Az iPhone 14 tökéletes, de nekem nem kéne

2022. szeptember 22. – 16:15

frissítve

Az iPhone 14 tökéletes, de nekem nem kéne
Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

Van egy remek városi legenda a NASA űrhajósoknak szánt óvszereiről. Ezeket persze nem a hagyományos célra használták az űrállomáson, hanem a pisilést tette egyszerűbbé és biztonságosabbá súlytalanságban. A földi teszteken tökéletesen működött is a dolog, de odafenn az űrben valamiért mégsem. Hamar ki is derült, miért: az asztronauták önbevallásos alapon kaptak kicsi, közepes vagy nagyméretűt az űrbeli ellátmányba, és egyszerűen senki nem kért a kicsiből. Az űrhivatal egyszerű trükkhöz folyamodott, átcímkézték az óvszereket nagyra, extra nagyra és óriásira. Láss csodát, a probléma meg is oldódott.

Na, az iPhone 14 ez a nagy méretűre átcímkézett óvszer: többnek akarja mutatni magát, mint ami; a hiúság a fő ok, amiért az emberek megveszik; amúgy pedig tökéletesen működik, függetlenül attól, hogy kicsinek vagy nagynak hívják.

14 = 13S

Az Apple az iPhone-ok évenkénti frissítését régebben úgy oldotta meg, hogy gyakorlatilag csak kétévente dobott be valami igazi újdonságot: a páratlan években éppen csak egy kicsit turbózta fel az előző évi modellt, és odatett egy S betűt a számozás mögé. (Érdekes tanulság, hogy az eladási adatokon nem nagyon mutatkozott meg, hogy ezek a modellek nem voltak olyan nagy durranások.) Ez az iPhone 11-nél változott meg, akkor hozta be az Apple, hogy egy generáción belül van sima, meg Pro modell. Ez az eladásokat tekintve megint csak bejött, de magával hozott egy komoly dilemmát is: hová pozicionálják tudásban a mindenkori alapmodellt? A Próhoz ugye nem lehet túl közel, hiszen akkor azt nem lehet eladni jóval drágábban. De az előző évihez se lehet túl közel, mert az meg hogy nézne már ki.

Hát, úgy tűnik, az Apple most végképp bevállalta ezt a „hogy nézne már ki” dolgot, és az iPhone 14 alapkészülék inkább egy 13S, sőt, gyakorlatilag egy 13 Pro újracsomagolva és átcímkézve. De annyira, hogy a tavalyi processzort kapta meg, az idei, az A16-os csak a Pro modellekbe kerül bele. Az Apple részéről ennek kvázi beismerése, hogy a 13 Pro modellek el is tűntek a hivatalos webshop kínálatából. Idén nincsen Mini modell se, úgy tűnik, ez a kísérlet nem jött be (pedig milyen pluszrétegeket adott volna az óvszerméretes metaforához!)

Na és egyébként olyan nagy baj az, ha nincs sok újdonság egy alapvetően szuper telefonban? Tulajdonképpen nem. Az Apple így kb. 16 generáció alatt a végletekig felhasználóbarátra csiszolta az iPhone-t, hardverben, szoftverben, felhasználói élményben, marketingben, mindenben. A 13-as nagyjából tökéletes készülék volt, nyilván az is maradt úgy is, hogy most 14-nek hívják. Gyakorlatilag minden komolyabb újítást a 14 Pro kapott meg idén, természetesen azt is tesztelni fogjuk, de most a „néptelefon” alapmodellt vettük előre.

Szóval mit tud ez a telefon?

Az iPhone 14 első, de még második pillantásra sem tűnik vadiújnak, ránézésre nem lehet megkülönböztetni a 13-astól, de még a 12-estől se nagyon (a trükk az, hogy hátlappal felfelé kell letenni, és a kamerasziget elárulja, melyik melyik). Ebből az is következik, hogy a 14 az elődeihez hasonlóan nagyon össze van rakva, szép, kompakt, és könnyű telefon, ha az ember nem is kapja oda a tekintetét rá úgy, mint a Pro állandóan bekapcsolt kijelzőjére, vagy a már jó előre agyonajnározott/körberöhögött „dinamikus szigetre”. A képernyő a 12-es család óta megszokott 6,1 hüvelykes OLED, 2532*1170 felbontással (amit Apple-ül úgy mondanak, Super Retina XDR), a szintén megszokott, gyönyörű, élénk, és vibráló színekkel. A 120 hertzes képfrissítés mondjuk hiányzik, de ez azért olyan dolog, ami nélkül lehetséges még teljes értékű életet élni.

Balra a 14-es, jobbra pedig egy 12-es iPhone – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Balra a 14-es, jobbra pedig egy 12-es iPhone – Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Teljesítményben az iPhone mindig is egy vadállat volt, és a megállapítás most úgy is él, hogy a tavalyi processzorral, az A15 Bionickal kell beérnünk. Ha valaki természetellenes vonzalmat érez a benchmark programok iránt, annak ajánlom a Tom’s Guide tesztjét, amiben az utolsó molekuláig mindent kimértek a telefonból; én annyit tudok ehhez hozzátenni, hogy átlagos használattal nem sikerült megizzasztani a 14-est. A tavalyi processzor miatt persze elképzelhető, hogy hamarabb jön majd el az idő, amikor már gyengének érződik a hardver. Ez 2-3 éven belül nemigen fog kiderülni.

Az aksi papíron egy picit erősebb a 13-asnál, nekem egyszer sikerült egy nap alatt a lélektani 20%-os határig amortizálnom, de akkor eléggé megtoltam a Hearthstone Battlegroundsot rajta, szigorúan tesztelői elhivatottságból természetesen. Átlagos használat mellett nem biztos, hogy megkockáztatnék vele két napot egy töltéssel, de aki kevésbé van összenőve a telefonjával, annál akár meglehet az is. Töltési sebességben az Apple hagyományosan nem túl erős, a 14-es fél óra alatt 51%-ig töltött fel nálam nulláról, ebben például a nemrég tesztelt középkategóriás Honor 70 simán lepipálja.

A kamera az egyetlen pont, ahol komolyabb előrelépést látunk még laikus szemmel is: igazából ez volt az egyetlen pont, ahol valóban újnak éreztem a 14-et a saját, két generációval korábbi 12-esemhez képest. Bár a 48 megapixeles fejlesztést az alapmodell nem kapta meg, a képminőség 12 megapixelen is érezhetően jobb lett. Rossz fényviszonyok között, sötétben egyenesen csodákat művel. A színvilága követi az iPhone-módit, vagyis nem annyira realisztikus, de én speciel kocafotósként nem sértődöm meg, ha a képeim kicsit harsányabbak és drámaibbak a valóságnál. Videóban nagy újdonságként harangozták be az akció-módot, ami tulajdonképpen egy képstabilizátor, és valóban, szépen kisimítja a rázkódást, a „shakycam” effektet, amit menet közben videózva szed fel az ember, kicsit filmszerű hatást is ad. Nem hiszem, hogy ez emberek nagy tömegei számára létkérdés, mindenesetre van ilyen is.

Fotó: Németh Sz. Péter / Telex
Fotó: Németh Sz. Péter / Telex

Jegyezzünk meg még két újdonságot, amiről mindenki reméli, hogy sosem lesz szüksége rá: az egyik az automatikus autóbaleset-érzékelés, a másik a műholdas SOS-üzenet. Utóbbi még nem üzemel, és első körben is csak Amerikában kapcsolják be, előbbihez nem volt szerencsém, bár a tesztidőszak alatt a 114-es busznak volt pár meredekebb fékezése, de meg se mukkant rá a telefon. Nem is erőltettem a dolgot, de persze voltak olyan őrült youtuberek, akik igen, át is adom a szót:

Ja, és még egy apróság, maradt a Lightning csatlakozó, vagyis továbbra is használhatók a régi töltők – de az Apple most már lassan tényleg követhetné a világot az USB-C szép új világába.

Ki lehet itt a célközönség?

Azért is zavarba ejtő kérdés ez, mert egy-egy iPhone-generációból bőven 100 milliós nagyságrendben szoktak eladni mostanában, és ennek nagyjából a negyede szokott lenni csak a Pro verzió. Szóval az alapmodellnek kéne adnia az eladások oroszlánrészét, és szemernyi kétségem nincs afelől, hogy a 14-ből is irdatlan mennyiség fog elkelni. Csakhogy:

  • Akinek a mindenkori csúcs kell, nyilván a 14 Pro Maxot választja.
  • A 12/13-as generációval még frankón elvan az ember, nincs igazán motiváció feljebb váltani, annyival nem is ad többet a 14.
  • A 11-es család határeset, az annál régebbieknél már esedékes lehet a csere, de érdemesebb 13-ra újítani, mint 14-re: nagyjából ugyanazt tudja, de jóval olcsóbb.
  • Bármilyen androidos telefonról iPhone-ra váltásnál (amit egyébként én saját tapasztalat alapján abszolút támogatok) ugyanez a helyzet.

Szóval most remek alkalmunk nyílik majd megfigyelni az Apple mágiáját, ami nyílegyenesen fog elvezetni az elkerülhetetlen „X csillió iPhone 14-est adtunk el” közleményig, dacára annak, hogy személy szerint mennyire nem látok épeszű indokot a megvásárlására. Pedig amúgy tényleg szuper. Addig is hamarosan érkezünk a Pro verzió tesztjével, ami már nem csak tökéletes, de tobzódnak benne az újdonságok is.

(A tesztkészüléket a cikkhez az iStyle-tól kaptuk kölcsön.)

Kövess minket Facebookon is!