Sokan még a Földön sem láthatták személyesen, így nem annyira köztudott, hogy az aurora borealis, vagyis az északi fény nemcsak a mi bolygónkon megfigyelhető jelenség, hanem a Naprendszer több más égitestjén, így a legnagyobb bolygón, a Jupiteren is.
A pulzáló röntgenkitöréseknek köszönhető jelenséget először negyven éve figyelték meg a Jupiter esetében, és a csillagászok már régóta keresik a magyarázatot a sarki fények mögött meghúzódó mechanizmusra, a NASA pedig „hatalmas rejtélynek” nevezte őket.
„Ezek elképzelhetetlenül erősebbek (mint a földiek) és sokkal összetettebbek. A Jupiter északi fényei ilyen fényes kitörésekkel rendelkeznek, és ezek a kitörések akár terawattos teljesítményűek is lehetnek, ami az egész civilizációt ellátná energiával” – mondta William Dunn, a University College London Mullard Űrkutatási Laboratóriumának kutatója.
Dunn tagja volt annak a kutatócsoportnak, amely most úgy gondolja, negyven év után végre megfejtették a jelenség hátterét. Mindehhez a NASA 2016-ban indított Juno űrszondájának és az Európai Űrügynökség röntgenteleszkópjának megfigyeléseit és adatait kombinálták, megállapítva, hogy a pulzáló röntgensarki fényeket a Jupiter mágneses terének ingadozásai okozzák. Dunn szerint a magyarázatra azért kellett negyven évet várni, mert korábban sem a Jupiter körül keringő Juno, sem a röntgenteleszkóp nem állt a rendelkezésükre.
A rejtélyre magyarázatot adó kutatás a Science Advances című folyóiratban jelent meg pénteken.
via CNN
