Nem gondoltam volna, hogy valaha ilyet fogok mondani, de ez a hajtogatós telefon tök jó

Negyedik éve tart a techvilág egyik legbizarrabb jelensége, a hajtogatható okostelefonok pályafutása, amiről az iparági elemzők négy éve mondják, hogy most érkezett el a nagy áttörés és jöhet a világhódítás, a vásárlók meg azt, hogy szép-szép, de ennyi pénzt elkérni egy telefonért viccnek is rossz. A gyártók kitartanak a technológia mellett, fejlesztgetik is szépen, de az árak csak nem akarnak lejjebb menni, szóval kicsit olyan státuszszimbólum szerepre rendezkedtek be ezek a készülékek, mint a 2000-es évek elejének Nokia Communicatorai. Már ha 2023-ban még van bármi értelme annak, hogy egy telefon státuszszimbólum, és fontos, hogy mindenki odakapja a tekintetét, ha előveszi az ember.

Fontos még megjegyezni, hogy a telefonügyben abszolút trendcsináló Apple évek óta pletykaszinten lebegteti csak a maga hajlítható telefonját, pedig ha már az AR-szemüveget is bevállalták, ez se lenne épp ördögtől való. Mindenesetre a rossz nyelvek szerint az összes gyártó csak azért tart ki a technológia mellett, hogy ha egyszer az Apple is méltóztatik beszállni és divatot csinál belőle, legyen ezen a pályán némi helyzeti előnyük és tapasztalatuk. Milyen kár, hogy már jó pár éve vége lett a Silicon Valley-nek, abban voltak ilyen sztoriszálak.

Ebbe a fura helyzetbe dobta be a műfaj abszolút piacvezetőjeként a Samsung az idei modelljeit, a Fold 5-öt és a Flip 5-öt, amiket a hivatalos bejelentéskor már nyomkodtam kicsit, de azóta hosszabb időt is eltöltöttünk együtt. Az a helyzet, hogy a Fold most, az ötödik generációnál nálam elérte a célját és meggyőzött (a Flip nem, de erről majd később). A 2019-es CES-en volt először a kezemben hajlítható okostelefon: Akkor lőttem el először a remek poént, hogy igazából minden telefont ketté lehet hajtani, ha nagyon erőlteti az ember. Bármennyire lenyűgöző volt már akkor is a technológia, azért attól még vagy százezer kilométerre volt, hogy a mindennapos használatra is kényelmesnek és intuitívnak tűnjön. Úgy tűnik – és itt nem győzöm hangsúlyozni, hogy az ilyesmi aztán abszolút szubjektív –, a Samsung most ért ennek a százezer kilométeres útnak a végére. A Fold 5 nem érződik féltéglának, becsukva és kinyitva is kényelmes, meggyőző: Azt meg talán nem kell ecsetelni, hogy a 7,6 hüvelykes, 1812x2176 pixel felbontású kinyitott képernyő mennyire brutális. Két ilyet egymás mellé teszel, és annyi képpont lesz rajta, mint egy 4K tévén.

Megspórolnám most a köröket a technikai paraméterek felsorolásával (itt már úgyis megtettem, ha valaki a pontos számokra kíváncsi), és inkább arra kanyarodnék, hogy milyen érzés használni a legújabb generációs hajtogatós telefonokat. Azon belül is a Foldot, mert a Flipben igazából csak annyi a pláne, hogy egy normál méretű telefon, ami félbehajtva egy egészen kicsi zsebben is elfér. Ez az egészen kicsi zsebek tulajdonosai számára nyilván csodálatos dolog, de amúgy a normál méretből egészen hatalmasra kinyíló verzió az izgalmasabb és ez az irány is látszik a műfajon belül a jövő útjának.

Az tiszta sor, hogy lóerő van benne bőven, akármilyen és akármennyi appot, játékot, videót indítottam rajta, vidáman elvitte. Az aksija a méretéhez képest nem éppen óriási, 4400 mAh (a legizmosabb Galaxy S23-as modellben például 5000-es van), de ezzel együtt is nekem elég volt kétnaponta tölteni. Melegedést csak akkor tapasztaltam nála, amikor töltőn volt, és közben appokat telepítettem rá, használat közben soha – ez váratlan és kellemes fejlemény.

A ki-be hajtogatás eleinte körülményes, de hamar hozzászokik az ember. Redditen óriási diskurzus megy arról, hogyan lehet egy kézzel nyitni-csukni, nagyjából azzal a konklúzióval, hogy némi gyakorlás árán megoldható a dolog, de minek. Igazából a zsanér lecserélése a legnagyobb újdonság a Fold 5-ben a tavalyi generációhoz képest, de ez tényleg látszik is rajta. Végre szépen, hermetikusan záródik, nincs rés a két fél képernyő között, nem „lejt” befelé a becsukott telefon. A túloldalon a hajtás nyoma is jóval kevésbé látványos, mint eddig, pont szemből nézve fel se tűnik a gyűrődés. Megesett, hogy rossz irányban akartam összehajtani, annyira nem maradt nyoma. Kicsit oldalról nézve azért már inkább, és tapogatva is érezhető. Márpedig tapogatni fogjuk is jó sokat. (És ha már itt tartunk, én ennyire csúnyán ujjlenyomatosodó képernyőt már rég láttam, mint a Fold 5-é.)

A Fold 5 egészen pontosan 253 grammos, 10 grammot faragtak le a tavalyi verzióból, de fura módon már ennyitől eltűnt belőle a nehézkes féltégla-érzés. Nehéz megmagyarázni, pontosan mitől, az is lehet hogy nekem speciel pont ez a negyed kiló az a határ, ami még épp kényelmes zsebben is, kézben tartva is. A saját telefonom (iPhone 12, tokkal együtt 190 gramm, lemértem) után sem tűnt ormótlannak, sőt, egy 240 grammos iPhone 14 Pro Maxszal egyszerre kézben tartva valahogy az utóbbi érződött súlyosabbnak. Valami formatervezési vudumágia lehet a dolog mögött, hosszúkásabb, keskenyebb és persze vastagabb a telefonoktól megszokott formánál, ettől tűnhet kompaktabbnak és kézreállóbbnak is.

Azonban nem is ez a lényeg, hanem hogy kinyitva milyen. Milyen, milyen, hát óriási, ha abból indulunk ki, hogy ez egy telefon. De ne abból induljunk ki, hanem inkább abból, hogy kinyitva tabletként fogjuk használni. Ha így nézzük, majdnem akkora, mint egy iPad Mini, a felbontása kicsit nagyobb is. Egy kézzel tartani így már kényelmetlen, fotózni vele pláne. Lehet még L alakban behajtva is használni, ami iszonyú menőn néz ki, de az igazat megvallva ezenfelül semmi praktikus hasznát nem láttam. Hacsak azt nem számítjuk annak, hogy ha stratégiailag így helyezzük el egy vendéglátóhelyen az asztalon, automatikusan a duplájára emelkedik az elvárt borravaló mértéke.

Egészen bizarr módon a gyakorlatban a Fold legnagyobb hátránya unortodox képaránya. Becsukva túl vékony, kinyitva túl négyzetes, az appokat pont nem ilyen formátumokra tervezték. Van, aminek ez véletlenül pont jól áll – például a lentről felfelé végtelen görgetésre építő Instagram–Twitter–TikTok-univerzum teljesen jól működik a becsukott verzión. De például kinyitva Netflixet nézni vagy játszani pont olyan érzés, mint amikor 4:3-as monitoron vagy tévén megy a 16:9-es film. Már csak az hiányzik a nosztalgiatriphez, hogy Kudlik Júlia megjelenjen és bemondja, hogy szélesvásznú a film, a képernyő alsó és felső részén fekete sáv, a hiba nem az ön készülékében van, satöbbi.

Filmnézésre mondjuk még ez a méret is teljesen alkalmatlan, ahhoz azért egy kisebb notebook valahol a minimum szint. Olvasni, webet böngészni viszont egészen új élmény egy sima telefon után, a brutál méret és képminőség ilyenkor üt be igazán. A legjobb, hogy simán elfér rajta két, egyenként normál telefon méretű ablakban mondjuk egy böngésző meg egy jegyzettömb. Vagy amikor kinyitott módban megtervez egy útvonalat az ember, aztán becsukva a kis képernyőről navigál. Szóval elég ironikus, de a telefon, aminek első ránézésre a menőség a legfontosabb és tulajdonképpen egyetlen funkciója, valójában egy nagyon produktív kütyü, rengeteg mindent kényelmesen és hatékonyan meg lehet oldani vele, amihez amúgy notebookot venne elő az ember. Visszatérni utána egy normál telefonhoz kicsit olyan, mint amikor az ember a frissen átadott bicikliútról áthajt egy sóderes ösvényre.

Az persze jó kérdés, nemcsak a Fold 5-nél, hanem úgy általában a hajtogatós telefonoknál, hogy hogyan fognak öregedni. Mikor kezd el fáradni a zsanér, hány kinyitás-becsukás után jönnek elő pixelhibák a belső oldalon a hajtásnál? El lehet-e majd adni három-négy év múlva használtan, vagy gyanakodva fognak nézni rá, mint egy megbuherált kilométerórás autóra, hogy ki tudja, mennyire lett – esetünkben szó szerint – széthajtva? Ha gond van vele, mennyire megy aranyárban a javítása? Lehet, hogy a gyártó megesküszik rá, hogy százezer hajlításig garantáltan bírja, de addig azért még hosszú az út, amíg a nagyközönség ezt el is hiszi és bízik benne.

Négy év és öt generáció év kellett hozzá, hogy a Fold technológiailag elérjen oda, hogy igazából nem nagyon lehet már belekötni, egyszerre csúcstelefon és tablet, kényelmes és hatékony. A gond csak az, hogy többe kerül, mint egy csúcstelefon és egy tablet összesen. Az induló ára 770 ezer, a full extrás, mindenből a legnagyobbat verzió meg majdnem egymillió. Amíg ezt nem dózerolják le valami tolerálható szintre, addig bármilyen jó is ez a telefon, csak egy elég szűk rétegnek lehet jó szívvel ajánlani.