Hiába sugallja a Xixo, nem egészségesebb, hogy aszpartám helyett fruktózzal édesíti az üdítőjét

Nagy port kavart az Egészségügyi Világszervezet (WHO) legfrissebb ajánlása, amelyben a „potenciálisan rákkeltő” kategóriába sorolta az egyik legnépszerűbb édesítőszert, az aszpartámot. Ennek hatására a Xixo óriási influenszerkampányt indított, amiben a saját kólájukat reklámozzák azzal, hogy az bizony nem tartalmazza a gonosz aszpartámot, helyette viszont van benne fruktóz, azt sugallva, hogy ez sokkal egészségesebb. Ez azonban egyáltalán nem így van, és valószínűleg igazán akkor teszünk jót a szervezetünkkel, ha magáról az édes ízről szokunk le, vagy legalábbis kevesebbet fogyasztunk belőle, mint amennyit egyébként szoktunk.

Az aszpartámmal kapcsolatos rossz híreket két, egymástól független elemzés indította be: az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezet és az Egészségügyi Világszervezet közös bizottsága (JECFA), illetve a Nemzetközi Rákkutatási Ügynökség (IARC). Előbbi arra a következtetésre jutott, hogy az állatkísérletes vagy humán adatok alapján nincs meggyőző bizonyíték arra, hogy az aszpartámnak káros hatásai lennének – írja a PirulaKalauz szakértői oldal.

Az IARC volt az, amelynek ajánlására az aszpartám a potenciálisan rákkeltő (2B) csoportba került, méghozzá azért, mert az áttekintett emberes és állatokon végzett kísérletek alapján talált összefüggéseket az aszpartámfogyasztás és a rákos megbetegedések között. Kifejezetten a májrák egy fajtájával, a hepatocelluláris karcinómával kötötték össze az édesítőszer fogyasztását, de az IARC azt is megjegyezte, hogy abban a három vizsgálatban, amelyet embereken végeztek, nem zárhatók ki a torzító hatások.

Nem kell temetni az aszpartámot sem

Hogy ez a torzító hatás mit jelent? Azt, hogy ezekben a kutatásokban nagyon sok embert figyeltek meg nagyon hosszú ideig, így értelemszerűen nemcsak aszpartámot, hanem rengeteg más ételt és italt is fogyasztottak, amit a kutatásban nem tudnak szűrni. Nem lehet kizárni, hogy az összefüggés azon alapszik, hogy a szóban forgó vizsgálati alanyok egyéb, rákkockázatot növelő élelmiszert vagy italt fogyasztottak. Ráadásul az aszpartám fogyasztásának dózisa is változhatott a kutatás időtartama alatt, arról nem is beszélve, hogy a dózisra általában csak a résztvevők beszámolója, jobb esetben táplálkozási naplója alapján következtetnek.

Azt is fontos megjegyezni, hogy az IARC besorolása szerint a 2B kategóriába tartozik még az aszpartám mellett az aloe vera, az ázsiai savanyított zöldségek, a benzin, egyes fogamzásgátlók vagy a HPV is. Az ennél veszélyesebb, vagyis „valószínűleg karcinogén” kategóriába (2A) tartozik például az olajban sütés, a szteroidok és a vörös húsok, a „karcinogén” 1-es kategóriában pedig olyan dolgokat találunk, mint a dohányzás, a napsugárzás, az alkoholos italok és a feldolgozott hústermékek. Innen is látszik, hogy

az aszpartám még mindig nem éri el a vörös húsok szintjét, és a kanyarban sincs a dohányzáshoz vagy a parizerhez képest.

A két testület különböző eredményei abból fakadnak, hogy más módszertannal végzik a munkájukat. Az IARC célja a rákkeltő anyagok azonosítása, nem foglalkozik azzal, hogy a rákkeltő hatás valójában milyen kockázatot jelent az emberekre nézve. A JECFA viszont nagy figyelmet fordít arra, hogy felmérje a rákkeltő hatás reális kockázatának mértékét.

Az aszpartámot egyébként NutraSweet néven 1974-ben engedélyezték először emberi fogyasztásra, de forgalmazásba nem került azonnal, mert az Egyesült Államok gyógyszerhatósága (FDA) úgy gondolta, hogy az aszpartámmal kapcsolatos vizsgálatok hiányosak és ellentmondásosak. Később ezeket a problémákat orvosolták, de a vegyületre rávetült a gyanú árnyéka a fogyasztók körében. Végül az FDA úgy találta, az aszpartám alapvetően biztonságos, így 1981-ben újra engedélyezte, 1983-tól pedig üdítők édesítésére is használható. Az Európai Unióban 1994-ben kapott engedélyt.

Az aszpartám tehát a jelenlegi tudományos ismereteink szerint nem ördögtől való, a Xixo mégis meglátta a lehetőséget abban, hogy reklámozza: az ő termékeiben nincs aszpartám, a Xixo kóla bizony fruktózzal és steviával készül, azt sugallva, hogy ez sokkal egészségesebb, mint a másik édesítőszer. Utóbbi ellen egyébként a WHO szintén adott ki ajánlást nemrég, de természetesen ez sem azt jelenti, hogy a stevia méreg, csak azt, hogy nagyobb mennyiségben nem ajánlott fogyasztani – ahogy a WHO szerint a legtöbb mesterséges édesítőszert sem.

Hiába gyümölcscukor a fruktóz, ebben a formában nem egészséges

A fruktózzal viszont már nagyobb a baj. Ez a természetes formájában gyümölcsökben és néhány zöldségben található meg, monoszacharid, mint a glükóz, és a természetben előforduló legédesebb szénhidrát. A glükóz és a fruktóz 1:1-es felállásban összekapcsolódva együtt cukrot (szacharózt) alkot. „A fruktóz és a glükóz anyagcseréje teljesen más. A glükóz a vércukorszintet emeli meg, a fruktóz közvetlenül nem, mivel ehhez először át kell alakulnia a májban. Nem teljes mértékben alakul át azonban glükózzá, telített zsírsavak is képződnek, ami hosszú távon zsírlerakódást, úgynevezett zsírmájat alakít ki” – mondta a Telexnek Csupor Dezső szakgyógyszerész, a PirulaKalauz.hu főszerkesztője.

„A zsírmáj magyar népbetegség. Világszerte is nagyon gyakori, körülbelül a felnőtt lakosság 25 százalékát érinti. Magyarországon 25 százaléknál is gyakrabban fordul elő. Eleinte nincsenek különösebb tünetei, akkor jelenthet már komoly problémát, ha olyan mértékben zsírosodik el a máj, hogy az már működési zavarokat okoz. Hosszú távon májelégtelenséghez is vezethet. A fruktóz pedig igen komoly rizikótényezője a betegségnek” – mondta Csupor Dezső.

A szakértő szerint a zsírmáj és a fruktózbevitel között már találtak ok-okozati összefüggést, de elsősorban nem az egyszeri nagyobb bevitel, hanem a hosszú távú terhelés a kockázatos. „Ha valaki megiszik két liter fruktózzal édesített üdítőt egy nap alatt, nem lesz baja, ha viszont folyamatosan, napi szinten teszi, akkor egyrészt az elhízás kockázata is nő, hiszen van benne kalória, másrészt a zsírmáj kialakulásának az esélye is jobban növekszik, mint ha, tegyük fel, szőlőcukros üdítőt inna” – mondta Csupor Dezső. A glükóz viszont a vércukorszintet emeli meg nagyon, abból azért nem tanácsos ennyit fogyasztani – tette hozzá. A fruktóz biztonságos dózisára nincsenek egyértelmű adatok, azonban számos kutatás eredménye igazolja a fruktózzal édesített üdítők túlzott fogyasztásának zsírmájkockázatot fokozó hatását.

Nemcsak a glükózzal és a fruktózzal van azonban baj. Az úgynevezett izocukor is káros, amit most már egyre több üdítőben használnak. Tulajdonképpen ez is a glükóz és a fruktóz 1:1 arányú elegye, de nem úgy, mint az egyszerű cukor. A szacharózban, bár szintén a glükóz és a fruktóz 1:1-es elegye, a két molekula összekapcsolódik, az izocukorban pedig nem. „A szacharóz nem növeli meg nagymértékben a zsírmáj kialakulásának kockázatát, hiszen a májat érő terhelés nem olyan durva, mint a fruktóznál vagy az izocukornál. Ha kifejezetten az utóbbit fogyasztjuk, amelyben a glükóz és a fruktóz már szétválasztott formájában létezik, megint csak nagyobb és gyorsabb terhelést okoz, tehát kockázati tényező. Azért használnak egyre többször izocukrot a répacukor helyett, mert előbbit elő tudják állítani olcsóbb mezőgazdasági termékekből, például kukoricakeményítőből is.” Magyarországon egyébként a 2-es típusú cukorbetegség előfordulásának gyakorisága és a kukoricaszirup-fogyasztás adatai között korreláció van.

Persze felmerülhet a kérdés, hogy ha a gyümölcsökben is fruktóz van, akkor azok miért egészségesek, míg a fruktóz magában nem az. Egyszerű a válasz: a gyümölcsökben található rostok segítenek lassítani a fruktóz feldolgozását, és mivel a májnak az a káros, ha nagyobb mennyiségű fruktózt kap egyszerre (és azt hosszabb időn keresztül, rendszeresen), a gyümölcsfogyasztással nem terheljük meg annyira, mintha rostok nélkül fogyasztanánk a fruktózt.

„Gyümölcsökből lassabban szívódik fel a fruktóz. Ha ugyanazt a mennyiséget fogyasztjuk rostokkal, mint anélkül tennénk, nem lesz olyan káros, hiszen a májnak akkor is több ideje lesz arra, hogy feldolgozza”

– mondta Csupor Dezső. A gyümölcsökből ráadásul jellemzően kevesebbet fogyasztunk, mint, tegyük fel, egy fruktózos kólából, hiszen pont a rosttartalmuk miatt telítenek.

Természetes forrásokból tehát a fruktóz sem jelent problémát, a gond inkább azzal van, hogy mennyi hozzáadott cukrot, fruktózt, mesterséges édesítőszert, és igen, ezzel együtt aszpartámot is fogyasztunk nap mint nap. Ahelyett, hogy egyik édesítőt próbálnánk kiváltani a másikkal, szakértők szerint inkább az édes ízről kellene leszoknunk – persze nem feltétlenül teljesen, de kevesebbet fogyasztani az ilyen ételekből és italokból. A szervezetre már magának az édes íznek is van hatása, és ez a hatás hasonló, mintha répacukrot fogyasztanánk – akkor is, ha egyébként kalóriamentes édesítőszert használunk. Kis mennyiségben azonban a sima cukor sem méreg, nagy mennyiségben a természetes gyümölcscukor is az.