„Nehéz lehet hallani, de a bántalmazó gyerek is áldozat”
2024. december 11. – 10:55
A kutatások szerint nagyon sok gyerek érintett iskolai vagy online zaklatási ügyben. A Hello Szülő szakmai partnere, a Hintalovon Alapítvány munkatársát, Rosta Ági pszichológust kérdeztük a témáról. A szakértő szerint ritkábban merül fel, de az elkövetőnek és szüleinek is segítségre van szüksége, mert ugyan nehéz ezzel szembenézni, de ők is áldozatok valamilyen módon.
Nő a kiskorúak által elkövetett zaklatások száma?
Sajnos kevés az aktuális kutatás a témában. Egy 2022-es kutatás alapján- amit az Unicef végzett – azt látjuk, hogy a magyar iskolások 85%-a érintett valamilyen formában az iskolai zaklatásban, a gyerekek 66%-a pedig rendszeresen tapasztalja vagy tapasztalta az iskolai bántalmazás valamilyen formáját. Ugyanígy ezek a gyerekek azt mondták, hogy 44%-ukat már online is zaklatták a kortársaik.
A Hol A Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ készített egy tanulmányt 2023-ban, ami alapján a válaszadó 11 és 17 év közötti diákok ötödét érte már online zaklatás. És ez az életkor előrehaladtával egyre gyakoribb. Egyre korábban kapnak a gyerekek okostelefont, kerülnek fel a közösségi média felületeire, ami korábbra tolja az online zaklatás előfordulását is.
Inkább a fiúk vagy a lányok érintettek?
A Hol a helyem tanulmánya alapján azt látjuk, hogy több fiú követ el online bántalmazást, ugyanakkor az életkor hatása csak 7. és 9. osztályban jelentkezik, vagyis ebben a két korcsoportban magasabb az elkövetés előfordulása. Az áldozattá válás tekintetében is tapasztalhatunk nemi különbséget: több lányt bántanak az interneten, mint fiút. Fontos viszont, hogy ha csak a bántalmazásban való érintettséget nézzük (vagyis nem számít, hogy áldozat-e vagy elkövető-e a gyerek), akkor már nem találtak nemi vagy életkori különbségeket.
Sokat hallunk arról, amikor valaki áldozata az online bullyingnek, kevesebbet azokról a gyerekekről, akik elkövetik az ilyen eseteket. Ők milyen következményekre és milyen segítségre számíthatnak?
Azok a gyerekek, akik online (vagy akár offline) bántalmaznak másokat, szintén áldozatok valamilyen módon. Ezt sokszor nehéz hallani, sok indulatot kelthet, de tudjuk, hogy a bántalmazás egy tanult viselkedés. Az is lehet, hogy a bántalmazó szó szerint áldozat- előfordulhat, hogy viselkedése mögött az áll, hogy őt is bántották vagy bántják valamilyen közösségben.
Semmiképp sem büntetésre, hanem következményekre van szükség ezekben a helyzetekben. Fontos lenne elérni ezeknél a gyerekeknél, hogy eljussanak oda, hogy legyen belátásuk arra, hogy nem oké másokat bántani- online sem. A bántalmazó gyereknek mindenképpen jó lenne az iskolán és családon belül is olyan célzott beszélgetésen részt venni, ahol azt látja, hogy a felnőttek egyértelműen kiállnak az áldozat mellett, elutasítják a bántalmazást. Itt megbeszélhetik azokat a szabályokat, elvárásokat is, amiket a bántalmazó gyereknek és családjának teljesítenie kell. A szülő és az iskola partnersége, együttműködése kulcsfontosságú. A jóvátételi eljárásokat is megemlíteném itt, azaz a bántalmazó gyereket segíteni kellene abban, legyen lehetősége a jóvátételre.
Eljutnak ezek a gyerekek pszichológushoz?
Nagyon jó lenne, ha lenne erre lehetőségük, de sajnos gyakran nem ez a helyzet. Sokszor a szülők, iskolák nem tudják jól kezelni a helyzetet, ha egyáltalán eljut hozzájuk a probléma. Gyakori megoldás például egyik vagy másik gyerek kiemelése a közösségből, ami nem oldja meg a helyzetet és mintát sem ad a gyerekeknek arra, hogyan lehetne jól kezelni a hasonló eseteket. A pszichológus azért is lenne fontos a bántalmazó gyerek számára, hogy kiderüljön mi áll pontosan a bántalmazó viselkedés mögött és abban tudjon segítséget kapni.
Mi motiválja a bántalmazó gyerekeket?
Nagyon változó, hogy egy gyerek miért válik bántalmazóvá. Egyidejűleg több tényező bonyolult egymásra hatására – azaz nem mondhatunk egyetlen okot, amitől valaki biztosan bántalmazóvá válik. De valóban vannak olyan tényezők, amik növelik ennek a kockázatát- ezek lehetnek a családban, közösségben, iskolában előforduló dolgok, de akár egyéni tulajdonságok is.
Ahogy már említettem előfordulhat, hogy a gyerek korábban maga is áldozat volt, így nyeri vissza a kontrollt, hatalmat. Vagy a bántalmazó gyereket bántják, vagy szemtanúja erőszaknak, esetleg a szülő megfélemlíti a gyerekét. De az is kockázati tényező lehet például, ha a gyerek kortárs kapcsolataiban olyan barátokra tesz szert, ahol a gyerekek a státuszuk megerősítésére használják a bántalmazást. Ha az iskolában elfogadott, eltűrt viselkedésforma az iskolai zaklatás, akkor is gyakoribb az előfordulása. Egyéni különbségekben az empátia hiánya, alacsony önértékelés is lehet oka.
Kevésbé képesek a nézőpontváltásra, nem törődnek mások érzéseivel, kevésbé érzik ét, hogy mit okoznak a bántalmazással, így ez nem gátolja a bántalmazót az elkövetésben. A gyengébb társas készségek is kockázati tényezőt jelentenek. De egyetlen ilyen felsorolt októl még nem feltétlenül válik egy gyerek bántalmazóvá.
Van bármilyen közös jellemzője azoknak, akik zaklatóvá válnak?
A fentiek miatt azt mondanám, hogy vannak bizonyos tipikus mintázatok, de minden eset és helyzet egyedi. Sokféle tényező egymásra hatására válik valaki zaklatóvá, így ez megnehezíti, hogy leírjuk egy általános zaklató jellemrajzát. Ennek megfelelően viszont az iskolai bántalmazás, online bántalmazás megoldása, kezelése is egyedi egy protokoll, eljárás mentén.
Milyen típusai vannak a bullyingnek?
Iskolai bántalmazásnak nevezzük, ha valakit vagy valakiket szándékosan bántanak kifejezetten a hatalomgyakorlás, a fájdalomokozás vagy megalázás céljával. A fizikai erőszak mellett a szóbeli, érzelmi bántások, valamint a közvetettebb, szociális jellegű agresszió is előfordul.
Online formájában (cyberbullying) pedig a bántalmazó az interneten zaklatja az áldozatot. Gyakori a megalázó képek, videók megosztása – akár manipulálva ezeket, de már a videójátékok világában is megjelent ez a bántalmazási forma. Érdekes adat, hogy egy 2015-ös, az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet által végzett kutatásból az derült ki, hogy a gyerekek szerint az online bántalmazás súlyosabb, mint a fizikai. A bántalmazó gyerek messzebbre is elmehet, hisz nem kap visszacsatolást tettével kapcsolatban, ráadásul anonim maradhat.
A bántalmazáson túl a digitális korban zajló gyereknevelés számtalan kihívásáról, égető kérdéseiről és örömeiről is olvashattok cikkeket, tippeket, történeteket a Telekom családokat segítő oldalán, a https://helloszulo.hu/ oldalon szakértők és gyerekszerzők tollából is.
Felmerülhet ilyen esetben a szülők felelőssége?
Azokban a helyzetekben, ahol a szülői minták azt erősítik a gyerekben, hogy az erőszak, mások megalázása, vagy gúnyolása egy elfogadható konfliktuskezelés, vagy megküzdés, ott természetesen a szülő felelőssége felmerül.
A szülők felelőssége talán ott van a leginkább, hogy legyenek jelen a gyerekük életében. A rendszeres beszélgetés, bizalmi kapcsolat a megfelelő szülői bevonódás a gyerekek online életébe – védőfaktor abban is, hogy a gyerek ne váljon bántalmazóvá. Fontos a meleg, elfogadó, de ugyanakkor korlátokat, szabályokat is felállító szülői jelenlét. Itt nem a gyerek állandó ellenőrzésére, szoros szülői kontrollra gondoljunk, hanem a gyerek érdekeit szem előtt tartó támogatói szerepre. Ez nem csak az iskolai bántalmazás, de az egyéb online veszélyek miatt is szükséges.
Azért is felelősek, hogy ha gyerekük zaklat másokat, akkor annak legyen következménye, világos legyen a gyerek számára, hogy ez nem elfogadott.
Mit tehet a szülő a gyerekével, ha kiderül, hogy zaklatott mást, másokat?
Az iskolával, osztályfőnökkel együtt kell kezelni a helyzetet. Érdemes megkérdezni, utánajárni, hogy van-e az iskolának gyerekvédelmi útmutatója, amiben van egy eljárásrend arra, hogyan kezelnek hasonló eseteket. Az is fontos, hogy bár a gyerek rosszat tett, ne azonosítsuk a tetteivel. Ismerjük el, hogy hibázott és mindenképp legyen következménye a zaklatásnak. A bocsánatkérés és a jóvátétel valamilyen formában szintén fontos, de ahhoz, hogy ez őszinte tudjon lenni, a gyereket támogatni kell abban, hogy maga jusson el annak a belátásáig, hogy nem helyes, nem elfogadott mások bántása. Ehhez sok beszélgetésre, a bizalom újjáépítésére van szükség.
A továbbiakban legyenek szabályok, keretek az offline és az online térben is, a gyerek korának megfelelő tartalmakat érjen el. Ha kiderül a zaklatás oka, akkor érdemes azt is kezelni. Ha például a gyerek azért zaklatott valakit online, mert így akart menő lenni, bevágódni a többieknél, akkor kell dolgozni a bántalmazó önértékelésével és az egész közösséggel is. Külső segítség bevonása (iskolai szociális segítő, pszichológus) is hasznos lehet.
És mit tehet a szülő az adott közösséggel, érintett gyerekekkel, szülőkkel? Szembe lehet nézni jól egy ilyen helyzettel nyilvánosan vagy jobb, ha a családban marad?
Az iskolát mindenképpen be kell vonni a helyzet kezelésébe, a közösséggel való munkát nem lehet kihagyni a folyamatból, de ez már nem a szülő kompetenciája. Amit szülőként tehet, az az, hogy mielőbb bevonja az osztályfőnököt és együttműködik az iskolával a helyzet kezelésében. Ha a szülő megtudja, hogy a gyereke bántalmaz valakit és nem tesz semmit, titokban tartja vagy megpróbálja eltitkolni az esetet, akkor fenntartja a bántalmazó viselkedést. Egy olyan mintát ad a gyerekének, hogy mások bántalmazása elfogadható.
Mit tudunk leszűrni tanulságként?
Az iskolai bántalmazás gyakori, sajnos szinte biztos, hogy valamilyen formában érintett lesz a gyerekünk iskolai pályafutása során. Ezért fontos tájékozódni, minél többet megtudni, hogy felismerjük. A megelőzés mellett az is lényeges, hogy ha már benne vagyunk egy ilyen helyzetben, akkor minél felkészültebbek legyünk. Minden ilyen esetet komolyan vegyünk és legyen következménye. Az iskolának legyen eljárásrendje arra, hogyan kezeli ezeket a helyzeteket, valamint hogy a folyamat során szem előtt tartsuk az érintett gyerekeket, az ő érdekeiket.
A szülők kapnak ilyen helyzetben segítséget? Akár az intézményrendszerben akár pszichológus vagy más, pl. családsegítő szakembertől?
Nagyon jó kérdés, hiszen a bántalmazó gyerek szüleinek is sokkoló lehet, ha kiderül, hogy a gyerekük bánt valakit. Az érzelmek széles skáláját élhetik át ők is – a szégyentől kezdve a dühön át a szomorúságig, tehetetlenségig. Talán nem is értik, hogy miért tette ezt és teljesen tanácstalanok, hogy mit tegyenek. Egy szakemberrel, akár iskolapszichológussal, iskolai szociális segítővel jó lehet átbeszélni, hogy milyen okai lehetnek az adott helyzetben a bántalmazó viselkedésnek és milyen lépéseket tud megtenni a család a továbbiakban. Vannak szervezetek is, akik ezzel foglalkoznak például a kutatás kapcsán már említett Hol a helyem? Tanácsadó központ, ami kifejezetten iskolai bántalmazás esetekkel foglalkozik és tart tanácsadást szülőknek is.
Helyrehozható egy közösség, ahol napfényre került egy zaklatási eset vagy jobb, ha távozik onnan az, aki megsértette a normákat?
Nem jó, ha az az alapvetés, hogy eltávolítjuk a zaklatót a közösségből. Az a tapasztalat, hogy sokszor ezekben a közösségekben újra felüti a fejét a zaklatás, csupán a szereplők lesznek mások, illetve a bántalmazó viselkedést mutató gyerek folytathatja ezt a mintát a következő közösségben is. Azaz valójában nem oldottuk meg a helyzetet.
A legtöbb esetben helyrehozható, megoldható az iskolai bántalmazás helyzete, különösen, ha időben észreveszik, van erre szeme a gyerekek körül élő felnőtteknek, diáktársaknak. És ez egy fontos tapasztalás a gyerekeknek is, hogy meg lehet, és hogyan lehet megoldani az ilyen bántalmazásos helyzeteket. Ha nem a gyereket minősítjük, csak a viselkedését, tetteit, akkor kap lehetőséget a jóvátételre, arra, hogy jobb legyen és tanuljon valamit ebből.
Vannak előjelei annak, ha valaki áldozata vagy épp elkövetője lesz online zaklatásnak?
Vannak kockázati tényezők, amik hajlamosíthatnak bizonyos gyerekeket az áldozat vagy a bántalmazó szerepre, de ezek mindig többtényezős dolgok. Az iskolai és az online bántalmazás célpontja tulajdonképpen bárki lehet, valamilyen sorból mindannyian kilógunk, ha a zaklató okot keres a bántalmazásra, akkor talál. Itt inkább azt emelném ki, hogy ki az, aki végül benne marad az áldozat szerepben, így fent marad a bántalmazás – az a gyerek, aki nem mer, vagy nem tud segítséget kérni, és akinek a környezetében a szemtanúk nem avatkoznak közbe, ha látják a bántalmazást. Egy gyereknek azonban nagyon nehéz segítséget kérnie, ennek sokféle oka van a szégyentől kezdve odáig, hogy már nem bíznak abban, hogy kapnak. Így fontos lenne, hogy mi felnőttek- szülők és tanárok – figyeljünk a jelekre és vegyük komolyan, ha bántalmazást látunk.
A zaklatók is nagyon sokfélék lehetnek, de azt kiemelném, hogy senki nem születik bántalmazónak – a veleszületett egyéni jellemzők és a környezeti hatások is fontosak, és ehhez hozzájárulhat még egy olyan iskolai közösség, ami megtűri, támogatja az ilyen magatartást.
A bántalmazó szeret uralkodni mások felett, kihasználhatja a társait a céljai elérésére, nem foglalkozik mások szükségleteivel, jogaival vagy érzéseivel. Nem vállalja a felelősséget a tetteiért, örül az áldozat fájdalmának és vágyik a figyelemre. Általában nagyon figyelnek az érintettek arra, hogy ne bukjanak le felnőttek előtt, így nehéz ezt a bántalmazó részéről észrevenni, nem feltétlenül vannak olyan jelek, amikből a szülő rájöhet.
Az áldozat részéről jel lehet, ha a gyerek már nem szeret iskolába járni, egyéb okkal nem magyarázható testi tünetei vannak (például has-, fejfájás), megváltozik a viselkedése vagy az alvási, evési szokásai, alacsony az önértékelése, hirtelen romlik az iskolai teljesítménye, gyakran magányos, nincsenek barátai.
Kihez és hogyan forduljon az, aki tudomást szerez arról, hogy a gyereke online zaklató lett?
Mindenképp jelezze az iskolában, ha az áldozat az iskolai közösség része, hogy megkezdődhessen a helyzet megfelelő kezelése. A megalázó tartalmakat távolítsuk el az online felületekről. Fontos, hogy a szülő ne bagatellizálja el a bántalmazást, legyen következménye annak és derüljön ki, hogy milyen okok húzódnak meg a bántalmazó viselkedés mögött. Ehhez sok őszinte és bizalmas beszélgetésre, időre van szükség, de az is lehet, hogy külső szakember segítsége tud segíteni abban, hogy a bántalmazó gyerek is kapjon segítséget a viselkedése megváltoztatásához.
A cikk megjelenését a Magyar Telekom támogatta.