„Egyre szűkül a család fogalma, párhuzamosan pedig fut a valóság”

A civil szervezet hosszú évek óta dolgozik azon, hogy eloszlassa a fejekben azt a képet, hogy csak egy apa és egy anya alkothat családot gyerekekkel, azaz, hogy kizárólag a nukleáris családoknak van helyük a társadalomban. Egyszerűen nem ez a valóság: elég megnézni a válások számát vagy akár azt, hogy nemrég a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) közölte, hogy több mint négyezer gyereket nevelnek azonos nemű szülők. Sokfélék vagyunk és sokféle családot különböztethetünk meg.

Ez az, amit megismerhetünk az A család az család kampány keretében nemrég kiadott kártyajátékkal vagy a szervezet podcastsorozatával, amiben Hennel Éva Pál Márton családjogi aktivistával, illetve meghívott, ismert vendégekkel és szakértőkkel járja körbe a kiválasztott tizenkét családtípust egy-egy részben. Ezenkívül már az általuk forgatott kisfilmmel szintén megérthetjük, hogy milyen különböző módon és környezetben nevelhetünk – vagy nem nevelhetünk – gyereket, és hogy kinek mit jelent az, hogy család.

Elképzelt valóság a realitással szemben

Haas Sebastian húsz éve dolgozik különböző magyarországi civil szervezeteknek, és amikor több mint egy évtizede Norvégiába költözött, nem hagyta abba az itthoni munkát. A szervezet egyik alapítójaként, pszichológusként, valamint családterapeutaként segít családoknak, továbbá érintett is a témában. „Tizenkét évvel ezelőtt, az alapítvány létrehozásánál a szivárványcsaládok egyáltalán nem voltak benne a közbeszédben. Még az LMBTQ-közösség tagjai sem voltak mindig tisztában azzal, hogy lehet szivárványcsaládban élni” – mondta az aktivista a kezdetekről.

Azóta a legtöbben már képben vannak a témával kapcsolatban, mégis sok előítélettel, ismerethiánnyal találkoznak az alapítványnál, ahol ezek ellen küzdenek. Amikor megalkották a kártyajátékot – melynek használata során irányított kérdések segítségével tanulhatunk minél többet egymásról és a családokról – Magyarországot vették alapul, a nálunk leginkább jellemző tizenkét családformára koncentráltak. „Vannak köztük olyanok, melyekről tudjuk, hogy léteznek, de nem szeretünk róluk beszélni. Számomra például nagyon érdekes volt a gyermek nélküli családok modelljét kutatni. Elég nagy tabu lengi körül a témakört, hogy valakinek miért nem lesz gyereke, és hogyha ez saját döntés folyománya, akkor ott mennyire tud a társadalom ítélkező lenni. De ez csak egy példa a tizenkettőből” – folytatta Hennel Éva, aki, bár repülőmérnökként végzett, mégis váltott egy nagyot, és ma mentálhigiénés szakemberként, mediátorként, illetve képzésben lévő családterapeutaként támogatja az ügyet.

Hogy miért nem csak a szivárványcsaládokkal foglalkoznak, arra a válasz nagyon egyszerű: úgy látják, hogy a minket körülvevő szociális és jogi közeg minden családra ugyanúgy hat. Léteznek normák, elvárások, jogi, illetve szociális hátrányok, pszichés előnyök, nehézségek, melyek mindenkire vonatkoznak.

„Mi emberek időnként összejövünk, időnként megházasodunk, időnként nem. Időnként akarunk gyereket, időnként nem. Időnként elválunk, időnként nem. Időnként betegséggel élünk, időnként nem, időnként a gyerekünk beteg, időnként nem és időnként azonos nemű a szerelmünk, időnként nem. Ilyen a világ, és mindig is ilyen volt” – hangsúlyozta Haas, és hozzátette, hogy külön kell választani a politikai állásfoglalást és a valóságot. „Egyre szűkül a család fogalma, és egyre határozottabban, konkrétabban akarjuk definiálni azt. Ezzel párhuzamosan pedig fut a valóság, ahogyan tényleg élünk, ahogy egyre sokszínűbbek a családformák. Mi ezt az aránytalanságot akartuk helyreállítani, hogy a közbeszéd szintjén megjelenő látszólagos homogenitás helyett beszéljünk arról, ami valóban zajlik körülöttünk.”

Hennel Éva arra is felhívta a figyelmet, hogy a mutatók alapján ma Magyarországon többen élnek mozaikcsaládban, mint nukleáris családban (itt található kapcsolódó podcast adásuk). Ha pedig jobban meg akarjuk érteni a sokszínűséget, elég végigmennünk a saját családfánkon, és a legtöbben valószínűleg messze nem csak a klasszikusnak vélt felállással fognak találkozni.

Látható és láthatatlan hátrányok

Ha a szivárványcsaládokat nézzük, elsőre jó eséllyel a megkülönböztetés juthat eszünkbe nehézségként, azonban sok olyan hátrányba bele se gondolunk, amiket a mindennapokban át kell élniük. Az azonos nemű párok esetében jogilag csak az egyikük szülő: nem mindegy ki írathatja be a gyereket az iskolába, ki viheti el az orvoshoz, dönthet egészségügyi kérdésekben, hogyan részesülhetnek – vagy nem részesülhetnek – a családtámogatási rendszerekben és ki veheti ki a neki járó apaszabadságot.

Az előbbiek a közvetlen hátrányok közé tartoznak, de Haas Sebastian a közvetetteket szintén aláhúzta. „Ezeknek van egy pszichés terhe, amit kisebbségi stressznek hívunk. Egy lázas gyerekkel alapból stresszes egy szülő, de az, aki ráadásul papíron nem is szülő, extrán ideges lesz, hogyha a gyerekét ügyeletre kell vinni, és aggódik, az orvos hogyan fog reagálni a helyzetre. Vagy ha a család utazik, és azon kell izgulni, hogy melyik gyerek kezét fogjam: azét, aki a nevemen van vagy azét, aki a páromén, hogy a becsekkolásnál ne legyen probléma” – ezek a példák nem szivárványcsalád-specifikusak, ugyanúgy okozhatnak stresszt egy mozaikcsaládban is.

Hogy megértsük, mennyi a szürke zóna a témában, Hennel Éva elmondta, milyen érdekes volt látni az egyik tesztjáték során, amikor egy résztvevő a helyszínen jött rá, hogy mozaikcsaládban él, addig nem is gondolt magára ilyen aspektusból. A szakember szerint sokan nincsenek tisztában a saját családmodelljükkel, holott mindez segíthetne egymás elfogadásában. „Nem kategorizálni szeretnénk, nem szembeállítani akarjuk az egyes típusokat egymással, hanem azt szeretnénk elérni, hogy az emberek elkezdjenek ezzel foglalkozni”

Ráadásul Haas Sebastian szerint annyi előnye van a politikai közbeszéd alakulásának, hogy bár felerősödtek a negatív hangok, sokan kerültek képbe az egyes fogalmakkal, és ennek is köszönhetően helye van a témának az életünkben.