Oneplus 8-használóként próbáltam ki a szériáról szériára egyre ismertebb és ezzel együtt egyre drágább gyártó legújabb telefonjait, a csúcskategória alján lévő Oneplus 9-et és a csúcs 9 Pro-t. A márkából nem ábrándultam ki, a telefonok szépek és nagyon jók, de egyrészt a Oneplus-betegséggel, a fotózással még mindig küzdenek, hiába a Hasselblad-együttműködés, másrészt sajnos érezni, hogy a gyártó vigyázott, nehogy a sima 9-es a Pró nyakára másszon. Ja, és akkor az árról még nem is beszéltem.
Van az a jelenség, amikor egy kompromisszummentesként induló underground zenekar zenéje egyre emészthetőbbé válik, a banda pedig ezáltal egyre népszerűbbé. Az ősrajongók ilyenkor elárulva érzik magukat, és visszasírják a korai demót, amiben a dobhangzás még olyan volt, mintha lábasokat ütne valaki seprűnyéllel, és a régi koncerteket, amelyeken az énekes úgy be volt rúgva, hogy azt sem tudta, hol van. Közben viszont a lelke mélyén mindenki tudja, hogy az egész most sokkal profibb zeneileg és mindenhogyan, mint egykor volt, nem mellesleg pedig a zenekar meg is tud végre élni.
Na, ez a folyamat zajlik éppen a Oneplusnál. A kínai mobilgigászhoz, a BBK-hoz tartozó almárka (itt van a Vivo, az Oppo és a Realme is, amelyekről tippem szerint nemsokára egyre többet hallunk majd) 2013-ban indult, és azzal vívta ki a geekek elismerését, hogy egyszerre mindig egyetlen típust, egy flagship killert gyártott, vagyis csúcsprocesszoros és -képernyős, jól összerakott telót, normális áron, felesleges sallangok nélkül. Flott, gyors volt már akkor is a gyári androidhoz nagyon közeli oprendszerük, az OxygenOS (a Google nélküli kínai verzióban HydrogenOS), a fórumozó felhasználók és a fejlesztők között élénk online kommunikáció folyt, a telefonok híre pedig marketing nélkül, szóbeszéd útján terjedt, olyannyira, hogy az elején még csak meghívásos rendszerrel lehetett vásárolni.
A cég a Oneplus One-nal indított, majd utána jött logikusan a 2, a 3, ebből lett az mostanra, hogy az egyetlen teló helyett már a középkategóriától induló palettájuk van, a csúcskategória alján a 9-et, a tetején a 9 Pro-t árulják, egyáltalán nem flagship killer áron, hanem 760 illetve 950 eurós induló árakért, illetve az oprendszerüket is elkormányozták a gyári android felől. Mellékszál, de a fanatikusok szerint az utolsó igazi Oneplus telefon a 3, esetleg a 6, de maximum a 7T volt. „Az első demó, meg a kislemez még jó volt, de utána eladták magukat”, ugye.
No, de nézzük, mit tesz le az asztalra a Oneplus ennyiért. Tökéletesközeli telefonokat, az nem vitás, de nem hibátlanokat. Itt most igazából két tök különböző teszttel kellene folytatni ezt a cikket, az egyik lenne a techbubusok tesztje color gamutokkal, kameraszenzor-méretekkel, Ghz-kel, a másik a laikus felhasználóé. Maradjunk az utóbbinál, már csak azért is, mert a geekek úgyis elolvasták már a Displaymate, vagy épp a Notebookcheck szakmai tesztjét, és el fogják a DxOMarkét is, ha végre megérkezik rá.
A külső
Szóval a telefonok. Én egy víztiszta gyári szilikontokban lévő Oneplus 8-at gyűrök, az első benyomásom mindkét 9-esről az volt, hogy a színes, vastagabb gyári tokokban butábban, bumszlibban és olcsóbban néznek ki, sokkal kevésbé elegánsak, mint a 8-as. Ez a bumfordiság, főleg a vastagság- és szélességérzetet illetően használat közben is előjön, szóval akinek fontos egy telefon vékonysága, az szerezzen vékonyabb tokot, vagy használja tok nélkül.
Aztán amikor levettem a tokokat, akkor kiderült, hogy erről egyáltalán nem csak a tok tehet, a 9-es pont azokba az irányokba nőtt a 8-hoz képest, amelyeket én nem szeretek egy telónál: szélesség és vastagság. Mindezt ráadásul úgy, hogy csontra ugyanakkora a kijelzője, mint a 8-asé: 6,55 hüvelyk, 20:9 képernyőarány. A 9 pro más kávéház, ott egy 20:9 arányú 6,7 hüvelykes képernyőt tettek bele egy 9-esnél magasabb, ámde annál keskenyebb házba, csodálatos 90 százalék feletti képernyőarányt elérve a 9-es 87,6-jához képest.
Súlyban is erősödött a 9, 192 grammjával jóval nehezebb a 8-as 180, és alig könnyebb a pro 197 grammjánál. (Az iPhone 12 Pro Max a 6,7 hüvelyket 228 grammból oldotta meg)
A másik lényeges különbség, hogy lejjebb kerültek a fizikai gombok. Maradt a hagyományos Oneplus elosztás: ha szemből nézzük, baloldalt a hangerőgombok, jobboldalt a bekapcsológomb, felette pedig a nagy Oneplus-találmány, egy fizikai csúszka, amivel a néma/rezgő/hangos üzemmódok közül lehet választani anélkül, hogy fel kéne ébreszteni a telefont. Ezek a gombok jöttek tehát kicsit lejjebb mindkét oldalon, ami egyébként jót tett a használhatóságnak.
A telefonok gyönyörűek, jók az üveghátlap színei, kiváló az összeszerelés minősége, sajnos a sima 9-es műanyagkeretessé fejlődött vissza. A gombok precízek, határozott nyomáspontúak. A tok fizikailag védi a kamerákat, nem ér le a lencse az asztalra, és nem is billegnek a telefonok, hálisten meg tudták oldani túlméretes kameradudor nélkül.
A méret mellett a másik feltűnő dolog egy Oneplus 8-felhasználónak az, hogy a megszokott káva nélküli, hajlított kijelzőjéhez az új szériában a 9 próé áll közel görbületében, a sima 9-est laposnak nevezik a marketinganyagok, de én inkább azt mondanám, hogy a látható képernyőrészen túl, maga az üveg még kapott egy kis ívet, úgy csatlakozik a házba. Ennek a megoldásnak azonban az lett a hozadéka, hogy a 9-esnél az oldalról söpréseknél az ember ujja mindig beakad a tokba.
Ahogy az mostanában a kategóriában kötelező, rég nincs rádió, sem jackkimenet, sem sd-kártyahely, de ember legyen a talpán, aki a használat pár éve alatt megtölti a 128/256 giga, UFS 3.1 (=villámgyors) tárhelyet.
Bekapcs
Hát, akkor ennyi szöveg után kapcsoljuk is be őket. Ami rögtön feltűnik, hogy a 9-es képernyőjét sokkal kékebbre és élénkebbre kalibrálták, olyan a 9 pró, de még a 8-as mellett is, mintha egy olcsójános IPS lenne. Ez még a menürendszerben választható kalibrációkkal sem tüntethető el, a manuális színbeállítási menüponttal tudtam végül előcsalogatni a megszokott, szép, visszafogottabb Amoled-színeket.
Amúgy a kameralyukas képernyőkről csak a legjobbakat lehet mondani, a Oneplus hagyományosan az elérhető legjobb Amoledeket használja, ráadásul a sima 9-en 120 Hz-es, a 9 Prón pedig adaptív, önmagát a használathoz állító, max 120 Hz-es képfrissítéssel (ha az ember görgetett már a telón 60 Hz feletti frissítéssel, soha nem akar visszatérni, mondjuk a 90 és a 120 között már nem látok akkora különbséget). Nem lehet panasz a maximum fényerőre, betekintési szögre, meg úgy egyáltalán semmire sem.
A 4500 mAh-s aksik töltése hipergyors, lehetne wattokkal dobálózni (65), de inkább azt mondom, hogy a telefonokat a töltőre tettem, és pontosan 4 percenként ment fel 10 százalékot a töltöttség. Mindkét telefon támogatja a vezeték nélküli töltést, a Pro-t 50 wattra mondják, ez a gyakorlatban nekem lényegében kiadta a vezetékes töltés sebességét, csak stopperrel tűnne fel a különbség, a sima 9 ebben kicsit lassabb, 12 percenként ment fel 10 százalékot a töltöttsége.
A telefonokat simán lehet másfél, vagy óvatosan két napig is használni, nagyon power usernek kell lenni a napon belüli lemerítéshez, minimum egy 2x2 órás autóút végig Waze-zel, plusz böngészés, telefonálás, filmnézés. Hogy egymáshoz képest hogy merülnek, azt laboratóriumi megoldásnak nem mondható módon úgy próbáltam ki, hogy Youtube-on egyszerre mindhárom telefonon elindítottam egy zenét. Az eredmény szerint a 9 bírja legkevésbé, a 9 pró a legjobban, de ez mondjuk azt jelenti, hogy egy óra zenehallgatás után a 9 állt 94 százalékon, a 8-as 95-ön, a 9 pro pedig 96-on. Ez amúgy annyiból érdekes eredmény, hogy az összetettebb tesztek szerint egyáltalán nem jobb a brutálisabb képfrissítésű 9-es széria energiafelhasználása a 8-asnál, sőt.
Mivel csúcsprocesszorokat használ mindkettő, nincs miről beszélni az erőt illetően, kizárt, hogy a Snapdragon 888-at egy sima felhasználó megizzassza, persze nyilván, ha ez a cél, és kifejezetten egy 4K filmet akar valaki vágni rajta valami őrült, akkor lehet, hogy bedadog. Természetesen 5G-képes mindkettő, bár ez most pont felesleges, hiszen az oltással megkaptam én is a chipet (Figyelem! Úgynevezett vicc!). A hangszóróik jók és hangosak, kicsit talán jobbak a 8-asénál, de nincs az a hoppáélmény, hogy AZTA, EZ MÁR KONCERTTECHNIKA.
A 11-es Androidra felhúzott szoftverbe nem lehet belekötni, az Always On Display elegánsra dizájnolt, nincs benne a Xiaomi MIUI bazárisága, sem a Samsung szemkifolyató értesítési ikonszínei. A variálhatósága nem túl széles, mindig lesz rajta óra, aksiszázalék és értesítések, ezek külön-külön nem kapcsolhatók ki-be. Az ujjlenyomatolvasó és az arcfelismerés Oneplus-hagyományok szerint villámgyors és hibátlan, egyszer sem sikerült átverni vagy megzavarni egyiket sem.
Kamerák
A Oneplus legendásan nem tudott eddig felnőni kamerákban a csúcskategóriához. Ezt persze ne úgy képzelje senki, hogy rossz képeket csinált, hanem úgy, hogy mindig lemaradt a tesztekben a legjobbaktól. A szenzorok sem voltak a legcsúcsabbak, és a képalkotó szoftver sem volt az iPhone vagy az egykor szépreményű Pixel szintjén.
Érezvén a nyomást, a cég a Hasselbladdal lépett szövetségre. Ezerrel nyomják a mobilcég marketingesei a jónevű svéd márkát, a kameraszoftver kapott szép narancssárga exponálógombot, mint az igazi Hasselblad-gépek. Ami a főkamera-szenzorokat illeti, a sima 9-es megörökölte a 8 Próból az IMX689-et, a Pro pedig kapott egy direkt ide fejlesztett szenzort, az IMX789-et. Nincs parasztvakító megapixel-virgázás, 48-as mindkettő. A sima 9-en ezen kívül széles látószögű, a Prón pedig plusz egy zoomkamera is van. A nagy kérdés, hogy a gyakorlatban mit sikerült ebből kihozni.
Amit egy sima felhasználó (például én) is rögtön észre fog venni a fényképezésnél, az az, hogy egyrészt a bekapcsológomb dupla kattintására mindkettőn villámgyorsan jön be a kameramód, ellentétben az ebben csigalassú Oneplus 8-cal.
A másik, hogy a Próval ellentétben a sima 9-esnél nincs optikai képstabilizáció, így gyötrelmes lesz minden zoomolási kísérlet, mert úgy fog remegni az amúgy is digitálisan nagyított kép, mint a kocsonya.
A mobilfotózás eljutott oda, hogy nappali képekben már viszonylag jól teljesít minden gép, főleg ebben az ársávban. Félhomályban, sötétben, zoomolva, vagy nem rommá világított makróhelyzetben viszont még mindig zavarba lehet hozni a jó telefonokat is.
Nézzük is, hogy milyen fotókat csinálnak a 9-esek, és a saját 8-asom. Először jön egy nappali kültéri fotó, aztán egy kültéri, ahol azért van árnyék is, majd jön egy közeli beltéri, egy beltéri makró és végül éjszakai képek automata, illetve dedikált éjjeli üzemmódban.
A 8-asnak nem létezik a makróüzemmódja, az jól látszik, de ebben nagyot lép előre a 9-es, éjjel azonban nem tűnik meggyőzőbbnek, mint elődje, sőt. A 9 Pro mindenben jobb, nézzék például a 2. fotóknál a bal alsó sarokban a téglafalat, vagy az éjjeli automata fotóban az előtérben a járdát, mennyivel jobb a többiekénél, ugyanakkor például az éjjeli üzemmódos fotó egyáltalán nem sikerült szépre, nagyon olajfestményes lett, főleg ezer euróért.
Nappali kültéri kép 1.
Nappali kültéri kép 2.
Közeli kép egy szobában
Szuperközeli (makró)
Éjjeli kép automata üzemmódban 1.
Éjjeli kép automata üzemmódban 2.
Éjjeli kép éjszakai üzemmódban
Amikor ezt a tesztet írom, már két hete nincsenek nálam a telefonok, kicsit leülepedett a tapasztalat. Ha valaki azt kérdezi, hogy lecserélném-e a 8-asomat 9-esre, akkor arra a válaszom az, hogy egyelőre nem. A technika, ami alatta van, az majdnem minden elemében masszívabb – kivétel az alumíniumról műanyagra butított váz és az optikai képstabilizátor hiánya – de nem éreztem akkora előrelépést kamerában, hogy mindenképp vágyjak a cserére, és valahogy a méretnövekedéssel sem voltam kibékülve.
Ha valaki más márkáról szállna át a Oneplus 9-re, annak azt érdemes átgondolnia, hogy az általános összeszerelési minőség, a képernyő kifogástalan, a szoftver beleköthetetlen, de meg kell barátkozni pár hiányossággal, és ha van köztük dealbreaker, akkor az választ ad a kérdésre.
A 9 Pro más szint. Az egy erőmű, egy csúcstelefon, amiben nem spóroltak a gyárban, ennek megfelelő áron. Ha a Google-ökoszisztémás Androidos készülékeket keresünk, akkor a Samsung és a Xiaomi csúcstelóival lehet összevetni. És onnantól kezdve hitbéli kérdés, hogy kinek mi a dilije, tetszik-e neki a túlszínezett Samsung-fotó, jó-e a sokak által gyűlölt MIUI, vagy dühíti-e mondjuk a 9 Pro nem kategóriakirály aksiideje.
A 8-asomat a leárazás leárazásán, nagyon jó áron vettem Kínából kábé fél évvel a megjelenése után. Azt hiszem, jó fél év múlva azért körbenézek a kínai rendelőoldalakon, milyen árban mennek a 9 Prók.