Senki nem lesz összeesküvés-hívő csak attól, ha konteóval találkozik a Facebookon

„Gyakran úgy gondoljuk, hogy az összeesküvés-elméletek alulról jövő problémák, és van egy olyan narratíva, hogy ha felmegyünk a közösségi médiára, akkor láthatjuk, hogy ott terjesztik az emberek” – mondta Joseph E. Uscinski, a Miami Egyetem professzora, aki összeesküvés-elméletek kutatásával foglalkozik. „Pedig nem mindig alulról szerveződnek – volt egy elnökünk, aki mindennap ilyeneket osztott meg! Most van egy kormányzó az államban, ahol élek, aki ugyanezt teszi” – utalt Donald Trump volt amerikai elnökre és Ron DeSantis floridai kormányzóra, akik egyben mindketten republikánus elnökjelölt-jelöltek.

Az összeesküvés-elméletek és ezzel együtt az álhírek nem feltétlenül csak a közösségi média problémái – véli a kutató. Hiába fordulnánk az államhoz azért, hogy segítsen az ilyen hírek terjedésének megakadályozásában, ha egyszer az állam maga is álhírgyár – ez nemcsak a Trump-éra Amerikájában, de az Orbán-éra Magyarországán is fájdalmasan ismerős helyzet.

„Ráadásul a mainstream média sem mindig megbízható: ott van például a New York Times, ami egy elismert lap, de nemrég jelent meg benne egy evolúciót megkérdőjelező cikk, és nemrég volt egy írás, amely nagyon visszafogottan írt arról az emberről, aki azt mondja, az elméjével tudja meghajlítani a kanalakat. Sőt, sok a földönkívüliekről szóló cikk is, olyan izgalmas címekkel, hogy: »Végre megtalálták egy földönkívüli holttestét!« Nem, nem találták meg.”

Uscinski szerint nem is feltétlenül az a kérdés, hogy ki melyik politikai oldalra húz, jobboldali vagy baloldali, demokrata vagy republikánus – lehet, hogy azok, akik ezekre az elméletekre vevők, nem is kiforrott ideológiarendszerrel rendelkeznek. A lényeg inkább az, hogy megvannak-e azok a személyiségjegyeik, amelyek hajlamossá teszik őket az álhírek befogadására és az összeesküvés-elméletekre. Ezek az emberek jellemzően keresik is az ilyen elméleteket, azok ritkán találnak csak úgy rájuk. Nem mindenki befolyásolható és naiv. „El kell fogadnunk, hogy ez is a része az emberiségnek. Mi vagyunk a szörny a szobában” – mondta.

Beth Goldberg, a Google Jigsaw projektjének kutatási vezetője projektjei során rendszeresen készít mélyinterjúkat olyanokkal, akik már nagyon mélyen vannak az összeesküvéselmélet-spirálban. Azt mondta, hogy a tapasztalatai szerint a konspirációs mentalitásnak három fő jellemzője van:

1. elszigetelődés, vagyis az alany magányos, a társaival nem tartja szorosan a kapcsolatot, nincsenek közeli kapcsolatai;
2. elidegenedés, vagyis a saját társaitól kevesebbnek, másnak látja magát, úgy érzi, hogy a társai többre vitték, mint ő;
3. bizalomhiány a rendszerben és a rendszer intézményeiben.

Goldberg szerint az interjúk során ezeket az aspektusokat mindig tetten lehetett érni azoknál, akik mélyen elhitték az összeesküvés-elméleteket. „Ezek rendszerint egy sajátos koktélként jelentek meg az alanyoknál” – mondta, és megjegyezte, hogy ma már elég sok kutatás vizsgálja azt, hogy milyen egy átlagos összeesküvés-hívő profilja, milyen tulajdonságok és élethelyzetek jellemzik.

„Van egy bizonyos hajlam, ami arra utal, hogy elhisszük-e az összeesküvés-elméleteket. Van, akinél ez a hajlam nagyon erős, van, akinél nagyon gyenge” – mondta Uscinski. „Nagyon ritka, hogy valaki azért lesz hívő, mert véletlenszerűen találkozik egy ilyen elmélettel, általában már korábban is hajlamos volt ilyesmiben hinni. Sőt, általában ezek az emberek is nagyon megválogatják, hogy miben bíznak, és miben nem.”

„Vegyünk valakit, aki a big pharmát és a gyógyszermaffiát szidja, de ha eltöri a kezét, akkor kórházba megy, és hagyja, hogy ellássák. Nem mondja azt, hogy nem bízik a gipszmaffiában, ezért nem kér kötést.”

Goldberg kiemelte: probléma, hogy az ilyen álhíreket terjesztő társaságok egyre inkább a zárt csoportokba menekülnek, és a nagy, többmilliós elérésű influenszerek helyett mikroinfluenszerekre hallgatnak. Ezt ugyanis sokkal nehezebb nyomon követni és kitiltani is a platformokról. Vedres Balázs, a CEU Demokrácia Intézetének tudományos főmunkatársa arra is felhívta a figyelmet, hogy a közösségi platformok egyre inkább kizárják a tudományos kutatókat, és ellehetetlenítik a munkájukat azzal, hogy csak pénzért bocsátják a rendelkezésükre az adatokat. Így csak azok érhetik el ezeket, akiknek megvan a pénzük hozzá: a kormányok és a nagy kutatóintézetek.

„És azt se felejtsük el, hogy a Facebook nyerte a legtöbb pénzt a magyar országgyűlési választásokban” – mondta, utalva arra, hogy a kormánypárt rengeteg pénzt szórt el a kampányidőszakban politikai hirdetésekre a felületen, mind a saját politikusaira, mind a megafonos influenszerekre.

Krekó Péter, a Political Capital ügyvezető igazgatója ismertette egy korábbi kutatásukat is, amiben aggasztó tendencia bukkant fel: az derült ki, hogy kisebb lokálpatrióta csoportokba álprofilok ették be magukat, amelyek a témától teljesen eltérően a Fővárosi Önkormányzatot kezdték szidni. 123 álprofilt sikerült azonosítaniuk, amelyeket minden bizonnyal koordináltan vetettek be a főváros ellen.

„A helyzet nem rosszabbodik, mindig is ilyen rossz volt, csak nem vettük észre” – mondta Uscinski. Ennek az az oka – tette hozzá –, hogy ezek az emberek jellemzően más körökben mozognak, mint azok, akik nem hiszik el az összeesküvés-elméleteket. A terjedő összeesküvés-elméletek csak olyan hiedelmek, meggyőződések, amelyekben ezek az emberek jelentős része egyébként is hisz. „Nem csak a közösségi média a felelős. Ott van a kábeltévé például. Ha végigmegyek a csatornákon, megtalálom az Animal Planetet, amiről azt hinném, hogy állatokkal foglalkozik. Hát nem. A két legnépszerűbb sorozata arról szól, hogy megpróbálják megtalálni a Jetit, illetve hogy az amerikai hadsereg kipusztította-e a sellőket.”

„A valódi probléma akkor van, ha olyan emberek, akiknek a kezében a hatalom, ezeknek a hiedelmeknek megfelelően kezdenek el cselekedni. És itt a politikusokra gondolok” – mondta.

„A magyar dezinformációs tér nagyon különleges” – mondta Krekó Péter. „Az állam támogatja az álhíreket. Ez sokkal nagyobb probléma, mint az alulról szerveződő összeesküvés-elméletek. Már-már orwelli a környezet.” A kutató azt is megjegyezte: nemcsak a médiát, de a közösségi médiát is ellepték a kormány által támogatott tartalmak, a Megafon influenszerei, ezek dominálják az ilyen platformokat.

Vedres Balázs szerint probléma, hogy míg a nyilvánosság régen személyesen, kávéházakban, nyomdákban formálódott, addig „a közösségi platformok most elhárítják a felelősséget, és ha ez találkozik a polgári nyilvánossággal, az mérgező”. A kávéházakban felelősséget kellett vállalnia az embernek azért, amit mondott, azokat, akik valótlanságokat terjesztettek, vagy nem voltak megbízhatók, hamar kiszavazták.

„Van összefüggés a közösségimédia-használat és az összeesküvés-elméletek között” -mondta Uscinski. „A kérdés inkább az, hogy elkezdtük használni az internetet, és ezért lettünk összeesküvés-hívők, vagy pont fordítva?”