Célzott kezeléssel a gyakori atópiás ekcéma tüneteire is van megoldás

Szülőként sokféleképpen reagálhatunk arra, amikor ekcéma jelenik meg a gyermekünk bőrén. Főleg, hogy ilyenkor ezernyi jótanácsot kapunk családtól, ismerősöktől, online kutakodás közben, vagy az MI-t kérdezgetve. Lesz, aki az étkezés megváltoztatását javasolja, más azt mondja, öltöztessük tudatosabban a gyereket, vagy kenjük a bőrét valamilyen csodaszerrel, de a „hagyd csak, majd kinövi” mondat is el fog hangozni.

Csakhogy az ekcéma makacs dolog, és sajnos könnyen előfordulhat, hogy próbálkozik a szülő, de nem, hogy eltűnne, egyre nagyobb felületen jelenik meg. Amennyiben atópiás dermatitiszről van szó, súlyosabb esetben a bőr több mint 10 százalékát is érintheti, ráadásul égő, viszkető érzéssel is jár.

Így megkeseríti a gyermek és a szülő életét is, hiszen nehezebben megy az alvás, és a probléma feltűnő lehet. Ugyan nem fertőző betegség, de ezt a többség nem tudja, ezért stigmává is válnak az ekcémás foltok, az elvakart sebek. Oviba, iskolába, játszótérre is rosszabb lesz így menni, a szülő pedig szorong, hogy mit tehetne, mit rontott el.

Pedig a bőrgyógyász segíthet: megtaníthatja a helyes bőrápolást, terápiát javasolhat. Akkor se ijedjünk meg, ha elhangzik, hogy a betegség nem gyógyítható, mert a cél a tünetmentesség.

A betegségről és kezeléséről Dr. Gáspár Krisztián egyetemi docenst, a Magyar Dermatológiai Társulat főtitkárát, bőrgyógyász szakorvost kérdeztük.

A dermatitisz és az ekcéma kifejezések ugyanazt, a bőr gyulladását jelentik, míg az atópia szó jelentése: nem helyénvaló, nem megfelelő. Arra utal, hogy a külső hatásokra, melyek a szervezetet érik, nem jól, nem megfelelően reagál a szervezet, azaz olyan gyulladásos válasz jön létre, mely folyamatosan fennáll, nem cseng le. Az AD fő tünete a viszkető, száraz, gyulladt bőr megjelenése.

A diagnózis minden esetben a bőrgyógyász feladata, a diagnosztikai kritériumrendszereket az orvos ismeri, ő állítja fel a klinikai diagnózist.

Bármikor jelentkezhet a csecsemőkortól akár a hetven feletti életkorban is, még olyan embereknél is, akiknek korábban nem volt bőrproblémájuk. A gyerekek körében mintegy 20% érintett, a felnőtt populációban körülbelül 2-3% – de mivel ez utóbbi jóval nagyobb létszámú csoport, sok a beteg a 18 évesnél idősebbek között is.

Sokan azt gondolják, hogy ez csak egy bőrbetegség, ugyanakkor a gyulladás az egész szervezetet érintheti, így társbetegségek is megjelenhetnek. Ilyen például az atópiás szénanátha, az asztma vagy az ételallergia. Fokozott betegségteher is kísérheti a kórképet, így pszichés zavarok, akár depresszió is előfordul a betegek körében.

Az is egy tévhit, hogy ez egy allergiás betegség. A szó szoros és tudományos értelmében azonban nem az. A fizikai-kémiai-permeabilitási barrier károsodása és az immunválasz megváltozása áll a betegség kialakulásának hátterében, mely tüneteket még egyéb allergiák megjelenése is súlyosbíthat, de azok közvetlenül nem okai, vagy felelősei a tünetek kialakulásának. Ezért az is tévhit, hogy allergiateszteket kellene csinálni minden esetben a diagnózis felállításához. Ezek azonban nem szükségesek, a klinikai diagnózis a kórelőzmény ismeretében a betegvizsgálat alapján felállítható.

Tévhit az is, hogy fertőzőnek gondolják a betegséget, sokak számára ezért riasztóan hatnak a betegek. Pedig nem fertőz, ugyanakkor a beteg tünetei (pl. elvakart nyílt sebek) felülfertőződhetnek, ezért különös figyelmet érdemelnek.

A terápiával kapcsolatban is léteznek tévhitek. Fontos a bőr védekezőrendszerének helyreállítása testápolással, valamint a bőr gyulladását is kontrollálni kell. Helyi gyulladáscsökkentő, súlyosabb esetben – amennyiben a bőrfelület legalább 10 százaléka érintett – belsőleg használt gyulladáscsökkentő is szükséges lehet. Elterjedt tévhit, hogy helyi szteroidot (például kenőcsöt) nem szabad használni a tünetekre, de ennek az eldöntését a bőrgyógyászra kell bízni, illetve vele konzultálva kell lefolytatni a megfelelő kezelést.

Mit jelent ma a gyakorlatban az, hogy egy atópiás dermatitisz „jól kezelt”? A tünetmentes bőr a cél, vagy ennél több? Gyógyítható a betegség?

Cél a tünetmentesség, mai tudásunk szerint a betegség nem gyógyítható. Ugyanakkor az érintett gyermekek akár háromnegyede esetében 18-20 éves korára eltűnik a betegség, ahogy mondani szokták, „kinövik” azt, az immunrendszer és a környezet megváltozásának köszönhetően. Ritkán, de előfordul olyan, hogy visszatér a betegség, ezért is fontos, hogy tünetmentesen is „karban kell tartani” a bőrt, azaz fontos a testápolás.

A szülőnek kell felismernie az első jeleket, neki kell bőrgyógyász szakorvoshoz fordulnia. A Magyar Dermatológiai Társulat létrehozott egy edukációs oldalt laikusoknak. A skindex.hu weboldalon található információk segítenek a bőrbetegségek, így az atópiás dermatitisz felismerésében is.

Ahogy egyre többet tudunk a betegség hátteréről és a tünetek kialakulásában résztvevő folyamatokról, az innovátorok új és újabb terápiákat fejlesztenek ki. Jelenleg hazánkban a középsúlyos és súlyos formákban szenvedő betegek számára érhetők el elsősorban ezek az új készítmények. A bőrgyógyász szájon át vagy injekcióval adható kezeléseket javasolhat, melyek jó hatékonysággal, kevés mellékhatással alkalmazhatók. Ezek a szerek hosszú távon is eredményesek, és egyes formáik akár betegségmódosító hatással is bírhatnak, azaz hosszú távon abban is bízunk, hogy akár egyszer gyógyíthatóvá válhat a betegség. Az új terápiák a korábban csalódott betegek esetében is eredményt hozhatnak, ezért nekik is érdemes minél előbb, a betegségük kezdetén bőrgyógyász szakorvoshoz fordulniuk segítségért.

Nem csak a bőrt érinti

Magyarországon több tízezer embernek kell együtt élnie ezzel az ekcématípussal. Hátterében a genetikai hajlam és a környezeti hatások következtében kialakuló bőr védekezési zavara (fizikai-kémiai-permeabilitási barrierzavar) és az immunrendszer (immunbarrier) egyensúlyzavara áll. A tünetek életkorral változnak: csecsemőknél jellemzően az arcon, a fejbőrön, akár az egész testen jelentkeznek, későbbi életkorban inkább a könyök- és térdhajlatban, illetve a fül mögött, de nem ritka a teljes testet érintő gyulladással és kivörösödéssel járó forma sem.

Az intenzív, sokszor nehezen csillapítható viszketés, az égő érzés, a bőrpír és a gyulladt bőr önmagukban is komoly fizikai terhet jelenthetnek a gyermek számára. Ezekhez társulhat az alvás rendszeres megzavarása, a kialvatlanság és a fáradtság, ami idővel a koncentrációra, az iskolai teljesítményre, az önbecsülésre és a társas kapcsolatokra is hatással lehet. Továbbá a betegség sokszor egyéb allergiás, atópiás betegséggel közösen fordulhat elő (pl. asztma, szénanátha), melyek tovább nehezítik a beteg mindennapjait.

Fontos az időben történő diagnózis és a megfelelő kezelés

Krónikus betegségről van tehát szó, a tünetek és súlyosság változhat. A panaszok tartós fennállását, a rendszeres fellángolásokat vagy az életminőség jelentős romlását azonban nem érdemes a betegség szükségszerű velejárójaként elfogadni.

A Magyar Dermatológiai Társulat felhívja a figyelmet, hogy könnyen összetéveszthetők a tünetek valamilyen allergiával, ezért fontos az időben történő bőrgyógyászati diagnózis. A kezelési terv kialakításakor a bőrtünetek mellett a betegség súlyosságát, a fellángolások gyakoriságát és az életminőségre gyakorolt hatását is figyelembe kell venni.

A cél, hogy az érintett betegeknek ne kelljen a betegséghez igazítaniuk a mindennapjaikat: azaz a megfelelő szakmai segítséggel lehetőség van a tünetek és az AD okozta terhek csökkentésére.