A Trabant-elv támadt fel egy új Citroënben

Az autóipar következő nagy kihívása nem a villanyautók hatótávjának növelése, hanem az új modellek tömegének csökkentése és az árak mérséklése, amire eddig senkinek nincs kész válasza. A Citroën egyszerre reagált minden problémára, amikor a héten bemutatta a fenntarthatóság elvei szerint tervezett koncepcióautóját, az Olit.

Az „all e” – teljesen elektromos szójátékból adódó elnevezés egy nagyrészt újrahaszonosított anyagokból gyártott elektromos hajtású családi autót takar, amelynek tömege mindössze egy tonna, miközben 40 kilowattóra kapacitású akkumulátorával akár 400 kilométert képes megtenni egyetlen feltöltéssel, 110 km/órára korlátozott végsebesség mellett.

A meglepően magas hatótávolságot szolgálja, hogy a végtelenül egyszerű utastérből kihagytak minden fölösleges extrát. Az ülések csővázas szerkezetre épülnek, hasonlóan a II. Világháború után slágerré vált 2CV-re vagyis a Kacsára. Ezek nyolcvan százalékkal kevesebb alkatrészből állnak, mint a mai hagyományos autók ülései.

Az autó belterében a sportcipőkéhez hasonló gumírozott felületeket találjuk, és a beltéri műanyagok nagy része a BASF-által kifejlesztett, újrahasznosított és újrahasznosítható poliuretánból készül. Gyártáskönnyítő trükk, hogy a Citroën Oli első és hátsó lökhárítója, valamint a jobb és bal oldali első ajtók azonosak, csak ellentétes irányban vannak felszerelve. A karosszériaelemeket műgyantával átitatott hullámkartonból gyártották, de a tető állítólag mégis elbírja egy felnőtt ember súlyát.

Ez a megoldás összetételében ugyan nem azonos a Trabantok borításához használt Duroplasttal, amely évtizedekig gyapjúhulladékból és fenolgyantából készült, de a két elv nem áll távol egymástól: az anyagtakarékosságot, illetve a költség- és tömegcsökkentést szolgálják. Egyiknek sincs ütközésienergia-elnyelő funkciója, vagyis az Oliban alkalmazott megoldás esetében nem kell attól tartani, hogy a könnyítés miatt nem elég biztonságos az autó.

A gumiabroncsokat a Good Year szállította, és az Eagle Go típus érdekessége, hogy a futófelületének alapanyagához természetes kaucsukot, napraforgóolajat, rizshéjat és fenyőgyantát kevertek, a teherautókéhoz hasonlóan újra lehet futózni, ha elkopott, így teljes élettartama elérheti a félmillió kilométert.

A százéves francia gyártó hangsúlyozza, hogy az Oli csupán tanulmányautó, amely ebben a formában sosem fog gyártásba kerülni. Ugyanakkor számos részletmegoldása átkerülhet a következő időszak szériamodelljeibe és tervezői az egész közönséget gondolkodásra szeretnék késztetni azzal kapcsolatban, hogy milyen áldozatokat érdemes és lehet hozni a jövő autóiban, hogy azok sokak számára megfizethetőek legyenek, ugyanakkor az eddigieknél kisebb környezetterhelést okozzon a gyártásuk.

Nagy szükség volna végre az igazán olcsó villanyautókra, hiszen a feszes Európai uniós menetrend miatt aggódó gyártók egymást váltva hívják fel a figyelmet, hogy a belső égésű motorral szerelt típusok rohamléptű kiszorítása olyan űrt hagyhat maga után, amelyet a tömegmodellek vásárló nem képesek betölteni, mert nem képesek megfizetni a legolcsóbb, teljes értékű villanyautók jellemzően bő 10 millió forintnak megfelelő árát.