelen volt beépíteni a menetstabilizáló rendszert az A osztályba, vagyis a legolcsóbb modelljébe, majd rá is írták az autó farára, hogy ESP. Sokan pontosan tudták, hogy miért volt fontos éppen erre a típusra kiírni, hogy felszerelték ezzel a biztonsági elektronikával.
A feladat azóta is egy kikerülési manőver: a vezető először balra fordítja a kormányt, mintha egy képzeletbeli jávorszarvas kikerülése közben áttérne a szembejövő sávba, majd jobbra visszarántja azt imitálva, hogy a szembe forgalmat elkerülve visszatér a saját sávjába.
A jávorszarvasteszthez egy bójákkal három méter szélességben kijelölt, összességében alig 50 méteres táv áll rendelkezésre. Ebből 6 méter a nekifutás, utána pedig 13,5 méteren belül kell áttérni a szembejövő sávba, majd 11 méter egyenes szakasz következik, amit 13,5 méter jobbra visszatérő szakasz követ, végül 6 méteres kifutással zárul a vizsgálat. A fenti táblázat azt mutatja, hogy mekkora a legnagyobb sebesség, amivel ezt a manővert az adott típussal biztonságosan, sodródás és bójadöntés, vagyis a pálya elhagyása nélkül lehet végrehajtani. A korszerű autóknál ez általában 70-80 km/óra. Az ennél lassabb tempó gyenge eredménynek számít, a gyorsabb ellenben kimagasló úttartási képességre utal.
Az európai Év Autója-zsűri skandináv tagjainak idén 22 új típust sikerült összeverbuválniuk a jávorszarvastesztre.
A tesztpályát egy reptéren jelölik ki, ezen ugyanaz a sofőr és kísérője hajt végig, általában hatszor, esetenként nagyságrendileg 5 km/órával emelve a sebességet. A kérdés mindig az, melyik sebességlépcsőnél dől fel egy bója, vagyis hagyja el az utat egy autó. A leggyakoribb probléma az alulkormányzottságból adódó kisodródás, ilyenkor a saját sávba visszatérítő kormányzás során az adott típus kitolja az orrát a pályáról. Nem ritka az olyan eset sem, amikor egy-egy autó hátulja tör ki oldalra, és ezért dönt bóját.
A következő táblázatban az idei tesztek eredményei olvashatók. Bár a tapasztalt északi újságírók törekedtek a tökéletességre, az eredményeket mégsem szabad teljesen hivatalosnak tekinteni, hiszen például a bemeneti sebességeket sem sikerült mindig hajszálpontosan eltalálni.
Aki már próbálta, tudja, hogy jávorszarvast kikerülni nem olyan egyszerű, mint amilyennek látszik. Főleg különböző autókkal. Ezúttal csak a leglényegesebbnek gondolt adatokat tüntettük fel, vagyis azt a legnagyobb sebességet, amelynél még magabiztosan hajtotta végre a feladatot az adott típus, és azt a legkisebbet, amelyiknél már adódott gond.
A 60 km/órás sebességet, amellyel bő negyedszázada az akkor új Mercedes A osztály felborult, minden kipróbált mai autótípus teljesíteni tudta. Sokat fejlődött a technika, a gumiabroncsoké is, és most már minden autóban kötelező tartozék a menetstabilizáló rendszer.
Ezeknek az alkatrészeknek is tulajdonítható, hogy mostanában szinte sosem borulnak fel a tesztelt autók. Legfeljebb úgy buknak el, hogy orrukkal kisodródva vagy megfarolva bóját döntenek. A táblázatban közölt eredményeknél a leggyorsabb sikeres teszt mellett azt a sebességet is feltüntettük, amelynél először bukott az adott típus.
Magasabb elvárások, vegyes teszteredmények az új autóknál
Nyilvánvalóan annál biztonságosabb egy autó, minél nagyobb sebességgel képes hibátlanul teljesíteni a feladatot. Ilyen úttartással kisebb sebességnél biztosan nem okozhat gondot a kikerülő manőver. Az autók technikai fejlődése miatt ma már nem a 60, hanem inkább a 70 km/h feletti sebességek számítanak jó, a 80 km/h felettiek kimagasló értéknek. Kimagaslóan jó eredményt ezen a teszten egyetlen típus, a Lucid Air Touring ért el, 83 km/órával. Ez abból a szempontból nem meglepő, hogy limuzin karosszériájú, laposabb típus, alacsonyabban van a súlypontja, mint a manapság divatos SUV-ké.
Az eredményekből összességében azért kitűnik, hogy általában a laposabb építésű típusok képesek nagyobb sebességekkel teljesíteni a jávorszarvastesztet. A teljesség igénye nélkül figyelemre méltó például a Nio ET 5 limuzin 78 km/óra, illetve a Nio ET 7 és a Toyota Prius 75 km/óra, vagy a Hyundai Ioniq 6-os 74 km/óra sebessége. Eközben akad néhány olyan magas súlypontú SUV, amellyel még 70 km/óra sebességgel sem lehet sikeresen manőverezni a tesztpályán.
A jávorszarvasteszt egy régi, bevált módszer az autók úttartásának és vezethetőségének vizsgálatára, de ezúttal is igaz, hogy minden technika annyit ér, amennyire azt a vezetője, az ember képes kiaknázni.
