Szegedi kutatók találmánya menthet meg elefántokat az orvvadászoktól

Megkezdődött az éles tesztelése annak a lövésdetektornak, amivel a Szegedi Tudományegyetem tudósai az afrikai elefántokat akarják megvédeni az orvvadászoktól. A már korábban Innovációs Díjjal kitüntetett lövésdetektorokat Kenyában próbálják ki. Az afrikai elefántok nyakába akasztva a könnyű és ultra alacsony fogyasztású berendezés riaszt, ha az elefántcsontra utazó orvvadászok lövést adnak le – írja az egyetem közleménye.

Dr. Maróti Miklós, az SZTE Bolyai Intézet Algebra és Számelmélet Tanszékének tanszékvezető egyetemi docense a Tennessee állambeli Nashville-ben találkozott Kalmár Györggyel, az SZTE Informatika Intézet Műszaki Informatika Tanszék tanársegédjével, és két másik magyar kutatóval együtt fektették le a projekt alapjait a Vanderbilt Egyetemen. Találmányuk a bűncselekmények visszaszorítására már régóta alkalmazott lövésdetektorok elvét követi.

„Lédeczi Ákos professzor ötletén elindulva, Völgyesi Péter kutatóval négyesben alakítottuk ki a projekttervet, amely százezer dollár pályázati támogatást nyert a megvalósítására, mi pedig becsatlakoztunk a fejlesztésbe” – mondta Maróti Miklós, aki hozzátette: a fejlesztés oroszlánrészét Kalmár György végezte.

Az SZTE-s kutatók fejlesztésének újdonsága, hogy az afrikai elefántok nyakára rögzítik a 2 kilogramm súlyú eszközt, amely ezáltal az állattal állandóan együtt utazik. Ha eldördül egy lövés, a műszer detektálja a hangot és műholdas kommunikáción keresztül riasztja a parkőrt – így ijesztve el a vadorzókat, akik az értékes elefántcsontért vadásszák illegálisan a jámbor állatokat.

A fejlesztés komoly kihívások elé állította a tudósokat: meg kellett oldaniuk, hogy több éven át képesek legyenek észlelni a hangokat az eszközzel az elefánt nyakán. A korábbi lövésdetektor-rendszerek ugyanis csak néhány hónapig működtek, szemben az SZTE-s kutatók új fejlesztésével, amely már 2 évig képes védelmet nyújtani az elefántoknak. Megoldandó problémát jelentett a hangok jó minőségű rögzítése is. Burkolat védi a szerkezetet a trópusi időjárás viszontagságai ellen, ám ez rontja a hangátvitelt. A megoldásként alkalmazott műgyantabevonat egyszerre nyújt kellő fizikai védelmet és teszi lehetővé a minőségi hangrögzítést.

A májusban kezdődő kenyai éles kísérletet alapos előkészületek előzték meg. A kutatócsapat George Wittemyerrel, az elefántok nemzetközileg elismert szakértőjének segítségével, először teheneken, majd a San Diego-i állatkertben elefántokon is sikerrel tesztelte a találmányt. Hamarosan két kenyai elefánton is kipróbálják a működését. Az SZTE Innovációs Díjjal kitüntetett kutatók reményei szerint az eszköz a jövőben az elefántok mellett akár más veszélyeztetett állatfajok esetében is segítséget jelenthet majd az orvvadászokkal folytatott küzdelemben.

(A Szegedi Tudományegyetem 15:10-kor frissített közleménye alapján. Az eredeti szövegben az alábbi mondatok szerepeltek: „Az afrikai elefántok nyakába akasztva a könnyű és ultra alacsony fogyasztású berendezés hangjelzéssel riasztja el az elefántcsontra utazó orvvadászokat.”; „amely ezáltal az állattal állandóan együtt utazik, és szükség esetén hangjelzéssel riaszt – így ijesztve el a vadorzókat, akik az értékes elefántcsontért vadásszák illegálisan az állatokat.”)