A madárvonulás és az enyhe időjárás miatt konganak az ürességtől a magyar madáretetők

A hideg idő beköszöntével sokan helyeznek ki magvakkal, vagy más élelemmel teli etetőket a madaraknak, azt azonban valószínűleg kevesen tudják, hogy ez önmagában nem tökéletes recept az állatok bevonzására. A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesülethez (MME) számos kérdést érkezett az elmúlt hetekben az üresen kongó etetőkkel kapcsolatban, ők pedig gyorsan meg is magyarázták a jelenséget, melynek hátterében a madárvonulás, illetve az Európa északi és középső régióiban tapasztalható enyhe, hómentes időjárás együttes hatása áll.

Madárvonulás, enyhe tél

Az egyesület közleménye szerint egészen pontosan négy tényezőről kell szót ejteni az ügyben, melyek együtt keltik azt az érzetet, hogy az országban nemhogy látni, de hallani sem nagyon lehet az énekesmadarak jelzőhangjait, és az etetők jelentős része kong az ürességtől vagy a megszokotthoz képest kevesebb madár és faj jelenik csak meg a kihelyezett élelmen. Az első közülük a klímaváltozáshoz köthető, az utóbbi években ugyanis Eurázsia északi térségeiben is később érkezik, illetve a korábbi időszakhoz képest jóval enyhébb a tél.

Hó sem esik annyi, ezért az emiatt délebbre húzódó énekesmadár-csapatok később vagy kisebb számban érkezhetnek a Kárpát-medencébe, az olyan inváziós fajok, mint a fenyőrigó, fenyőpinty, csonttollú, keresztcsőrű pedig akár teljesen elmaradhatnak. Ugyancsak ide kapcsolódik, hogy a Magyarországra is jellemző enyhe, fagy- és hómentes késő őszökön és teleken a madarak könnyebben találnak táplálékot, ezért kevésbé húzódnak be a lakott területekre.

A jelenlegi helyzetben nem elhanyagolható az őszi madárvonulás sem, az etetési időszak november-decemberi kezdetekor ugyanis a hazai vonulók és részleges vonulók, mint a fekete rigó, a vörösbegy, az erdei pinty vagy az énekes rigó már elhagyták az országot. A Magyarországon tartózkodó énekesmadarakra emellett általánosan jellemző az, hogy a túlélés érdekében már egy-két nappal korábban, akár ezer kilométernél is nagyobb távolságról érzékelik a közeledő hidegfrontokat, ezek elől pedig szinte egyszerre húzódnak a délebbi országokba.

Változó viselkedés

Az tehát egyértelműnek tűnik, hogy ha nincs rendes tél, madárból is kevesebb lehet, az egyesület azonban írásában kiemelte, hogy a kemény fagyok, és nagy havazások idején is csökkenhet az etetőre járó állatok száma. Ennek hátterében szerintük több hatás együttese állhat, kézenfekvő magyarázatnak tűnik például az, hogy a területen szélsőséges időjárás bekövetkeztével sok madár melegebb, a hó által kevésbé érintett területre távozik. Ugyancsak fontos ok lehet, hogy ilyenkor többen etetik a madarakat, akik így területileg jobban szétszóródnak, és kevesebben képviseltetik magukat egy-egy helyen.

Az MME írásából kiderült az is, hogy az etetőket látogató madarak viselkedésének nemcsak ilyen évenkénti eltérései vannak, egy-egy évadon, vagy akár egy-egy órán belül is jelentősen eltérő lehet a viselkedésük. Az MME írása alapján ennek több oka is van, kezdve például a madarak napi bioritmusával, emiatt van ugyanis az, hogy reggel és délután a legnagyobb a forgalom az etetőkön. A hosszú, hideg éjszaka után a madaraknak azonnal élelemre van szüksége, hogy visszapótolják az elveszett energiát, délután pedig azért jelennek meg újra nagy számban, hogy felkészüljenek a következő éjszakai etapra.

Ezen túl óránként is megfigyelhető hullámzás az etetőkön, a madarak ugyanis általában 10-15 percenként elrepülnek, majd nagyjából ugyanennyi idő után visszatérnek, hogy védekezzenek a ragadozók ellen. Ha valaki kertes házban él, és van macskája, amit ki szokott engedni a szabadba, nyilván pontosan tudja, hogy a madarak etetése óhatatlanul felkelti a ragadozók figyelmét is. A macskák mellett a héja és a karvaly is gyakori veszélyforrásnak számítanak, ezzel a viselkedéssel azonban a madarak el tudják odázni azt, hogy a ragadozók odaszokjanak az etetőhöz. Ha ez mégis megtörténik, akár napokig is távol maradhatnak, hogy az eredménytelenség miatt elmaradjanak a rájuk vadászók. Ez a módszer főleg azért lehet eredményes, mert a madarak kollektíven, egymásra odafigyelve lépnek le.

Az sem mindegy, hogy milyen táplálékot teszünk ki az etetőbe, nagy hidegben ugyanis az alma, a vaj, de még a faggyúból és magokból összegyúrt cinkegolyó is megfagy. Ugyan több madárnak alkalmas lenne arra a csőre, hogy így is ezeket fogyasszák, de ez túl sok munkával, és energiával járna, ezért inkább a legkönnyebben fogyasztható napraforgómagot választják. Fagypont fölött már más a helyzet, ilyenkor gyakrabban látni madarakat az állati zsiradék alapú eleségeken is. Az egyedszám és az előnyben részesített élelem mellett a fajösszetétel sem állandó, helyszíntől függően is változhat, egyes fajok esetében pedig teljesen kiszámíthatatlan. Ez nemcsak egy évadon belül, hanem évről évre is jellemzi az etetőket: Magyarország számos északi és hegyvidéki fajnak jelent telelőterületet, így simán lehet, hogy egy évben hirtelen ezrével érkeznek olyan, nálunk egzotikusnak számító inváziós fajok, mint a fenyőrigó, a keresztcsőrű, a csonttollú vagy akár a fenyőszajkó.