Legendák sorsa múlik azon, jól sül-e el a World of Warcraft túlvilági kalandja

Október 27-e viszonylag kevés ember naptárában volt kiemelve idén, a hardcore gémerek azonban pontosan tudják, eredetileg ma érkezett volna meg a World of Warcraft kiegészítője, a Shadowlands – aminek aztán október elején határozatlan időre eltolták a megjelenését. Egy olyan évben, amikor futball-Eb-t, olimpiát, meg egy rakás más, nagyobb horderejű dolgot is el kellett halasztani, ez nem tűnik annyira tragikusnak, a videójátékipar, és szűkebben véve a játékot fejlesztő Blizzard szempontjából viszont elég fontos döntés született. Kis túlzással ugyanis ezen a kiegészítőn múlik, hogy minden idők egyik legnépszerűbb játéka kimászik-e a gödörből, vagy elkezdik rá szórni a földet.

A halasztás ennek fényében nemhogy indokoltnak, de kötelezőnek is tűnik, a Blizzard ugyanis nincs túl jó helyzetben: hol a kínai piac előtti leborulás, hol a lázongó alkalmazottak miatt került be a hírekbe az utóbbi években. Játékok terén pedig hiába indított rendkívül jól a WoW Classic, egy borzalmasan sikerült Warcraft 3 remaster, és a köztudatba a World of Warcraft legpocsékabb kiegészítőjeként bevonuló Battle for Azeroth tettek róla, hogy legyen miért szidni a stúdiót. És akkor arról még nem is beszéltünk, hogy nemrég megalakult a Blizzard korábbi vezérigazgatójának és társalapítójának új cége, a Dreamhaven, benne egy csomó prominens exblizzardos fejlesztővel, akik azért léptek le, mert ki akartak szakadni az Activision egyre fojtogatóbb szorításából.

Mi történik a Blizzardnál?

A legendás stúdió idén töltötte be a huszonkilencet, ezalatt pedig olyan őrülten népszerű és kedvelt szériákat tettek le az asztalra, mint a Diablo, a Warcraft és a StarCraft, melyek a maguk nemében mind alapvetésnek mondhatók. A Blizzard neve sokáig egyet jelentett az innovációval, és még a 2016-ban megjelent Overwatch is annyira meghatározó tudott lenni, hogy számos játék nyúlta onnan az ötleteket a Paladinstól kezdve az Apex Legendsig. Az Overwatch óta ugyanakkor eltelt négy év, a Blizzard pedig nem igazán csinált semmi újat. Amit pedig igen, abban sem volt sok köszönet – elég csak a Warcraft III félresikerült remasterjére gondolni, ami a korábban ígértekkel ellentétben nem volt több egy közepesen izgalmas ráncfelvarrásnál.

Ez persze már a sokadik csepp volt a pohárban, a problémák már jóval korábban megjelentek a stúdiónál. A közvélemény számára egyértelműen 2018-ban derült ki, hogy valami nincs rendben a Blizzardnál, amikor a stúdió évente megrendezett gémer expóján, a BlizzConon egy mobilos játékkal szúrták ki a Diablo-rajongók szemét. Később kiderült, hogy a Diablo Immortalt elsősorban a kínai piacra szánták, de az Immortal bejelentésének körülményei, illetve a játékosok felhördülésére adott reakció – élén a legendás „de hát mindenkinek van telefonja” mondattal – a mindig is közönségkedvenc cégnél sosem látott PR-katasztrófává dagasztották a helyzetet.

A mobilos nyitásnak persze nem az volt az egyetlen oka, hogy a Blizzard népszerűbbé akart válni Kínában, vastagon benne volt az is, hogy a stúdiót birtokló Activision egyre inkább elkezdett belefolyni a korábban többnyire szabadon hagyott csapat életébe. Egyrészt, mert a mérések alapján úgy tűnt, hogy egyre kevesebben játszanak aktívan a Blizzard játékaival, másrészt meg mert a stúdiónál nem dolgoztak semmi olyan, újabb gigabestsellernek ígérkező játékon, amit lehetett volna lobogtatni a türelmetlen befektetők előtt. Az Activision 2018-ban egyébként sem teljesített túl fényesen, ez pedig oda vezetett, hogy a korábbinál sokkal agresszívebben kezdték el nyomasztani a stúdiót, hogy vágja meg a költségvetését,

paradox módon ugyanakkor arra is buzdították őket, hogy fejlesszenek több játékot.

Az Activisiontől nem idegen ez a hozzáállás – elég csak a Call of Duty-szériára gondolni, amiből minden évben megjelenik egy új rész – a Blizzard viszont hagyományosan csak akkor ad ki egy játékot, amikor úgy érzik, hogy az már tényleg tökéletesre van polírozva. Az irányváltás miatt sok alkalmazott vesztette el a hitét a cégben, köztük az akkori vezérigazgató, Mike Morhaime is, aki 2018 októberében bejelentette, lemond a posztjáról, és tanácsadóként dolgozik tovább – idén áprilisban pedig végleg ott hagyta a céget. A Blizzardnál egy távozni vágyó veteránoknak fenntartott program kibővítésével tulajdonképpen buzdították is az embereket a lelépésre, tavaly februárban pedig az átstrukturálás és a költségcsökkentés jegyében egyik pillanatról a másikra 800 alkalmazottat bocsátottak el. Mivel az Activision elsődleges célja a spórolás mellett az új játékok kipréselése volt, sok akkori és korábbi alkalmazott tette fel a kérdést, hogy vajon milyen játékok készülhetnek majd a rövidebb pórázon tartott Blizzardnál.

A cégtől részben emiatt tavaly is folyamatosan léptek ki az emberek, de ugyancsak nagy szerepe volt a távozók döntésében annak, egy belsős felmérésből kiderült, nagyon sokan elégedetlenek a fizetésükkel. A Blizzard ennek nyomán megígérte, hogy megtalálja a módját a helyzet rendezésének, de az idén nyáron bevezetett változtatásokkal sem oldódott meg a probléma: a legtöbb esetben 10 százalékosnál is alacsonyabb fizetésemelésekről volt szó. Az Activision Blizzard szóvivője akkor arról beszélt, hogy a legjobban teljesítő munkatársakat megfelelően kompenzálták, és több embert is előléptettek, de ez nem nyugtatta meg azokat, akik a februári tömeges leépítés után extra terheket kaptak a nyakukba ugyanannyi fizetésért. Ahogy azokat sem, akik alig jöttek ki a bérükből, miközben a világ legmenőbb, mindenki által irigyelt játékfejlesztőjénél dolgozhattak. Ugyancsak a nyáron derült ki az is, hogy a cégnél meglévő juttatások egyike egy pontrendszer, amivel az alkalmazottak blizzardos ajándéktárgyakat vehetnek. Ez nem kirívó gyakorlat a videójátékiparban, de egy korábbi alkalmazott állítása szerint a Blizzardnál kiegészítés helyett inkább a bér részeként kezelik a dolgot. Ez pedig nem túl kecsegtető annak fényében, hogy a cégtől lelépő emberek elmondása alapján akár duplaannyit is lehet keresni a rivális játékfejlesztő cégeknél.

A fizetések körüli mizéria után a Blizzard október elején is bekerült a hírekbe, amikor bejelentette, hogy bezárja a franciaországi Versailles-ban található irodáját, ami elsősorban marketinges, vevőszolgálati és lokalizációs feladatokat látott el. Belső információk alapján a terv eredetileg az volt, hogy a francia iroda felét Londonba költöztetik, de a brexit és a koronavírus-járvány együttes hatása miatt végül a teljes bezárás mellett döntöttek. A francia részlegnél már a tavalyi hullámban is volt egy elég komoly leépítés, a mostani bejelentésre viszont az ott dolgozók szerint senki nem számított, a cég ugyanis állítólag a francia kormány és a saját alkalmazottai felé is azt kommunikálta, hogy nincs tervben ilyesmi. A szakszervezetek sztrájkba hívták az ott dolgozókat, és arról írtak, hogy abszurd a versenyképesség megőrzésére hivatkozni egy piacvezető cégnél, pláne úgy, hogy a járvány a videójátékiparra egy csomó szempontból még serkentő hatással is volt.

Warcraft-hullámvasút

A fentiek alapján egyértelműnek tűnik, hogy az elmúlt két évben elég sokat romlott a Blizzard helyzete, és ebben a stúdió anyagi helyzete és kreatív szabadsága körüli turbulenciák mellett komoly szerepe volt annak is, hogy tavaly októberben, nem sokkal a BlizzCon előtt kemény büntetést mért a Blitzchung nevű hongkongi Hearthstone-játékosra. Blitzchung a játék legrangosabb versenysorozata, a Grandmasters alatt egy élőben közvetített interjúban állt ki nyíltan az akkoriban teljes gőzzel robogó, a közbeszédet meghatározó hongkongi tüntetések mellett. A Blizzard kapásból, és elég keményen büntetett, aztán a felháborodás hatására hamar visszatáncolt, de ez már nem sokat segített rajtuk. Az ügy miatt rangos amerikai politikusok is arra szólították fel az Activision Blizzard vezérigazgatóját, Bobby Kotickot, hogy ne helyezze a kínai érdekeltségeit az amerikai értékek és a szólásszabadság elé.

A történtek után a tavalyi BlizzCon kiemelt fontosságú volt a stúdió jövőjének szempontjából, azt pedig már előre lehetett sejteni, hogy a stúdió tényleg mindent előránt majd, amit csak tud. Ez így is lett, a két évvel ezelőtti blama után bemutatkozott a Diablo 4, először láthattuk az Overwatch 2-t, és a kétéves ciklusban már megszokott módon lerántották a leplet az új World of Warcraft kiegészítőről, a Shadowlandsről. Utóbbihoz ráadásul megérkezett az elmúlt évek egyik legkirályabb blizzardos videója is:

Az aktuálisan futó Battle for Azeroth a játék egyik, ha nem a leggyengébb kiegészítője, pedig a játék 16 éves történetében azért akadtak már mélypontok, mint a sokak által a mai napig viccnek tartott pandák a Mists of Pandariában, vagy a bugyuta és olykor teljesen értelmetlen időutazós sztori, és a tartalom szinte teljes hiánya a Warlords of Draenorban. Az igazi hanyatlás ez utóbbi idején kezdődött, a Blizzard pedig a megjelenés után egy évvel, 2015-ben úgy döntött, hogy többé nem közli az előfizetők számát, állításuk szerint azért, mert már nem tartották mérvadó mérőszámnak – de több mint valószínű, hogy a játék gyengélkedése is szerepet játszott ebben. Voltak persze hullámhegyek is, mint 2016-ban a Legion, ami az előző kiegészítő sztoriját továbbszőve visszahozta a Burning Legion démonhadseregét főellenségnek, és általában véve is olyan minőségbeli ugrás volt, amitől könnybe lábadt minden játékos szeme.

Ennek fényében mindenki optimistán állt a legutóbbi, és máig futó kiegészítőhöz, a Battle for Azeroth-hoz, már csak azért is, mert az előzetesen látottak alapján úgy tűnt, hogy a Blizzard nem nyúl bele a Legionben kialakított, láthatóan sikeres rendszerbe, és csak apró finomhangolásokat és extra tartalmakat épít be a játékba. Ez tényleg így is történt, csak éppen minden korábbi rendszerbe pont annyira piszkáltak bele, hogy az sokkal nagyobb nyűg legyen, az újonnan érkező funkciók pedig vagy unalmasak, vagy kötelező körök voltak a fejlődéshez, vagy abszolút semmi értelme nem volt foglalkozni velük. A végeredmény egy nagy katyvasz lett, tele kiforratlan, átgondolatlan és sokszor túlkomplikált rendszerekkel.

A történetmesélést is nehezen lehetne dicsérni, hiába voltak baromi jó elemei, és hiába támogatták meg egy csomó animált videóval az egészet, összességében ez sem volt elég ahhoz, hogy elkendőzze a ZS-kategóriás filmekbe illő sablonokat, azt meg végképp nem, hogy a kiegészítő végére felébresztett ősi isten, N'zoth, akinek eljövetelét kínzóan lassan építették fel, a legyőzése utáni videóban úgy, és olyan sebességgel pusztul el, mint egy Megapiranha a Gigaszaurusz ellen 2 típusú film főgonosza.

Főnixmadár vol. 2

Ezek után már a tavalyi bejelentéskor egyértelmű volt, hogy a Shadowlandsnek a Legionhöz hasonlóan az lesz a feladata, hogy újra életet leheljen a World of Warcraftba. A folyamatosan csepegtetett tartalmak alapján ebben lehetett is bízni, ahogy azonban közeledett a megjelenés, egyre aggasztóbb dolgok derültek ki a játékról.

A játékosok számára bétateszt alapján egyértelműen a Shadowlandsben központi szerepet játszó covenantek (szövetségek?) jelentették a fő problémát, amikhez a kiegészítő zónái mellett egy csomó passzív és aktív képesség, és külön rendszer is kapcsolódik. A négy covenant közül a jelenlegi ismereteink szerint a játékosoknak egyet kell majd választania, és ezek között nem is lehet majd egy gombnyomással váltogatni, úgyhogy a választásnak komoly szerepe lesz abban, hogy hogyan működik a karakterünk a kiegészítő további részében. Ez elsőre nem hangzik rosszul, de sokan aggódnak amiatt, hogy

a döntést nem a preferenciáik, hanem a vonatkozó képességek erőssége határozza majd meg, ami nemcsak kiábrándító, de a játék erőegyensúlyait is teljesen felboríthatja.

A kézenfekvő megoldás szerintük az lenne, ha a covenantek között is szabadon lehetne váltogatni, a Blizzard szerint azonban egy ilyen drasztikus változtatás alapjaiban rengetné meg a kiegészítőben felépített rendszert. Éppen emiatt nem is lépték meg a dolgot, viszont igyekeztek a lehető legkisebb szintre csökkenteni a rossz választásból eredő hátrányokat. Azt, hogy ez végül milyen hatással lesz a játékra, egyelőre lehetetlen megmondani. Az elit játékosokon kívül valószínűleg senkinek nem fogja tönkretenni a játékélményét az, ha nem a legerősebb covenantet választja a saját kasztjához, de a Battle for Azeroth után nem igazán lehet hibáztatni azokat, akik nem hisznek abban, hogy a Blizzard megfelelően tudja felépíteni ezt a rendszert.

Mindenesetre az biztos, hogy egyelőre még semmi sincs kőbe vésve, a Blizzard ugyanis október elején bejelentette, hogy határozatlan időre eltolják a megjelenést, hogy a játékosok visszajelzései alapján tovább dolgozhassanak a játék problémás elemein. A koronavírus-járvány közepén annyira nem tűnik meghökkentőnek a halasztás, de a World of Warcraftnak korábban egyetlen kiegészítője sem csúszott így – a legelső kiegészítő, a The Burning Crusade szintén késbőbb jelent meg, de annak nem volt még konkrét megjelenési dátuma, amikor bejelentették a halasztást –, így meglepőnek azért meglepő volt a dolog (főleg, hogy a csúszás áttolja maga előtt a bevételek megugrását is, aminek megint csak nem örül a már sokat emlegetett Activision). A rajongók ennek ellenére abszolút pozitívan fogadták a bejelentést, az általános vélekedés pedig az volt, hogy évek múlva senki sem fog emlékezni pár hónap csúszásra, ha cserébe ismét egy jó kiegészítő érkezik a játékhoz. Ez ráadásul pontosan olyasmi, ami a Blizzard fénykorára emlékeztet: a játékosokra hallgatva, kiadói nyomás nélkül addig dolgoznak a játékon, amíg az kész nem lesz.

Ettől még persze nincs kizárva, hogy a Shadowlands is pocsék lesz, de több mint valószínű, hogy még ez sem ölné meg végleg a játékot. A World of Warcraft egyetlen igazi versenytársa a műfajon belül a Final Fantasy XIV, ami egyre jobb lesz, de annyira ordítóan japán, hogy önmagában ez elijeszt egy csomó embert tőle. Még akkor is, ha egyébként baromira elegük van már a World of Warcraftból. Az utóbbi években az Elder Scrolls Online is felkapaszkodott, és az Amazon jövőre érkező online játéka, a New World is bekavarhat majd a képletbe, de a WoW akkora popkulturális alapvetés lett mára, hogy még egy újabb borzalmas kiegészítő sem lökné le az egykori slágerműfaj trónjáról. De ettől még persze jó lenne, ha a Shadowlandsben érdemes lenne visszatérni Azerothra.