Böhöm méretű busák ugrálnak a csónakokba, szükség lenne az állomány kontrolljára

Néhány hete olyan híreket lehetett olvasni, hogy egy horgász csónakjába csak úgy magától 32 busa ugrott be, majd egy horgászportálon jelent meg egy videó, amelyen az vehető ki, hogy a nagy testű halak úgy cirkálnak, mintha valami inváziót indítottak volna el. A videó feltöltője szerint közel fél órán át hömpölygött a halkaraván a Hármas-Körösön. Ez elsőre túlzásnak tűnik, de több vizünkben valóban nagy tömegben jelen vannak a busák, és a természet sem bolondult meg, ezek a halak idősebb korukban is szeretnek rajokban járni.

„Aki rendszeresen horgászik, egyszer biztosan belebotlik egy ilyen rajba. Legutóbb az Esztergom és Pilismarót közötti Duna-szakaszról jelezték horgászok, hogy rendszeresen előfordul hasonló” – mondta Vitál Zoltán, a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Halászati Kutató Központ tudományos főmunkatársa.

Olcsó húsnak szánták

A busa (ami valójában két fajnak, a fehér és pettyes busának, valamint a hibridjeinek az összefoglaló neve) Kínából került Magyarországra, az első állományt 1963-ban hozták be tógazdasági használatra. „Nagy volt a népgazdasági akarat, hogy magunknak termeljük meg az egészséges és olcsó halhúst, és erre a busa jónak tűnt. Nem valószínű, hogy úgy tervezték, hogy mindenhol ott legyenek, de kikerültek a tógazdaságokból, keltetőkből a természetes vizekbe. Vízminőség-javítási célból is használni akarták, az volt a terv a Balatonnál is, hogy a rossz vízminőséget okozó algát megeszik, aztán a busákat lehalásszák, és így tápanyagot vonnak ki a vízből. Ez nem jött be igazán.”

A busa gyorsan elterjedt, ma már minden közepes és nagy vizünkben megtalálható. Ahol gyorsan áramló, turbulens vizet talál, ott képes szaporodni és megtelepedni. Az állománya hamar nagyra duzzadt, ami annak is köszönhető, hogy a busa eredeti élőhelyéről nem hozta magával a természetes ellenségeit és kórokozóit, így aztán szó szerint úgy él nálunk, mint hal a vízben.

Sikeres elterjedésének másik eleme a kisgömböc volta. A busa sokat zabál, nagyon gyorsan nő, hamar eléri a 40 centis hosszt, és ilyen mérettel már a ragadozók sem nagyon tudnak mit kezdeni. A két-három évnél idősebb halakat már semmi nem veszi üldözőbe. A busák meg csak nőnek és szaporodnak, és ezzel más fajoknak is betesznek.

Vitál elmondta, hogy a busák alapvetően zoo- és fitoplanktonnal táplálkoznak, de az összes őshonos halivadékunk is zooplankton-fogyasztó, így ha egy 15-20-30 kilós tank beáll egy pár centis nyüzüge ponty mellé, nem kérdés, hogy ki lesz a sikeres a táplálkozásban. „Amerikai kutatások kimutatták, hogy ahol sok a busa, ott a felnőtt, horgászattal hasznosított halfajok mennyisége lecsökkent, ez pedig egyértelműen magyarázható a gyengébb ivadékkori túlélésükkel” – világított rá Vitál, hogy miért veszélyes az őshonos halainkra az inváziós busa.

A horgászok nem horgásszák

A horgászok nem igazán kedvelik a busát, hiszen az az általuk kedvelt fajok létszámát csökkenti. Persze jogos a felvetés, hogy ha nem rossz a hal húsa, és elég nagyra is megnőnek, miért nem azokat fogdossák ki a pecások. A rövid magyarázat erre, az, hogy nincs igazán divatja. Vitál két 2019-es adattal érzékeltette, hogy a népszerűségi listán mennyire le van maradva ez a hal: míg pontyból 3300 tonnát fogtak ki egy év alatt a horgászok, addig busából csak 14-et. Több mint 200-szoros a különbség, pedig az állományok között vélhetően nincs ekkora differencia. Vitál azt mondta, hogy

a 14 tonnát akár egyetlen busára specializálódott halász is képes kifogni egy év alatt.

Jól látható tehát, hogy a – jelenlegi alacsony szintű ökológiai szemléletű – halászati gyérítésükre jelentős igény mutatkozik. Ez viszont a 2016 óta horgászszövetségi kezelésben lévő természetes vizek esetén nem vagy csak nagyon korlátozottan jelenik meg. A Tisza-tó az egyik kivétel, ott rendszeresen lehalásszák a busákat és a szintén inváziós törpeharcsát. A kifogott mennyiségről folyamatosan közlik is adatokat, e szerint csak 2021-ben már 14  861 kilónyi busát emeltek ki a Tisza-tóból.

Minden jel arra mutat, hogy a globális klímaváltozásból is a busák profitálnak. „Még csak most kezdődnek nálunk az ilyen jellegű kutatások. Alapvetően a busák 18 fokos vízhőmérséklet fölött ívnak, a melegebb vizet szeretik, kifejezetten akkor, amikor a vízszint is emelkedik. Minél hosszabb időtartamon keresztül van 18 fok felett a víz, annál nagyobb valószínűséggel következik be a többi alkalmas körülmény, így annál nagyobb valószínűséggel történik sikeres szaporodási esemény” – mondta Vitál.

A busán kívül mindenkinek jó, ha kifogják

A már említett, „majd a busák kieszik az algát a vízből, és javul a vízminőség” gondolat sem maradéktalanul vált be. Ahogy a kutató elmondta, bár a busák valóban sok algát képesek kiszűrni, de főleg a nagy testű, telepes algafajok okozta algavirágzások megakadályozásában jeleskednek. A szűrési mérettartományuk következményeképpen viszont a vízben lévő algaközösség összetételét változtatják meg. A planktonban a kisebb méretű fajok aránya megnövekszik, és ezek is ugyanúgy rossz vízminőséget okozhatnak. De már az említett zooplankton-fogyasztásukkal is ronthatják a vízminőséget, hiszen pont ezek a szervezetek azok, amelyek természetes fogyasztói a növényi planktonnak, ha pedig csökken a mennyiségük, kevesebb algát tudnak elfogyasztani.

A tudományos főmunkatárs azt mondta, a jobb ökológiai állapot elérése miatt muszáj a busát gyéríteni, így minden olyan módszer segít, ami busát emel ki a vízből. Szerinte rendkívül jó sporthal a busa, érdemes lenne a horgászatát népszerűsíteni, fejleszteni, ahogy a hal gasztronómiáját is. Vitál részben a kutatásaihoz kapcsolódva már létrehozott egy Facebook-csoportot is, amelynek már 6600 tagja van. A tagok segítségével próbálják a hazai jelentősebb állományokat is felbecsülni.

Azt már itthon is felismerték, hogy komoly problémákat okozhat a busa, de azért még nem tartunk ott, mint az Egyesült Államok, ahol dollármilliókat költenek arra, hogy gyérítsék vagy távol tartsák ezeket a halakat bizonyos vizektől. Vitál azt mondta, a Nagy Tavak vízgyűjtőjében már ott vannak a busák, de nagyon küzdenek azért, hogy magukba a tavakba ne kerüljenek be.

„Számos nem fizikai akadályt fejlesztettek és fejlesztenek ki ellenük, létezik hosszú idő óta üzemelő elektromos és akusztikus akadály, ezeket jelenleg szén-dioxidos akadállyal egészítik ki, melyek együttes használata arra hivatott, hogy távol tartsák a busákat és amurokat. Nagyon komoly korai felismerő rendszert fejlesztettek ki a Nagy Tavaknál, akár egy évet is rászánnak, hogy egy-egy nem kívánt faj egyedét kifogják. Hiszen ilyen nagy erőbefektetéssel lehet csak az első érkezőket hatékonyan megtalálni.”

Elbusátlanodó Balaton

Itthon a horgászok beszámolói szerint a Tiszán és a Hármas-Körösön sikerült jól az utóbbi két éve a busáknak, de más vizeinkben is jelen vannak nagyobb tömegben. A jelentős ökológiai és gazdasági problémákat a folyóvízi busaállományok rejtik magukban, nem a taviak, utóbbiak csak nagyon ritka esetben lehetnek önfenntartók.

A Balatonban a tapasztalatok szerint egyre kevesebb a busa. Nagy Gábor, a Balatoni Halgazdálkodás Nonprofit Zrt. horgászati ágazatvezetője azt írta a Telexnek: „A halászat utolsó éveiben (2013. év végén szűnt meg) a busafogás egyre fogyatkozott, egyre gyakoribbá vált az olyan halásznap, amikor nem vagy csak néhány egyedet fogott a háló. Többek között ezért is vált veszteségessé és értelmetlenné az akkori technológiával történő busafogás. Azóta hatékonyabb technológiáról még nem számolt be a hazai szakma. A dögszedési adatokból és a szonáros megfigyelések alapján azt egyértelműen kijelenthetjük, hogy a mennyiségük csökkenő trendet mutat.”

A halgazdálkodási törvény tiltja a Balaton vízgyűjtőjén a busa szaporítását és a szökésre hajlamos fiatal egyedek tartását. Éppen azért a BH Zrt. sem tart busát a tógazdaságaiban. Nagy Gábor azt is közölte, hogy a busák látványos, nagy mennyiségű felúszása is elmaradt az utóbbi nagyjából tíz évben a déli befolyókon. Ha mégis bekövetkezne ilyen, fel vannak rá készülve technikailag, hogy lezárják az adott mederszakaszokat és kifogják a busákat.

„A busa örökké itt lesz velünk, soha nem fog eltűnni, de hogy kontroll alatt tartsuk, arra muszáj törekednünk” – mondta Vitál Zoltán.