A Huawei piacra dobta a MateBook Pro X 2021-es verzióját, amit ki is próbáltunk. Bár több mint egy éve otthonról, monitorhoz láncolva dolgozom, a MateBook Pro X emlékeztetett a régi szép időkre, amikor utazás közben kellett dolgoznom. Egy kicsi, kényelmes és hatékony laptopról van szó, de sajnos több komoly problémával küszködik.
Kezdjük a pozitívumokkal. A MateBook Pro X-et két színben lehet kapni, ezüstszürke és smaragdzöld verzióban. Ez utóbbi inkább kékes, mint élénkzöld, de nagyon jól néz ki, és kiemeli a laptopot a fekete és ezüstszínű laptopok unalmas sorai közül. Az alumínium váz egyrészt minőségi érzést kelt, másrészt a biztonságérzetemet is növelte. A hátlapra csak egy fémes színű Huawei felirat került, ami szintén hozzájárul a letisztult hatáshoz. A mérete 217*304*14,6 mm, és nagyjából 1,33 kilós – nem egy LG Gram, de nem volt kényelmetlen magammal hurcolni.
Mikor felnyitottam a laptopot, kissé meglepődtem, mert szinte teljes egészében a 2017-es MacBook Próm köszönt vissza: a billentyűzet szinte széltől szélig fut, csak egy-egy hangszórós szellőző került a két oldalára, és alul egy jó nagy touchpad várt.
A MateBook Pro X kijelzője gyakorlatilag 14 hüvelykes, és a laptop méretéhez képest óriási. A 3K-s, 3:2-es kijelző-test arány 91 százalékos, csak minimális kávák veszik körül. A képével is meg voltam elégedve, bár nem a MateBook Pro X adja a legszebb színeket, amiket valaha láttam.
Ezzel szemben max fényerőn brutális a világítás (450 nit), nem ajánlott éjszaka félálomban óvatlanul bekapcsolni.
A billentyűzeten kényelmes volt írni, de nekem kicsit rövid volt a gombok mozgása, puhának éreztem. Teljes a háttérvilágítás, sötétben is szuperül használható. Ami meglepett, az a funkció gombok működése volt. Az F1-F12-ig terjedő gombok ugye különböző feladatokat is el tudnak látni. Általában úgy lehet működtetni őket, hogy az ember valahol a billentyűzet alján nyomva tartja az fn-gombot, és úgy a fenti F-gombot. Ez a MateBook Pro X-nél pont fordítva volt: az F-gombok alapvetően az ikonnal jelzett feladatukat látták el, kivéve, ha megnyomjuk az fn-gombot, ami a CapsLock-hoz hasonlóan addig működik, míg újra be nem nyomjuk. Ez elsőre fura volt, de meg lehetett szokni.
Kifejezetten bizarr volt még a beépített kamera. Természetesen nem fér be felül a szuperkeskeny kávába, a Huawei így érte el a nagy képernyőarányt. Valahová azonban be akarták szuszakolni, így az F-sor közepén kapott egy saját gombot, amit ha megnyomunk, felnyílik az apró 1MP-s, 720p-s kamera.
Az, hogy a kamera lecsukható egyrészt növelheti az ember biztonságérzetét, viszont azt is jelenti, hogy arccal nem lehet feloldani a laptopot. Az ujjlenyomat-olvasó a bekapcsoló gombba van építve, így egy gombnyomással indíthatjuk el a gépet, és be is jelentkezhetünk. Az érzékelő azonban nem volt kifejezetten hatékony, többször is jobbra-balra kellett mozgatnom az ujjamat, hogy elfogadja.
Hamár ujjak: a MateBook Pro X méretes touchpadja nagyon kényelmes volt, és az idei modellbe átemelték a tavalyi MateBook X Free Touch technológiáját. Ez gyakorlatilag annyit jelent, hogy a touchpad alatt található nyolc piezoelektromos lemez miatt kifejezetten érzékeny az érintőpad, és bárhol lenyomja az ember, mindig kattan.
A 11. generációs i7-es Intel processzor remekül működik tandemben az Iris Xe lapkával, és a 16 GB memóriának és az 1 TB-os SSD-nek hála a laptop elég gyors. Simán megbirkózik 30 egyszerre megnyitott böngészős oldallal, és közben akár még filmet is lehet rajta nézni 1080p-ben. Egy hétig volt nálam, közben egyszer-kétszer előfordult, hogy egy pillanatra elment a kép, és néha írás közben be kellett várnom a kurzort, mert lemaradt. A filmezést vagy a zenehallgatást segítette a négy hangszóró, teljesen elégedett voltam a hangélménnyel.
Átlagos irodai munkára, írásra, táblázatozáshoz tökéletesen megfelel. A 3:2-es képarány miatt a filmeket ugyan alul-felül körül veszi egy vastagabb fekete sáv, de ez netezés közben bőven megtérül, mert sokkal kényelmesebb a kicsit magasabb képernyőn emaileket vagy közösségi oldalakat böngészni. Hasonlóan az LG Gram-hoz gyakorlatilag mindenre jó, kivéve az igazán erőforrásigényes feladatokra. Persze lehet rajta 8K-s videót szerkeszteni, de csak ha türelmes az ember.
A maga kategóriájában nem nevezném kiemelkedőnek, de még a játék is élvezhető volt a laptopon, bár a látvány ezt megszenvedte. Kevésbé erőforrásigényes játékokkal minden probléma nélkül megbirkózik, de például a Doom Eternallal talán már szenvedne kicsit.
A bemenetek száma is komoly meglepetést okozott: baloldalt található két USB-C és egy jack-bemenet, jobboldalt pedig egy USB-A bemenet, ami gyakorlatilag már veszélyeztetett állatfajnak számít ebben a kategóriában. Mikor megláttam, kicsit elszomorodtam, hogy nem tudok majd HDMI-vel monitort rákötni, de ez hamar elszállt, ugyanis a dobozban járt mellé egy USB-C-s hub, amibe bele lehet dugni még egy USB-A-s valamit, valamint egy HDMI és egy VGA kábelt.
A márkahűség kifizetődik
A MateBook Pro X talán legnagyobb előnye, hogy egy hatalmas ökoszisztémába érkezik; a világ tele van Huawei tabletekkel és telefonokkal. Ennek előnyeit abból lehet például a legegyszerűbben látni, hogy a MateBook Pro X USB-C-s töltője használható a Huawei többi eszközén is (és más USB-C-s telefonon, külső aksin is), így elméletben például elég utazáshoz egy darab töltőt pakolni.
Emellett létezik még a Huawei Share, ami azt teszi lehetővé, hogy egy Huawei telefont a laptopról kezeljünk. A touchpadben van egy Share tag, így a telefont egy érintéssel össze lehet kapcsolni a MateBook Pro X-szel. Egyrészt lehet így a laptopról hívást fogadni, de akár több alkalmazást is meg lehet nyitni egyszerre a képernyőn, és egy egérmozdulatokkal lehet fájlokat másolni gépről telefonra és vissza, és rendes billentyűzettel írhatunk telefonon.
Bár eddig úgy tűnhet, hogy egy szuper kis gépről van szó, sajnos van néhány olyan hátránya, ami elriaszthatja a vásárlókat. A kijelző például nagyon tetszett, egészen addig, amíg ki nem vittem a napra. Az üveg annyira tükröződött, hogy a laptop gyakorlatilag használhatatlanná vált. Ehhez társul, hogy érintőképernyős, és egészen jópofa három ujjal képernyőképet csinálni, de a képernyőn hagyott koszfoltok csak erősítik a tükröződést. Eggyel bonyolultabb lenyomni a windows+shift+s-t, viszont nem lesz utána csíkos a kijelző.
A kamera is ötletes, de nem kifejezetten jó a képe. A színek egészen élethűek, de nagyon zajos a kép. Azt sem szabad elfelejteni, hogy mivel a képernyő alatt található, meglehetősen előnytelen szögből veszi az embert, az orrbelsője senkinek sem kifejezetten mutatós. Ha videóhívás közben esetleg még gépelünk is, akkor a hívás túloldalán csak a táncoló ujjainkat látják majd.
Azt is észrevettem, hogy a Shark fin hűtési technológia ellenére egészen felmelegedett munka közben, a fém vázon izzadt a tenyerem, ebben is hasonlított a MacBook Próra. Kicsit hangos is volt, nem mondanám, hogy némán végzi a dolgát. Emellett egy töltéssel nagyjából csak 10 órát bírt ki egyben, ami részben valószínűleg a vadiúj processzornak tudható be. Ezt kicsit enyhíti, hogy a 65 W-os gyorstöltő kifejezetten kompakt, nem kényelmetlen hordozni.
Ezek önmagukban még nem feltétlenül áthidalhatatlan problémák, de van valami, ami miatt nem tudom jó szívvel ajánlani a MateBook Pro X-et: a billentyűzet.
Ahogy korábban írtam, kicsit furcsán, de jól működik, igazából a kiosztással van komoly probléma, ugyanis nem kapható magyar billentyűzettel. Ez nem csak azt jelenti, hogy fejből kell tudni, hol vannak az ékezetes betűk, az túlélhető, hanem azt, hogy nem létezik í-gomb. A bal alsó sarokban a hagyományos egygombnyi helyett egy két billentyű széles Shift van, ami tulajdonképpen megette az í-betűt. Ha valaki leginkább más nyelveken ír, akkor ez még elfogadható, de kifejezetten nehéz például í nélkül újságot írni. Ha ez nem lenne elég, akkor a Gramhoz hasonlóan ezen a laptopon is kényelmetlen helyre, a Backspace és az Enter közé került az ű-billentyű, attól tartok, hogy ez a szomorú trend még velünk marad.
(Egy gyors tipp, ha valaki szintén elveszíti az í-jét, akkor nem kell mindig másolgatnia, az AltGr-j is í-t ad.)
Az ára is kifejezetten borsos: ez a készülék 719 900 forint, az i5-ös, 512 GB-os pedig 649 990 forint. Ehhez képest a kategória csúcsának számító Dell XPS 9310-es i7-es processzorral és 1 TB-os SSD-vel 660 ezer forint körül van, és ebben még az í-billentyű is benne van és az ű is a helyén található. Ha már ránézésre MacBook Prónak tűnik, hasonlítsuk össze azzal is: a 13"-es modell M1 Chippel, 16 GB RAM-mal és egy 512 GB-os SSD-vel 710 ezer forint körül mozog.
A kamerát és a tükörszerű kijelzőt leszámítva egy jó kis laptopról lenne szó, még ha nem is a kategóriájának zászlóshajója – főleg, ha az embernek más Huawei-készüléke is van. Azonban ha ehhez hozzávesszük az árát és azt, hogy azon felül még egy rendes billentyűzetet is venni kell hozzá, az ellenérvek lenyomhatják a pozitívumokat.
A cikk megírásához 53 darab í-t használtunk fel.
