Meghalt Richard Ernst, az MRI Nobel-díjas atyja
2021. június 9. – 13:53
frissítve
87 éves korában meghalt Richard R. Ernst kémiai Nobel-díjas svájci tudós, írja az MTI a család bejelentése nyomán. A tudós az utóbbi időben szülővárosában, Winterthurban élt egy idősotthon lakójaként. Hozzátartozói a honlapján közölték: pénteken vesztette életét.
Richard Ernst 1991-ben a mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópia módszertanának kifejlesztésében végzett munkájáért kapta a Nobel-díját. A bizottság megfogalmazása szerint az általa kifejlesztett technológia „a kémia legerőteljesebb műszeres mérési módszere”.
A mágneses magrezonancia (NMR) spektroszkópia nemcsak a kémia, hanem a fizika, biológia és orvoslás számára is kiemelt jelentőségű. Az Ernst által kifejlesztett módszerek tették lehetővé, hogy az elemző műszerek érzékenysége és felbontása látványosan megnövekedjen. Kutatásai teremtették meg a mágneses rezonanciatomográf (MRI) alapjait, mellyel a páciensek szövetei és szervei a káros röntgensugarak nélkül vizsgálhatók.
Richard Ernst a Zürichi Műszaki Egyetem kémia szakán végzett az ötvenes években, majd itt szerzett fizikai kémiából doktorátust is. Ezután kutató vegyész lett a kaliforniai Palo Altóban, 1966-ban fedezte fel egy amerikai kutatóval közösen, hogy a néhány atommag analízisére korlátozódó mágneses rezonancia-spektroszkópia (NMR) technika hatása növelhető, ha a hagyományos, lassú pásztázó rádióhullámok helyett rövid, intenzív impulzusokat alkalmaznak. Ez sokféle atommag vizsgálatát tette lehetővé.
A tudós 1968-ban visszatért Svájcba, ahol docens, majd egyetemi tanár lett. Olyan technikát dolgozott ki az NMR terén, amely óriásmolekulák nagy felbontású vizsgálatát tette lehetővé. Ezek révén lehetséges lett szerves és szervetlen vegyületek, biológiai makromolekulák háromdimenziós szerkezetét megállapítani, a biológiai molekulák és más anyagok közötti kölcsönhatást vizsgálni.
A Richard Ernst által kifejlesztett NMR-spektroszkópiát megelőzte az NMR (Nuclear Magnetic Resonancy), azaz az atommagok mágneses rezonanciájának felfedezése, amiért a svájci–amerikai Felix Bloch és az amerikai Edward Purcell 1952-ben szintén Nobel-díjat kaptak.