Nem lehet tovább tárgyalgatni és spekulálni, ha nem lépünk azonnal a felmelegedés ellen, vesztettünk

Legfontosabb

2021. augusztus 9. – 18:27

frissítve

Nem lehet tovább tárgyalgatni és spekulálni, ha nem lépünk azonnal a felmelegedés ellen, vesztettünk
Kiszáradt víztározó Kaliforniában 2021 áprilisában, az államot sújtó extrém szárazság idején – Fotó: David McNew / Getty Images

Másolás

Vágólapra másolva

Az IPCC hétfőn kiadott új jelentése minden eddiginél átfogóbb képet ad a klímaváltozásról: egyértelműen az ember okozza, és nincs más megoldás, mint itt és most, véglegesen elengedni a fosszilis energiát. Ez nem egy tudományos vélemény, hanem a világ vezető kutatóinak konszenzusa, amit a kormányok is szentesítettek, de ha komolyan veszik, a döntéshozóknak azonnal cselekedniük kell. Ürge-Vorsatz Diána, az IPCC magyar alelnöke segít értelmezni „az új tudományos bibliát”.

Az utolsó tíz év valószínűleg a legforróbb volt a Földön az elmúlt 125 ezer évben, kétmillió éve nem volt annyi szén-dioxid a légkörben, mint most, és az ellenkező híresztelésekkel szemben a globális felmelegedés gyakorlatilag teljesen az emberi tevékenységnek köszönhető, nem természetes okok játszanak benne szerepet. Túlzás nélkül eget rengető megállapításokat tartalmaz az IPCC hétfőn nyilvánosságra hozott jelentése a klímaváltozásról. A jelentés nagy vonalakban a már idáig is tudható tényeket és előrejelzéseket erősíti meg, de a tudomány fejlődése, a legfrissebb modellszámítások és új adatok még pontosabb képet adnak az éghajlatváltozásról, és ezek nemhogy nem csökkentik az aggodalmakat, de még robusztusabb tudományos megerősítését nyújtják annak, hogy nem lehet mire várni: itt és most kell lépni.

A klímaválság (magát a kifejezést is sérelmezik azok, akik szerint túlzás krízisről beszélni, semlegesebb, steril nyelven kellene beszélni a kérdésről, ami a szakértők szerint évtizedeken belül súlyos csapást mér a jelenlegi civilizációra) témája 2018-ban törte át a főáramú média falát, elsősorban az ENSZ Éghajlatváltozási Kormányközi Testülete, az IPCC nagyot robbanó jelentésének köszönhetően. Az IPCC ekkor vázolta fel először, hogy mi kell ahhoz, hogy a globális átlaghőmérséklet-emelkedést a kritikus határértéken, vagyis másfél fokon belül tartsa az emberiség: a szén-dioxid-kibocsájtást radikálisan visszafogva 2030-ra a jelenlegi szint felére kell csökkenteni, 2050-re pedig gyakorlatilag teljesen megszüntetni, és átállni a nettó zéró karbonháztartásra.

Ha sok száz tudós összehajol

Nem biztos, hogy volt korábban ekkora hatású tudományos szakértői jelentés a tudománytörténetben, mármint ami ekkora politikai hullámokat vert. Azóta lett globális ikon Greta Thunberg, aki tulajdonképpen csak annyit mond, hogy hallgassunk a szakértőkre, azóta vált igazán nagy politikai identitásformáló tényező pro és kontra a klímaügy, és azóta próbálja meg szinte minden nagyvállalat zöldre festeni magát. Ami ennél valószínűleg fontosabb: a döntéshozók és a nemzetközi közösség is lépéskényszerbe került, hogy tartalommal töltse meg a 2015-ös párizsi vállalásokat, jelenleg az Európai Unió, Kína és az Egyesült Államok egymással versengenek klímabarátságban. Lehet finnyogni, hogy ez milyen ideológiai manőverekkel és politikai marketinggel jár, és jogosan kérdezni folyamatosan, hogy milyen konkrét, számon kérhető lépések kapcsolódnak hozzá, de az akkor is jelentős eredmény, hogy már 110 ország, köztük a legjelentősebb kibocsájtók tettek önkéntes vállalásokat a nemzeti kibocsátáscsökkentésük ütemezésére, és többnyire igyekeznek arrafelé lépegetni, hogy 2050-re valóban nulla közeli legyen a légkörbe püffögtetett üvegházhatású gázok mennyisége.

Klímatüntetés Washingtonban 2017 áprilisában – Fotó: Astrid Riecken / Getty Images
Klímatüntetés Washingtonban 2017 áprilisában – Fotó: Astrid Riecken / Getty Images

Az IPCC ezek után készítette el nyolc év elteltével az újabb átfogó értékelő jelentését az éghajlatváltozás állásáról az előző, 2013-as után. Bár a klímavédelemben klímahisztit láttatók szokták az IPCC-t is valamiféle elfogult, pártos szervezetnek látni, valójában egyáltalán nem egy aktivista csoportról van szó, hanem a világ éghajlatkutatóit és a társtudományokat összefogó nemzetközi testületről. Sokan szokták bírálni is őket, hogy túl óvatosan fogalmaznak, és ez nem véletlen: lényegében minden ENSZ-tagállam képviselteti magát benne, most 500 tudós vett részt a szöveg elkészítésében. Mivel minden kormánynak rá kell bólintania a legfontosabb dokumentum, a vezetői összefoglaló végleges szövegére, ez egy szükségszerűen kompromisszumos szövegváltozat, amiben egyáltalán nem az „alarmista”, a közelgő apokalipszis veszélyét egyoldalúan képviselő hangok a dominánsak.

Ami most megjelent, az a jelenlegi tudományos konszenzus, amit aláírásukkal a világ országainak vezetői politikailag is szentesítenek. Ahogy a Másfélfok hétfői, a jelentés közzététele után szervezet sajtóbeszélgetésén elhangzott:

Ez az új tudományos biblia az éghajlatváltozással kapcsolatban

A szöveg a kompromisszumos jellege ellenére sem finomkodik.

„Olyan klíma alakult ki, ami valószínűleg több tízezer éve nem volt a Földön, és a változás előre láthatóan egyre gyorsabb lesz”

– mondta a beszélgetésen Ürge-Vorsatz Diána, vezető magyar klímakutató, az IPCC alelnöke. Szerinte a jelentés másik nagy tanulsága, hogy az éghajlat stabilizálásához egyszerűen meg kell szüntetnünk a szén-dioxid-kibocsátást, vagyis el kell felejteni a fosszilis energiát.

Ugyanezt hangsúlyozta hétfőn Antonio Guterres ENSZ-főtitkár, aki szerint a jelentés „vörös riasztás az emberiségnek”, aminek „a szén- és olajipar lélekharangjának kell lennie, mielőtt ezek elpusztítják a bolygónkat”.

A klímaváltozás tényét néhány évtizede sokan még teljesen kétségbe vonták, mostanra ehhez képest inkább már csak azt szokták megkérdőjelezni, hogy valóban elsősorban az ember okozza-e, és hogy erre feltétlenül az üvegházhatású gázok kibocsátásának a megszüntetése-e a szükséges válasz. Az IPCC mostani jelentése ezekre elég egyértelmű választ ad: eszerint az ipari forradalom óta megfigyelhető globális felmelegedés szinte teljes mértékben az antropogén, vagyis emberi tényezőknek tulajdonítható, abban természetes okoknak elhanyagolható szerepe van.

Az 1800-as évek végéhez képest már mostanra is 1,1 fokot emelkedett a szárazföldeken a felszíni hőmérséklet. Nem mindenhol ugyanannyit persze: nálunk, Közép-Európában például már most is másfél fokkal van melegebb, mint a múlt századforduló táján, vagyis a globális átlagnál másfélszer gyorsabb Magyarországon is a melegedés. A globális klímaváltozásban az olyan természetes tényezőknek, mint a Nap változó aktivitása vagy a vulkánkitörések (ez két népszerű alternatív elmélet a melegedés magyarázatára), a nullához közeli szerepe van. Az elmúlt 130 évben az emberiség annyi szén-dioxidot juttatott a légkörbe, ami 1,5 fokos emelkedéshez is elég lenne, a valóságban csak azért kisebb az emelkedés, mert a környezetszennyezésnek egy ellentétes hatása is van: a fosszilis üzemanyagokból származó részecskéknek van egy hűtő hatása is.

A földi klíma azonban így is olyan meleg, mint a klímatörténeti kutatások szerint utoljára 125 ezer évvel ezelőtt volt. Akkor a tengerszint tíz méterrel volt magasabb a jelenleginél. Annyi metán pedig 800 ezer évvel ezelőtt volt a légkörben, mint jelenleg, és az éghajlatváltozás is akkoriban volt utoljára ennyire gyors – „az éghajlat mindig változik, ez egy természetes folyamat” típusú érvek tehát az áltudomány szférájába tartoznak.

A friss jelentés egyik új hangsúlya, hogy a szélsőséges időjárási jelenségeket (szélsőséges szárazság és áradások, hőhullámok, erdőtüzek, trópusi ciklonok és hurrikánok) a korábbiaknál sokkal egyértelműbben köti a globális felmelegedéshez. A konkrét katasztrófákat a tudomány még most sem tudja minden kétséget kizáróan olyan általános okokhoz kötni, mint a klímaváltozás, azt azonban már jóval nagyobb eséllyel tudja valószínűsíteni, hogy ezek gyakoribbá válása közvetlenül összefügg az éghajlat gyors átalakulásával.

A 2021. júliusi szélsőséges esőzések okozta áradás pusztítása egy németországi faluban – Fotó: Thomas Lohnes / Getty Images
A 2021. júliusi szélsőséges esőzések okozta áradás pusztítása egy németországi faluban – Fotó: Thomas Lohnes / Getty Images

„A nyári hőhullámokat a klímaváltozás tette már most is sokkal gyakoribbakká, és a helyzet csak rosszabb lesz: idáig átlagosan másfél fokkal lettek forróbbak a hőhullámok, de ha nem csökkentjük a kibocsátásunkat, később akár 5 fokos is lehet a különbség” – mondta a kérdésről Ürge-Vorsatz Diána. Mint a magyar kutató kiemelte, arra nincs remény, hogy visszahűtsük az éghajlatot, ezért ezeket a változásokat már nem tudjuk visszafordítani, ahogy a jégolvadás és a tengerszint-emelkedés is folytatódni fog – a század végére fél-egy méterrel lesznek magasabbak a világ tengerei. Több folyamatot azonban nagyon le tudunk lassítani, és néhányat meg is tudunk állítani, ha leállítjuk a globális melegedés folyamatát – emelte ki.

A következő évtizedben elérhetjük a kritikus másfél fokot

„Ha csak nem történnek azonnali, nagyon gyors és mélyreható változások a karbonkibocsátásban, akkor nem fogjuk tudni másfél fokon belül sem tartani a melegedést” – mondta a sajtóbeszélgetésen. Sőt, mint hozzátette, valójában nagyon valószínű, hogy két évtizeden belül elérjük az ipari forradalomhoz képest a másfél fokos emelkedést, és nagyon valószínű, hogy az évszázad végére a két fokot is. Arra, hogy a kritikus másfél fokon belül maradjon a hőmérséklet-emelkedés, az IPCC-jelentés szerint nincs túl sok esély. Az öt megvizsgált kibocsátáscsökkentési szcenárió közül négy azzal számol, hogy már húsz éven belül elérjük ezt a határt, és csak az ötödik számol azzal, hogy utána hamarosan elkezd visszahűlni a légkör. Ehhez sem elég azonban a kibocsátás szinte lenullázása, de komolyabb szén-dioxid-kivonó technológiák bevetésére is szükség lenne. Utóbbiak remélt szerepe azonban az előrejelzések szerint korlátozott: csak mérsékelt mennyiséget lehetne ezzel nyerni, és jelenlegi tudásunk szerint ez is jelentős nem kívánt mellékhatásokkal is járna, például a légkörből való kivonás önmagában is rendkívül energiaigényes.

„Ahhoz, hogy a folyamatot megállítsuk, az üvegházhatású gázok kibocsátásában van szükség erős és gyors csökkentésre. Ennek fontos járulékos haszna lenne a klímaváltozás elleni küzdelmen túl, hogy ezzel is csökkentenénk a légszennyezést, az egyik legnagyobb egészségügyi kockázatot” – fogalmazott Ürge-Vorsatz Diána.

„Nem lehet tovább tárgyalgatni, spekulálni, várni az újabb technológiákra, itt és most kell lépni, a jelenleg elérhető technológiákkal, különben nem marad esélyünk másfél fokon belül tartani a felmelegedést.”

A magyar kutató alapvetően pozitívnak látja, hogy egyre több ország tesz önkéntes vállalásokat a kibocsátáscsökkentésre, ebben szerinte a fejlett gazdaságoknak kellene élen járniuk, ezért az EU 55%-os csökkentési tervét még kevesli is. Jobban aggódik azonban amiatt, hogy nem igazán látni a konkrét politikai intézkedéseket. „Világszerte minden politikai erő fél, hogy belebukik, ha erőteljesebben lép a klímaváltozás lassítása érdekében” – mondta. Ehhez a magyar kutató szerint elsősorban a közvéleménynek kellene nyomást gyakorolnia a döntéshozókra, ahogy az IPCC mostani jelentése is elsősorban nekik szól. „A világnak rá kell jönnie, hogy visszafordíthatatlan útra lépünk, ha nem változtatunk. Már nem elég a kozmetikázás, itt már rendszerszintű változások kellenek. Ez lehet, hogy szorongást vált ki, de nem lehet a homokba dugni a fejünket” – válaszolta arra a felvetésre, hogy a mostani IPCC-jelentéshez hasonló szövegek elérik-e a hatásukat, nem pusztán a szorongást és ezzel a negligálást erősítik-e.

„Ez most sajnos egy nagyon jogos szorongás, nem véletlen, hogy a klímakutatók jelentős része is depressziós. De az egészséges klímaszorongás éppen azzal tud átfordulni, hogy az ember cselekszik. És most cselekedni kell.”

Kedvenceink
Partnereinktől
Kövess minket Facebookon is!