A telefon, amit a kínaiak inkább megtartanak maguknak

A Xiaomi az utóbbi években hatalmas energiákat mozgat meg, hogy átpozicionálja magát az olcsó, de azért működő okostelefonok királyából egyfajta kínai Apple-lé. Ez nem sznobizmus, hanem létkérdés: egyrészt szorongatják a még teszkógazdaságosabb gyártók a piac egyik szélén, másrészt látják azért ők is, hogy kényelmesebb abban a szegmensben játszani, ahol a telefon trendi, az ár magas, és ebből adódóan a profit is. Ennek a törekvésnek szép példája a Mi Mix termékvonal, ami 2016-ban indult, nagyjából az autógyártók koncepcióautóinak mintájára, vagyis nem annyira tömeggyártásra, hanem új technológiák és dizájnmegoldások demózására, kreatív kísérletezésre, meg persze a szupermenőség sugárzására. Volt már ebben a szériában hajlítható telefon, szétcsúsztatható, sőt, olyan is, aminek a kijelzője átfolyt a telefon hátoldalára, na az tényleg elég állatul nézett ki. A sorozat legfrissebb tagja a Mi Mix 4, ami csak Kínában került piacra, viszont elég érdekes ahhoz, hogy úgy is kipróbáljuk, hogy itthon meglehetősen körülményes hozzájutni.

A Mix 4-ben két igazán komoly újdonság van, bár egyik sem olyan látványos, hogy tetszőleges társaságban az asztalra hanyagul letéve a telefont elő lehessen csalogatni az „úúú, mi ez?” kérdéseket, majd leütni őket elnéző mosollyal, hogy „jaaa, hát ez nálatok még újnak számít?”.

Hol van már a tavalyi 888?

Az egyik a Snapdragon 888+, ami a Qualcomm legújabb processzora, idén nyáron jelentették be, és a Mi Mix 4 az első telefon, amiben piacra is került. Eddig a 888-as volt az Apple-ön és Huawei-en kívüli világ csúcsprocesszora, ilyennel megy például a Samsung Galaxy S21 család, a Oneplus 9-esek vagy az idén megjelent Sony Xperia-modellek. A 888+ ehhez képest nem igazi generációváltás, a különbség az alap 888-hoz képest nagyjából annyi, hogy az egyik processzormag órajele 3 gigahertzre van felhúzva 2,84-ről. Ezt a mindennapos gyakorlatban aligha fogja bárki is észrevenni, kicsit olyan, mint amikor egy sportautó végsebességét 323 kilométer per órára bütykölik fel, a konkurencia meg csak 320-at tud – hát nem tök mindegy, amikor 30-cal araszolnak egymás mellett a belvárosban?

Az iparági sztenderdnek számító 3DMark benchmarkon mindenesetre a Mi Mix 4 tényleg szépen teljesít, az androidos mezőnyben csak a Huawei Mate 40 Pro+ előzi meg, mondjuk abban nem is Snapdragon processzor van, hanem a Huawei saját fejlesztésű Kirin 9000-ese. (Illetve az iPhone-ok, amik a 11-es generációig visszamenőleg nyomasztóan lealázzák ezt az egész listát, de ebbe most ne is menjünk bele mélyebben.) A gyakorlatban nem nagyon tudtam döcögésre-szaggatásra kényszeríteni a telefont, hasított rajta minden app, minden játék, és ez a lényeg.

A másik technológiai bravúr neve CUP, ami azt jelenti, camera under panel, vagyis az előlapi kamerát sikerült betenniük a kijelző alá, és ezzel totál láthatatlanná varázsolni. És valóban: nagyon erősen kell figyelni, és billegetni a telefont erős fény alatt, hogy elkapjuk azt a szöget, ahol egy pillanatra láthatóvá válik a képernyő alatt a szelfikamera. Hogy ez mire jó? Hát, az biztos, hogy előhozza az emberből azt a kényelmetlen gondolatot, hogy ennyi erővel bármilyen képernyő tetszőleges pixele mögött is simán lehet egy kamera, úgyse vesszük észre. Bár a hátsó kamerákat tudnák ilyen észrevétlenül belesimítani a hátlapi panelbe, ahelyett, hogy a mai telefonokban egyre otrombábban kiálló kameraszigetre kelljen vigyáznunk minden alkalommal, amikor letesszük a készüléket. A Mix 4-ben is ez a hátlapi helyzet, itt már nem is sziget van, hanem egy egész kontinens.

Egyébként elvileg arra lenne jó ez a kijelző alá rejtős dolog, hogy az az apró lencse (illetve az iPhone-okon a máig meglévő bevágás) se zavarja az embert a totális, mindent beborító, faltól-falig kijelző élményében. Meg hát technológiailag tényleg kihívás a mérnököknek, mint a hegymászóknak a hegy, amire a klasszikus szállóige szerint elsősorban azért másznak fel, „mert ott van”. Megoldották, ki tudja, mire lesz még jó.

Mi van még benne?

Szaladjunk végig a telefon további fontosabb képességein, azt szem előtt tartva, hogy egy androidos csúcsragadozó szeretne lenni, szóval a Samsung Galaxy 21 Ultra, a Oneplus 9 Pro vagy a Huawei Mate 40 Pro számít a konkurensének.

• A kijelzője 120 hertzes, AMOLED, 1080×2400-as felbontással, ez ebben a ligában azért kicsit sovány, 1440×3200 körül játszanak a vetélytársak. A képe egyébként szép, élénkek a színek, satöbbi, de hát melyik telefonról nem lehet ezt elmondani manapság.
• 6,67 hüvelykes, vagyis a trendeknek megfelelően bazi nagy, és nehéz is (tokkal együtt kb. negyed kiló). A hátlapja kerámia, aminek kényelmes a fogása. Páran panaszkodnak a neten, hogy az anyag miatt erősebben érezni a melegedést – hát én nem nagyon éreztem ilyesmit.
• Kamerából ugyanaz a 108 megapixeles szörnyeteg van benne, ami mostanában a Xiaomi felső kategóriás telefonjaiban, plusz 8 megás teleobjektív, 13 megás nagy látószögű, meg ugye a láthatatlan szelfikamera, ami 20 megapixelt tud, és videócsetelés közben egyáltalán nem lehetett érezni a képminőségén, hogy egy érintőkijelző is ott van a lencse előtt.
• 4500 milliamperórás aksi van benne, ami nagyjából a sztenderd egy napos üzemidőt bírja ki, plusz 120 wattos gyorstöltő, amit azzal reklámoznak, hogy 15 perc alatt tolja tele nulláról a tankot. Én ennél jóval többet mértem, de ebben közrejátszhatott, hogy kínai töltő járt a készülékhez, szóval egy utazós adaptert is be kellett vetni pluszban.
• Tud 5G-t, nyilván, szóval az ilyesmire fogékonyak jobb, ha már most felkapják az alufóliacsákót.
• Mivel csak Kínában elérhető, hivatalos nyugati ára nincs is, ilyen-olyan webshopokban 900 dollár körüli áron elérhető, ez 280 ezer forint magasságában van. Nyilván nem fair ezt az itthoni, világbajnok áfával terhelt beszerzéssel összevetni, de azért jegyezzük fel, hogy ez jelentősen, akár 100 ezerrel is alacsonyabb, mint az említett androidos nagyágyúk hazai ára.

Kínaibb, mint a szecsuáni szósz

Akinek most az jár a fejében, hogy ez egészen jópofa és különleges, és még költséghatékony is, beszerzés előtt azért tudjon róla, hogy a Mi Mix 4 hivatalosan nem kerül piacra nyugaton, és emiatt tényleg meghagyták nagyon kínainak. És ez nem olyan hazai ízlésre igazított kamukínaiság, mint a sarki büfében, ahol belekevernek két kanál erős pistát az édes-savanyúba, és szemrebbenés nélkül eladják szecsuáni szósznak. A Mix 4 rendszere és az appjai egy 20 százalék angolból és 80 százalék kínaiból álló, sajátos hibrid nyelven kommunikálnak, ami miatt néha a legegyszerűbb feladatokból lesz váratlanul egzotikus szabadulószoba. Hasonló volt az élmény, mint amikor pár éve egy hetet töltöttem Sanghajban, ahol a város lakossága valahogy úgy oldotta meg az angol nyelv elsajátítását, hogy fejenként 2-3 szót tanult meg mindenki.

Biztosan fel lehet hekkelni a készülékre egy rendes Androidot is, arra meg a digitális életünk megszokott appjait, de alapban itt Wechat van és QQ Browser, Baidu és Taobao, Toutiao és QQ Music. Fel lehet fogni egy izgalmas kalandjátéknak is, míg az ember megtalálja az ismerős appok kínai variációit, és rájön, hogy a 爱奇艺 tulajdonképpen egészen olyan, mint nálunk a Netflix, a 优酷土豆 meg kiköpött Youtube, és Call of Dutyból is van egy 使命召唤手游 alcímű epizód, amiben pont ugyanúgy lőnek szitává a 13 évesek, mint bármelyik nyugati verzióban. És ezt a Bilibili nevű Twitch-klónon közvetítik, pont úgy üvöltözve, mint a nyugati gémer-influenszerek.

Megoldást jelenthet, ha egy másik telefon kameráján és egy Google Translate appon keresztül nézzük a Mi Mix 4 képernyőjének történéseit, ez némiképp visszavesz a menőségfaktorból, de néha váratlanul feldobja a szabadulószoba-hangulatot. Egyszer például egy véletlenszerű app indítás után kapásból azt közölte velem – a valós idejű fordító szerint legalábbis – hogy „elfogyott a gyömbér”, amit máig nem tudok mire vélni. A biztonság kedvéért azért csekkoltam a konyhában, és mindenkit szeretnék megnyugtatni: nem fogyott el.

Szóval a Mi Mix 4 egyrészt rövid távon remek szórakozás (még ha nem is azért, és nem is úgy, ahogy azt az ember egy telefontól várná); brutál erős, de a maga kategóriájában igazából semmi extrát nem mutat; és egy olyan új technológiát villant, amiről előbb-utóbb biztos kitalálja majd valaki, hogy mire jó.