Szodomát egy meteor pusztíthatta el

A kutatócsoport a Nature című tudományos folyóiratban megjelent (és a Jerusalem Post által szerdán szemlézett) cikke szerint a Jordán-völgyben mintegy 3600 évvel ezelőtt virágzó városi kultúra létezett, a régió három városa, az ősi, legalább 12 ezer éve lakott Jerikó mellett a mai Tall Nimrin és Tell el-Hammam helyén fekvő településeknek összesen 50 ezer lakójuk volt.

Azonban a legnagyobb város, a mai Jordánia területén található Tell el-Hammam fölött a radiokarbonos kormeghatározás alapján valamikor i. e. 1650 körül egy meteor vagy egy űrből érkező kő robbanhatott fel. A régészeti rekonstrukció szerint az 1908-as tunguszkai robbanáshoz hasonló detonáció az alapokig letarolta a kiszárított sártéglákból emelt ötszintes lakóépüleket, a vályogtéglák elporladtak, a helyi uralkodó palotája és a várost védő téglafalak és őrtornyok is összeomlottak. A robbanással együtt járó hőhullám olyan erős volt, hogy kívülről megolvasztotta az akkor használt kerámiaedényeket (miközben belül épen maradtak).

A kutatók elmélete szerint a hirtelen és totális pusztításhoz szükséges intenzív hőhatást csakis egy kozmikus becsapódás vagy robbanás okozhatta (azaz az égésnyomokat nem egy baleset vagy ostrom miatt kitört tűzvész hagyta maga után), és mivel nem található becsapódási kráter, a város felett történhetett az üstökös vagy meteorit detonációja. A rendkívüli eseménynek a kutatók feltételezése szerint lehettek túlélő szemtanúi, akik aztán nemzedékről nemzedékre áthagyományozták a kataklizma történetét, és ez inspirálhatta Szodoma pusztulásának bibliai történetét.

De mi is történt Szodomával?

A bibliai történet szerint Szodoma és a szomszédos Gomorra bűnös város hírében álltak (Szodoma a keresztény kultúrkörben a mai napig a bűn szinonimájának számít), és az Ószövetség közismerten haragvó természetű Istene úgy döntött, hogy elpusztítja a településeket. Ábrahámnak azonban sikerült meggyőznie Istent arról, hogy ha egy kevés igaz embert is talál ott, akkor álljon el tervétől. Isten el is küldte két angyalát amolyan különleges ügyészként Szodomába, ahol megszálltak Ábrahám unokaöccsénél, Lótnál. A város lakói azonban méltónak bizonyultak rossz hírükhöz: amint megneszelték a vendégek érkezését, körülvették a házat, és azt követelték Lóttól, hogy adja a kezükre a vendégeket, mert meg akarják őket erőszakolni (ezt a szemérmes magyar bibliafordítások a „megismer” kifejezésre szelídítették). Lót azonban a vendégei védelmében inkább felajánlotta a csőcseléknek saját két, szűzlányát, de a tömeg nem állt az alkunak, és már Lótot is „alaposabb” kezeléssel fenyegették. Az angyaloknak azonban csak ujjgyakorlatot jelentett a tömeg, mindenkit megvakítottak, majd Lótot és családját kimenekítve jelt adtak Istennek, hogy jöhet a pusztítás. Isten pedig

„kénkövet és tüzet hullatott az Úrtól az égből Szodomára és Gomorrára, és elpusztította Isten ezeket a városokat, és az egész környéket, a városok minden lakóját, s a föld minden növényét”.