Az emberi evolúcióról való gondolkodást is átírhatja egy új régészeti felfedezés
2020. december 28. – 11:56
Őstörténeti korszakváltást jelentő, 350 ezer éves koptatókövet találtak Izraelben. Az emberi evolúció fordulópontját jelzi a Haifa mellett, a Karmel-hegy Tabun nevű barlangjában talált lapos koptatókő, aminek tanulmányozásából kiderült, hogy az emberek az eddig gondoltnál már sokkal hamarabb kifinomult szerszámokat használtak az anyagok koptatásához, csiszolásához, ezzel korábban megjelent a kifinomult szerszámhasználat – írja az MTI a Háárec alapján.
A kövön talált anyagok elemzése alapján nem az elejtett állatok feldarabolására használták, hanem a lágy belső részeknél, esetleg az állati bőrök koptatására szolgált a kődarab a Haifai Egyetem régészeti intézetének kutatói szerint. Ron Simelmitz, az intézet régész azt mondta, eddig úgy vélték, csak jóval később, mintegy 200 ezer évvel ezelőtt jelent meg az emberi civilizációban a csiszolás, a súrolás és a koptatás, valamint az ezekhez szükséges eszközök kialakítása.
A Journal of Human Evolution folyóiratban megjelent tanulmány szerint ez a felfedezés megváltoztatja a gondolkodásunkat a technológiai fejlődésünk ezen szakaszáról. Eddig az Afrikában és Európában talált koptatókövek alapján határozták meg a későbbi időpontot, de az izraeli régészek szerint eddig nem is feltétlenül kutattak ilyen tárgyak után az ásatásoknál, mert nagyon nehéz ezeket azonosítani.
A kovakőből készített nyíl- és lándzsahegyeket, az éles oldalú pattintott kőszerszámokat könnyű felismerni formájukról, a koptató- és csiszolóköveket viszont nagyon nehéz fellelni és azonosítani, mert külsőleg olyanok, mint más kövek. A Tabun-barlangban talált követ viszont kiemelkedő helyzetben helyezték el, és ebből eleve arra következtettek, hogy eszközként szolgálhatott, amit mikroszkópos felhasználási-kopási elemzése is igazolt, amikor felületét összehasonlították más, természetesen elkopott kőfelszínekkel.
A koptatás tudománya és eszközei jelentős lépést jelentettek a korai emberek számára. Az elejtett vadak bundája jóval kényelmesebb volt, ha a bőrből kikoptatták a szerves maradványokat és megpuhították azt, így elvesztette kellemetlen szagát és jobban illeszkedett az emberi testhez. A korai kőkorszakban általában függőleges mozgásokra: ütésre, kalapálásra, vagy éles szegélyek kiképzésével vágásra használták a kezdetleges kőszerszámokat.
Azért is jelentős mérföldkő az emberi viselkedésben és az evolúcióban a csiszolás és dörzsölés vízszintes munkájának megjelenése, – amelyet a lelet alapján az izraeli kutatók legalább 350 ezer évvel ezelőttire datálnak – , mert már előrevetíti a gabona őrlésének sokkal későbbi munkafolyamatát is. Izraelben tízezer évvel ezelőttről találták a gabonaőrlésre utaló legkorábbi maradványokat.
