Ha ez a laptopok jövője, akkor inkább még maradnék egy kicsit a jelenben

2021. január 23. – 15:53

frissítve

Ha ez a laptopok jövője, akkor inkább még maradnék egy kicsit a jelenben
Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Másolás

Vágólapra másolva

„Ez itt a világ első hajtogatható pécéje, ennél forradalmibb semmi sem lehet” – valami ilyesmi szlogennel igyekszik felkelteni az érdeklődést a Lenovo a Thinkpad X1 Fold iránt a promóciós anyagokon, miközben a háttérben űrhajósok lebegnek egy űrállomás fedélzetén, és a mellékelt promófilm is igyekszik mindenkinek a fejébe verni, hogy ez itt tényleg nagyon a jövő.

Az X1 Fold ugyanis egy olyan csúcseszközként pozicionálja magát, ami tabletként és laptopként is használható, és valahol a kettő között is – ehhez elég csak kihajtogatni vagy félbehajtani.

A koncepció szanaszét nyerte magát, amikor a CES-en bemutatták, mi most néhány napig tesztelhettük, a Lenovo hogyan képzeli el a hajtogatható jövőt.

Egy kicsit minden, és igazából egyik sem

A mohó hajtogatás első perceiben az első meglepetés az volt, hogy mennyire könnyen lehet váltogatni a funkciók között – mondjuk pár perc alatt sikerült ugyanilyen lendülettel összezavarni és bámulatos billentyűzetszörnnyé változtatni a konstrukciót, lásd a képen –, pedig előzetesen tartottam attól, hogy a zsanér lesz a gyenge pontja a konstrukciónak, de igazából a sokadik ilyen művelet után már eszembe sem jutott finomkodni vele. Ami amúgy már összezavarva is szokatlan látvány, vékonynak ugyanis egyáltalán nem mondanám, mert olyan vaskos, mint egy határidőnapló, viszont cserébe úgy is néz ki, legalábbis az elegánsabb fajtából, a bőrborítás kétségkívül megadja az exkluzív érzést a dolognak.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Teljesen kihajtogatva aztán egy 13 inches tabletet kapunk, amit ki is támaszthatunk a hátlap segítségével, és a billentyűzettel már egy kisebb munkaállomás a végeredmény, aztán félbehajtva már egy 7 inches laptopot kapunk, amihez opcionálisan lehet csatlakoztatni a billentyűzetet. Ez az egyik leginkább retró sci-fis része amúgy az egész kiszerelésnek: ha a félbehajtott eszköz fölé manőverezzük a bluetoothos billentyűzetet, akkor a mágnesek magukra szippantják, és már gépelhetünk is, pár másodperc alatt pikk-pakk megvan az egész. Miután ezzel kiszórakoztam magam, jöttek az első kellemetlen felismerések, hogy igazából tabletnek kicsit talán nagy ez az egész, laptopnak meg túl kicsi, legalábbis egy idő után baromira nem komfortos dolgozni rajta, ha az ember rácsatlakoztatja a billentyűzetet. Nem nekem vannak a világ legnagyobb kezeim, de mégis nehezen fértem el rajta, egy félórányi gépelés után már úgy éreztem magam, mintha egy szűk helyiségben kellene gépelnem, úgyhogy talán hosszabb szövegek leírására nem annyira alkalmas az X1 Fold.

Na és akkor ott van a legmenőbbnek szánt feature, amikor az ember úgy hajtja félbe az eszközt, hogy nem csatlakoztat hozzá billentyűzetet, és egy pillanatra úgy érezheti magát, mint az űrhajósok a promóciós anyagokon zéró gravitációban. A gond az, hogy itt, a Föld nevű bolygó felszínén egyelőre nem sok hasznát láttam ennek a módozatnak. Persze ki lehet rakni egy-egy appot a felső meg az alsó részre, és tudok mondjuk videónézés közben cikket olvasni, hogy egyikre se tudjak rendesen figyelni, vagy mondjuk megpróbálhatnék jegyzetelni egy videót nézve, már ha hosszasan szeretnék a touchscreenen gépelni, esetleg elfordítva használhatnám úgy is, mint egy könyvet vagy egy füzetet. Tény, hogy ebben a formában a legmenőbb a Thinkpad X1 Fold, és néz ki leginkább úgy, mintha egy sci-fi díszletéből pottyant volna ide, viszont a kihasználhatóság szempontjából talán itt hasal el leginkább a koncepció, legalábbis egyelőre. Kaptunk mellé ceruzát is, de hétköznapi használatban a böködésnek vettem legkevesebb hasznát.

A legnagyobb bajom az volt, hogy több nap használat alatt általában mindig a munkaállomásként értelmezhető verziónál lyukadtam ki, ez meg, hát, nem annyira jövőbeli.

Zenét valószínűleg nem erről az eszközről fogjuk bömböltetni otthon, mert bár a hangszórókat pont annyira fel tudtam hangosítani, hogy azzal hosszabb távon idegesíteni tudnám a szomszédokat, de valószínűleg előbb kergetném magamat az őrületbe, ugyanis magasabb hangerőnél már iszonyúan torzítanak a speakerek. Emiatt az érzékenyebb hallásúaknak marad a füleses használat, ha zenehallgatásról vagy filmezésről van szó, ja, és csak bluetoothossal, mert klasszikus jackdugós fülest nem lehet hozzá csatlakoztatni.

Egy töltéssel amúgy nagyjából nyolc órát tudtam kihozni kirívó használat mellett, ez manapság már megint csak átlagosnak mondható.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Oké, de mire jó?

Azt hiszem, mostanra már lejött, hogy nem különösebben estem hasra a Thinkpad X1-től, és magamnak is többször feltettem a kérdést, hogy akkor mégis mi a francra jó ez az egész.

Oké, böngészésre és videónézésre (normál hangerőn) például tök ideális, én a legtöbbet erre használtam; a 2048x1536-os felbontású OLED-kijelzőre jólesik ránézni, bekapcsolva nem is tűnik fel, hogy ez egy összehajtható kijelző, a touchscreen pedig szépen, gyorsan reagál. Az alján található mode switcher, amivel a megjelenítési nézetet váltok pedig torzítás, megakadás nélkül ugrál a módozatok között anélkül, hogy idegeskedni kezdenék, hogy hova rakta el a megnyitott appokat.

Ami a vasat illeti, egy hibrid technológiás Intel Core i5-ös Lakefield processzorral, 8 gigányi memóriával és integrált videókártyával felvértezve érkezik, ezzel még elégedettek is lehetnénk, egészen addig, amíg rá nem nézünk az árcédulára, ott jön ugyanis az igazi horror.

Egy rutinos ThinkPad-használó véleménye

Idestova nagyjából tíz éve használok kizárólag ThinkPadeket, különösebben nem is gondolkodtam soha a váltáson, mindig azt kaptam, amit vártam tőle, egy strapabíró, célszerű, és felesleges, funkcióknak hívott parasztvakításoktól mentes munkaeszközt. Most is egy X1 Carbont nyúzok, imádom. Ezért is voltam kíváncsi, képes-e a Lenovo egy üzleti szériás eszközben valódi funkciót adni ennek az egész kijelzőhajtogatós őrületnek, és hogy érdemes-e a ThinkPad emblémára a Fold. Hát, nem igazán. Először tényleg egy kicsit sci-fi-érzése támad az embernek, ahogy hajtogatja az egészen szuper OLED-kijelzőt, az összeszerelés minősége is hozza a ThinkPad-érzést. Aztán ahogy elgondolkodik az ember, hogy mégis mi a fenére is használja, a csoda rögtön véget is ér. Hagyományos tabletnek túl nagy, és ebben a kategóriában, az X1 Yoga nagyságrendekkel jobb megoldás, ráadásul olcsóbb, hardverben is erősebb, és ott a tablet üzemmódon túl kapunk egy teljes értékű üzleti laptopot. Ha pisztolyt tartanak a fejemhez, sem tudnék olyan hétköznapi helyzetet, amiben a félbehajtós könyvszerű üzemmód megkönnyítené az életemet. A billentyűzet teljesen alkalmatlan hosszabb távú munkára, a rátapasztós megoldás pedig a netbookok legszörnyűbb korszakat idézi.

Bár a Fold technológiailag egy bravúros eszköznek tűnik, mégis hiányzik belőle a ThinkPadek professzionalitása, és itt nem arra gondolok, hogy ne lenne jól összerakva, a minőségre abszolút nem lehet panasz. A gond az, hogy az X1 Fold sokkal inkább tűnik egy méregdrága technológiai erőfitogtatásnak, mint egy használható, valódi igényeket kielégítő munkaeszköznek. (Németh Sz. Péter)

Végső csapás: az ár

Ezt az eszközt ugyanis másfél millió forint körüli összegért árulják. Ezen az ember tudna röhögni, de igazából a röhögés után már valószínűleg egyből keresi is tovább, hogy milyen más, épeszű árú alternatívát tud beszerezni. Oké, biztos nem fog ilyen szexin hajlani, és nem szippantja olyan szépen magára a billentyűzetet, de 2021 elején az ilyen kompromisszumokba talán még bele lehet menni.

Fotó: Ajpek Orsi / Telex

Az nem vitás, hogy a jövő az ilyesmi, némileg finomhangoltabb, átgondoltabb kihasználtságú és egyben elfogadhatóbb árú eszközök felé halad elég határozott léptekkel. De jelenleg a Lenovo hajtogatható Thinkpadjét leginkább ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor valaki vesz egy baromi drága eszközt a konyhájába, mondjuk egy kenyérsütőt vagy egy krómozott gyümölcsprést, aztán az első kenyérsütés meg házi gyümölcslé után egyre kevesebbszer nyúl hozzá, mert a kenyeret egyszerűbb begyúrni, és a sütőben megsütni, a gyümölcsöt meg kézzel lepréselni, mert ez a gyorsabb, kevésbé körülményesebb megoldás.

És abban is biztos vagyok, hogy a hajtogatható laptopok fognak annyit fejlődni a következő években, hogy ne egy kenyérsütőhöz vagy egy gyümölcspréshez hasonlítsam őket.

A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!
A Telex csak tőled függ. Legyél a rendszeres támogatónk!
Támogatom!