Rozmárok lepték el a strandolásra mások szerint kevésbé alkalmas partokat Észak-Oroszországban. A Kara-tengeri jelenetnek egy jó és egy rossz üzenete van: a korábban csaknem levadászott tengeri emlősből egyre több van, viszont a partokon nem örömükben jelennek meg, hanem azért, mert a globális klímaváltozás eltünteti jeges életterüket.
Homokos-havas parton pihenő rozmárok ezreit filmezte le egy orosz kutatócsoport a Kara-tenger partján. A nyugat-szibéria északi részén fekvő Jamal-félszigeten két éve jelentek meg először a rozmárok nagyobb csoportjai, ami egyrészt a populáció növekedésének, másrészt a globális klímaváltozásnak az újabb bizonyítéka.
A rozmár élete nagy részét inkább a jégen töltené, ebből azonban egyre kevesebb van az Északi-Jeges-tenger vidékén, amely a Föld leggyorsabban melegedő térsége, így a rozmárok kénytelenek pihenőhelyet keresni az egyre később jövő és egyre rövidebb tél beálltáig. Az Északi sarkkörön túli vidéken ez a világ egyetlen olyan rozmárok által kedvelt pihenőhely, amely közvetlenül egy földrészen, nem pedig szigeten fekszik.
A felvételeken legalább háromezer rozmár látható, amint szorosan egymás mellett vagy inkább egymáson fekve pihennek és szaporodnak. Tavaly csak egy rövidebb, idén egy hosszabb expedíciót is vezettek orosz kutatók a területre, hogy mintákat vegyenek a rozmároktól és gps-szel ellátott jeladókat rögzítsenek rájuk, hogy minél többet megtudhassanak a nagytestű, akár három méternél is hosszabb, másfél tonnás állatok vándorlásáról és egyedszámáról – írta a Neft.media.
Egyelőre csak becslések vannak, eszerint 50 ezer felett lehet a számuk, ami jóval kevesebb, mint a 19. században, viszont jóval több, mint amikor a 20. század folyamán védett állatként a rozmár bekerült a vörös könyvbe. A
Az arktiszi tudományos-kutatóállomás helyettes vezetője szerint a partmentén 3-5 ezres csorda gyűlik össze, de pontos számot Alekszandr Szokolov későbbre ígért. A rozmárok megjelenése fellelkesítette a Jamali-Nyenyec Autonóm Körzet kormányzóját is, Dmitrij Artyuhov az expedíció több felvételét is publikálta.
Bár a rozmárok két éve jelentek meg itt nagy számban, bizonyos, hogy évszázadokkal korábban rendszeresen megfordultak a pihenőhelyen. Ez már csak abból is látszik, hogy a terület finnugor eredetű, nyenyec neve Tituej-Szale magyarul Rozmár-fokot jelent, és a közelben a tengerbe ömlő Tituej-jahu nem más, mint Rozmár-folyó. A nevek persze arra is utalnak, hogy a helyiek intenzíven vadászták is a rozmárokat, amelyek évszázadokkal ezelőtti elvonulásában ez is szerepet játszhatott.
