Az atomenergiával kapcsolatban általában az egyik legerősebb érv az, hogy megbízható, stabil, ezért a magyar energiamixben például nagy szükség van rá a labilisabb megújulók mellett. Arról, hogy az atomenergia jó vagy rossz, lehet és szoktak is vitatkozni, az viszont kétségtelen, hogy Magyarország energiaellátása jelentős részben épül rá, az arányok pedig még inkább az atom felé tolódnak majd, ha Paks II. elkészül. A magyar kormány mind a dekarbonizáció, mind az energiatermelés területén erősen számol Pakssal. Csakhogy a klímaváltozás hamar beleszól az egyenletbe:
az egyre melegedő Duna csúsztatja az új atomerőmű megtérülését, és komoly ökológiai problémákat is okozhat, ha a felmelegedést a tervezésnél nem veszik figyelembe
– hangzott el a Másfél fok által szervezett beszélgetésen.
Ahhoz, hogy egy erőmű megépüljön, környezeti hatástanulmányt kell készíteni az engedélyeztetés során, ez Paks II. esetében is megtörtént. Azzal korábban is volt már probléma, hogy a hatóságok bizonyos kérdésekre nem kaptak választ, ami részben normális, hiszen a projekt kezdetén még nincs tisztázva minden műszaki részlet, részben viszont aggasztó – ennél azonban lehet komolyabb baj az, hogy Paks II. esetében most már szinte biztosan csúszással kell számolni, Paks I. meghosszabbítása pedig további kérdéseket vet fel.
A két erőmű hűtővize ugyanis így ugyanarra a dunai szakaszra lesz hatással, a környezeti hatástanulmányt pedig mindig az éppen fennálló körülményekre vonatkozóan adják ki. Ha a meghosszabbítás valóban megtörténik, azzal elveszhet Paks II. uniós engedélye is, hiszen azt arra adták ki, hogy Paks I. négy blokkjának üzemideje 2032 és 2037 között lejár, így jelentős energiaforrástól eshetne el Magyarország. A Bizottság határozatában többek között ez olvasható: „A Bizottság felhívja a figyelmet, hogy a paksi atomerőmű 1-4. blokkjának fokozatos, 2032, 2034, 2036 és 2037 végéig tartó leállítása nyomán jelentkező kapacitásveszteséget hivatottak kompenzálni Paks II. 5. és 6. blokkjai, mert a régi blokkok további üzemidő-hosszabbítására nincs kilátás.”
Ezenfelül a környezeti hatástanulmánnyal is lehetnek gondok nemcsak az együttes működés, de a Paks II. projekt csúszása miatt is. „Amikor a környezetvédelmi eljárás zajlott, az éghajlatváltozást nem volt szükséges vizsgálni, ezt csak egy 2017-es uniós irányelv tette kötelezővé. Ezt utána mi, magyarok is beépítettük, tehát ezt követően minden beruházásnál már az előzetes vizsgálati eljárásban is figyelembe kell venni az éghajlatváltozás hatásait” – mondta a Másfél fok által szervezett sajtóklubon Baloghné Gaál Zsófia környezetvédelmi szakértő, a Magyar Mérnöki Kamara környezetvédelmi osztályának alelnöke.
A globális felmelegedés ugyanis beleszól az egyenletbe: most már tudjuk, hogy ha ma megismételnénk a Dunára vonatkozó hőszámításokat, akkor azt látnánk, hogy a háttérhőmérsékletek jelentősen megnőttek. Ha Paks II. el tudna indulni 2032-ben, akkor a 30 Celsius-fokos vízkibocsátása mellett Paks I. energiatermelését mintegy 60 százalékra vissza kellene venni kritikus hőmérsékleti viszonyok mellett. A 2080-as évekre a klímaváltozás miatt a Duna maximális hőmérséklete már magától elérné a 30 Celsius-fokot. „Ez alapvetően változtatja meg azokat a feltételeket, hogy 500 méteren teljesülnie kell a 30 fokos víznek, hiszen ha maga a Duna 30,2 fokos, akkor a Paks I. maximum hűtheti a Dunát, de nem fűtheti” – mondta Baloghné Gaál Zsófia. A szakértő megjegyezte, hogy
ez nem biztonsági kérdés az atomerőmű üzemállapotában, hanem megtérülési – jelentősen kitolhatja annak a határidejét, hogy a Paks II.-re kifizetett összegek mikor térülnek meg.
Paks I. üzemidő-hosszabbítására egyébként még nincs benyújtva a környezeti hatásvizsgálat, de az biztos, hogy ha 10-20 évig egymás mellett fog üzemelni a két atomerőmű, akkor új hatásvizsgálatra lesz szükség.
Azt is fontos megjegyezni, hogy a peremfeltételeket Paks II. esetében sem különleges élőhelyre határozták meg, a Duna ezen szakasza azonban Natura 2000 terület, egyedileg kellene meghatározni azt a hőmérsékletet, ami még nem káros hosszú távon az itteni élővilágra. Ezzel szemben az ökológiai határértéket (vagyis azt, hogy a vízi élővilág védelmében a Duna hőmérséklete a paksi hűtővízcsatorna kifolyója alatt 500 méterrel már sehol nem haladhatja meg a 30 Celsius-fokot) európai gyakorlat szerint állapították meg, a hatásvizsgálat szerint ez 33 Celsius-fokos bevezetési értéket engedélyez. Vagyis maximum 33 fokos lehet az a víz, amit az atomerőműből a Dunába engednek.
Már Paks I. is megterheli a Dunát, az eddigi monitoring is azt mutatja, hogy van hatása az élővilágra a kibocsátott meleg víznek. „Ha Paks II. csak 30 fokkal is lép be, akkor is Paks I.-gyel az együttes üzemig jelentős háttérterhelést ad az élővilágnak” – mondta a szakértő. Paks II.-nél egyébként azt határozták meg, hogy a Duna mindenkori hőmérsékletéhez képest mennyire meleg vizet lehet ráterhelni. A szakértő hozzátette: itthon komoly probléma, hogy túlterheljük a felszíni vizeinket, mintha kiapaszthatatlan természeti erőforrások lennének, pedig nem lehet egy felszíni víz egyszerre ivóvízbázis, fürdőhely, horgászparadicsom, szennyvízbefogadó, öntözésre használt víz, belvíztározó és még hűtővíz is.
A legnagyobb kockázat a Dunára nézve a hőhatás időtartama, ezt befolyásolják
- a hűtővíz elkeveredési viszonyai,
- a Duna vízhozama, illetve
- a természetes hűlési folyamat intenzitása.
Igazi problémát a vízhozam csökkenése, a medermélyülés, illetve az jelenti, hogy a Duna felsőbb szakaszain jelentős vízkivétel zajlik.
Létezhetett volna egyébként Paks II. hűtésére olyan megoldás, ami ezt a dunai problémát orvosolni tudta volna: a hűtőtornyok alkalmazása egy olyan lehetőség, ami nem terheli meg a folyót. Baloghné Gaál Zsófia szerint nem tiszta, hogy készültek-e kimutatások arra, ez milyen költséggel járna és mennyit könnyítene a környezeti terhelésen – egyébként is a legfőbb probléma a Paks II. projekttel kapcsolatban az átláthatóság és a kommunikáció teljes hiánya. Az sem tiszta, hogy léteznek-e optimista és pesszimista forgatókönyvekre vonatkozó modellek – a klímamodelleket ugyanis most már jellemzően így készítik, egy atomerőmű esetében pedig fontos lenne a legrosszabb lehetőségekre is felkészülni.
„Nyilvános, független tanulmányok kellenének. Nem tudjuk, léteznek-e ilyenek.”
A szakértő azt is megjegyezte, hogy az orosz félnek is kellene vizsgálatokat végeznie – erről szintén nincsenek információk, de valószínűnek tartja, hogy ha lennének ilyenek, a Roszatom nem tartaná titokban őket.
A fő probléma tehát ez: az átláthatóság hiánya. A problémák jelentős részére létezik műszaki megoldás, de amíg a szakma nem látja, milyen problémákat kell megoldani, addig lehetetlen megbecsülni, milyen hatással lesz Paks I. és II. együttes működése a Duna élővilágára.
