Egy fekete lyuk nyelte el azt a csillagot, amelynek 215 millió évvel ezelőtti megsemmisülését láthatta egy nemzetközi kutatócsoport.
Egy csillag „spagettifikációját”, vagyis egy fekete lyuk által felfalt csillag utolsó pillanatait sikerült rögzítenie egy nemzetközi kutatócsoportnak – írta az MTI.
A világ több pontján lévő teleszkópok segítségével észlelték a ritka fényrobbanást, amelyet egy szupernagy tömegű fekete lyuk vonzáskörébe került csillag anyaga bocsátott ki.
Amikor egy csillag túl közel halad el egy fekete lyuk mellett, az abból ható szélsőségesen nagy gravitációs erő a csillagot vékony anyagáramlatokká nyújtja – ez a spagettifikáció. A folyamat közben az anyag a fekete lyuk körül keringve hullik a fekete lyukba, ez az akkréciós korong, amely rendkívül fényes energialobbanást idézhet elő, mivel ez a folyamat jóval hatékonyabb, mint a csillagokban működő hidrogénfúzió. Így az akkréciós korong egy csillag fényerejének több ezerszeresét is elérheti – és ezt a csillagászok képesek észlelni.
Ide kattintva olvashatók a Telex legfrissebb hírei.
A fellobbanás az Eridanos csillagkép irányában, 215 millió fényévnyire történt. Bár ez csillagászati mértékkel is hatalmas távolság, eddig ez a Földhöz legközelebbi ilyen jellegű esemény, amelyet sikerült részletesen megfigyelni.
A Birminghami Egyetem által vezetett nemzetközi kutatócsoport azért volt képes ennek az eseménynek a példa nélküli részletességgel történő tanulmányozására, mert rövid idővel azt követően észlelték, hogy a csillagot szétszakította a fekete lyuk – olvasható az egyetem közleményében. A TDE események tanulmányozása nem könnyű, mert általában por- és törmelékfelhő homályosítja el a Földről nézve.
Az AT2019qiz nevű fénylobbanást az Európai Déli Obszervatóriumhoz tartozó VLT (Nagyon Nagy Teleszkóp – Very Large Telescope) és a NTT (Új Technológia Teleszkóp – New Technology Telescope), a Las Cumbres Observatory globális teleszkóphálózat és a Swift amerikai csillagászati műhold segítségével egy több mint hathónapos időszakban vizsgálták, amely idő alatt folyamatosan fényesedett, majd elhalványult.
A kutatás eredményeit a Monthly Notices of the Royal Astronomical Society című tudományos lapban mutatták be.
A jelenség szinte azonnali és átfogó megfigyelése ultraibolya, optikai, röntgen- és rádiósugárzásban először tárta fel csillagból kiáramló anyag és az elnyelésekor kibocsátott fényes lobbanás közötti kapcsolatot.
„A megfigyelés kimutatta, hogy a csillag nagyjából a Naphoz hasonló tömegének a felét elveszítette a fekete lyuk miatt, amely több mint egymilliószor nagyobb tömegű” – idézte Matt Nichollt, a Birminghami Egyetem munkatársát, a tanulmány vezető szerzőjét az EurekAlert tudományos hírportál.
A kutatás segít jobban megérteni a szupernagy tömegű fekete lyukakat és azt, hogyan viselkedik az anyag a körülöttük lévő szélsőséges gravitációjú környezetben. A fekete lyukak tanulmányozása nagy áttörést ígérő terület, az idei fizikai Nobel-díjat három kutató épp a szupermasszív fekete lyukakkal kapcsolatos munkájáért kapta.
(Borítókép: Egy csillag „spagettifikációját” ábrázoló illusztráció az Európai Déli Obszervatóriumtól, 2020. október 12-én. Fotó: M. Kormesser / European Southern Observatory / AFP)
