Ez már a holdbázisról és a Mars meghódításáról szól

Augusztus 29-én, hétfőn a NASA ötven év szünet után újra célba veszi a Holdat az Artemis-program beindításával. A névválasztás nem véletlen: Artemisz Apollón ikertestvére a görög mitológiában, kézenfekvő, hogy az Artemisszel folytassák ott, ahol az Apollo-programmal abbahagyták több mint ötven éve, 1972 áprilisában. A cél viszont már nem a szovjetek legyőzése az űrversenyben, hanem az, hogy a Hold újbóli meghódításával megágyazzanak a jövő marsi utazásainak.

Alapjáraton azt szeretné elérni a NASA, hogy egy változatos csoport végezze el a következő holdra szállást, legyen köztük női és színes bőrű asztronauta is, akik ezután elsőként vizsgálhatnák meg a Hold árnyékos déli sarkát. Távolabbra nézve viszont azt szeretnék, ha megalapoznák a hosszabb távú holdi maradást.

Ez már más világ

Amikor 1972-ben utoljára ember – Eugene Cernan az Apollo–17 tagjaként – járt a Holdon, az első, kézben tartható számológép megjelenése igazi szenzáció volt. Ma már nagyobb számítási kapacitással bír a zsebünkben található mobiltelefon, mint a teljes rendszer, ami annak idején eljuttatta a Holdig és vissza az Apollo-program tagjait.

A technikai fejlődés természetesen a holdmisszión is érezhető, az Artemis nagyságrendekkel nagyobb, gyorsabb, erősebb és ambiciózusabb, mint az Apollo volt – igaz, a maga idején az Apollo is kiemelkedőnek számított.

Kezdjük ott, hogy az Artemishez a valaha volt legerősebb rakétát építtette meg a NASA, ez a Space Launch System, vagyis az SLS. A kezdeti Block 1-es verzió 95 tonnát tud majd alacsony Föld körüli pályára állítani, a későbbi fejlesztések után a Block 2-es verzió terhelhetősége már 130 tonna lesz. Ha a Hold felé mennek, ez a fellőhető teher természetesen jelentősen csökken majd.

Ehhez felhasználták az űrsiklóprogram egyes részeit, a gyorsítórakéták az onnan ismert verziók némileg módosított változatai, míg az SLS lelkét adó négy hajtómű pedig megegyezik azzal a típussal (RS-25), amelyekből anno három volt az űrsiklók hátulján.

A hatalmas erőnek köszönhetően az SLS 36 370 km/h sebességre gyorsítja majd az Orion űrkapszulát, amit egyenesen a Holdig repít majd. Jelenleg nincs másik rakéta szolgálatban, ami egymaga képes lenne erre – ötven évvel ezelőtt a legendás, óriási Saturn V kellett a Hold eléréséhez. Az SLS egészen a SpaceX Starshipjének első fellövéséig lesz majd a legerősebb rakéta, mert az majdnem kétszer erősebb lesz az SLS-nél. Ez iszonyatosan nagy ugrás, tekintve, hogy az SLS a maga 39,1 meganewtonos tolóerejével nagyjából 15 százalékkal erősebb, mint az ötvenéves Saturn V.

Az Artemis 1 a fellövés után várhatóan 42 napig tart majd odafenn. A küldetés során az Orion űrkapszula 64 ezer km-rel megy majd túl a Holdon – az eddigi rekord az Apollo–13 során jött, azt most 48 ezer km-rel dönti meg az Artemis 1 –, ott Hold körüli pályára áll, kibocsát magából tíz kicsi, a Holdat vizsgáló műholdat, majd visszatér a Földre. 2024-ben, a már személyzettel induló Artemis 2 ugyanezt az utat fogja bejárni. A 64 ezer km-rel a Holdon túljutó Orion lesz majd a Földtől legmesszebb jutó, ember szállítására épített űreszköz. Nem végig lesz persze ilyen messze, így fest majd a küldetés pályája:

A nagy út nagy sebességgel is jár, az Orion az októberi visszatérése során 40 200 km/h-s sebességgel érkezik meg a Föld légkörébe. Ez a hangsebesség 32-szerese, tehát hihetetlenül kemény munka vár majd a kapszulát védő hőpajzsra, ami egyébként a legnagyobb hőpajzs a NASA történetében. Csak összehasonlításként, az űrsiklók a hangsebesség 25-szörösével érkeztek vissza, erre ver majd rá alaposan az Orion, amelynek az alja a Nap felszínén található hőmérséklet felét is elérheti majd.

Mindezt rekordáron kapja a NASA. Egyetlen SLS rakéta megépítése 2,2 milliárd dollár, a földi rendszer költsége mellé 568 millió, 1 milliárdba kerül egy darab az Orion űrkapszulából, amihez 300 millió a szervizmodul, vagyis a kapszula energiaellátását és meghajtását biztosító egység. Ez önmagában fellövésenként több mint 4 milliárd dollár, de ez semmi ahhoz képest, hogy az SLS-re a fejlesztés során (inflációstul) 2011–21 között 23 milliárd dollárt, az Orionra pedig 2006–21 között 21,5 milliárd dollárt költöttek. Ha esetleg felmerült volna valakiben, hogy miért is kellett ötven évet várni a Holdra való visszatérésre, akkor részben ezért. No meg azért, mert a becslések szerint 2012–2025 között az Artemishez kötődő minden projektre összesen 93 milliárd dollár megy majd el.

Kis lépés a holdprogramnak

Az Artemis 1 még okkal lesz ember nélküli küldetés – bár az Orion űrkapszula nem lesz teljesen üres, három, szenzorokkal telepakolt bábu segít majd szimulálni, mi lenne, ha személyzettel indították volna a küldetést. Ez kelleni is fog majd, mert 2023-ban az Artemis 2 már embereket vinne a Holdon túlra, hogy aztán vissza is hozza őket.

Ehhez pedig mindent le kell tesztelni, nagyon alaposan. Főleg, hogy még idén nyáron is gond volt a folyékony üzemanyag tankolásával, de azokat a problémákat már megoldotta a NASA. Mindennek százszázalékosan kell mennie a fellövéskor, a Holdig, onnan vissza, majd a Földre visszatéréskor. Ebben segítenek Moonikin Campos parancsnok és társai, Helga és Zohar, vagyis a három bábu, amelyek rögzítik, mekkora erő hatna egy testre, mekkora a vibráció és a sugárzás. És mivel ez egy tesztrepülés, a küldetésparancsnok Mike Sarafin szerint a NASA hajlandó a normálnál kicsit nagyobb kockázatot is vállalni, hogy jó eséllyel minden kiderüljön, amivel foglalkozni kell esetleg az Artemis 2 előtt.

A lényeg persze csak ezután jön majd, az Artemis 3 és 4 lesz, amik megalapozzák a Hold környékén maradásunkat. Az Apollo ugyanis csak el akarta érni a Holdat, az Artemis viszont már meg is vetné ott az emberiség lábát. Ebben szerepet kap majd az első Hold körül keringő űrállomás, a Gateway. A végcél viszont nem is a Hold, hanem a Mars. Minden, az Artemis során tesztelt technológia és minden, a program közben gyűjtött tapasztalat a Mars meghódítását segíti, amire a 2030–40-es években kerülhet majd sor. Már persze, ha Elon Musk be nem előz mindenkit.

Az egyébként már megvan, hogy ha eljutunk az Artemis 3-ig, akkor melyik 13 lehetséges terület egyikén landolnak majd az űrhajósok a Hold felszínén. Mindegyik egy nagyjából 15x15 km-es területet fed le a Hold déli sarkának környékén.

Így nézne ki egyébként az Artemis eddig bejelentett, illetve a még csak tervezett része:

• Artemis 1 – (várhatóan) 2022. augusztus 29-én 42 napos utat kezd meg az Orion űrkapszula a Holdig, akörül majd vissza, hogy tesztelje a NASA második holdprogramjának minden új elemét.
• Artemis 2 – 2024 májusában négy emberrel az Orion űrkapszulán belül indul majd a második küldetés, ami egy nagyjából 10 napos holdkerülés lesz.
• Artemis 3 – 2025-ben jöhet a nagy visszatérés a Holdra, a négyfős személyzet két tagja – egy nő és egy színes bőrű férfi – landol majd a Holdon az összesen kb. 30 napos küldetés során.
• Artemis 4 – 2027-ben egy négyfős személyzet az első modullal elkezdi a Hold körüli pályán keringő Gateway űrállomás építését.
• Artemis 5 – 2028-ban már egy új holdjárót visznek magukkal a Hold felszínére, miközben eljut az ESPRIT újratankoló modul a Gatewayre.
• Artemis 6 – Az egyelőre utolsó, fixen tervezett küldetés, amely 2028-ban egy újabb modullal bővítené a Hold körül keringő űrállomást.
• Artemis 7 – A még csak tervezés alatt álló, legkorábban 2029-ben induló küldetés mérföldkő lehet, hiszen az első holdbázis első egységeit indítanák és juttatnák célba vele.
• Artemis 8–11 – 2030–33 között további logisztikai elemekkel bővítenék a holdbázist.

De mindez nem lesz lehetséges az Artemis 1 sikere nélkül. Ha három bábu egy egyébként üres kapszulában nem tudja rendben megkerülni a Holdat, akkor nem is álmodhatunk még nemhogy a Mars meghódításáról, de a lényegében a szomszédban levő Holdra való visszatérésről sem.