Éveket nyerhetünk azzal, ha megszabadulunk az extrém túlsúlytól

Magyarországon az elhízás népbetegség. Hogyan állunk a testsúly tekintetében a világ többi országához képest?

Hála Istennek az amerikai statisztikát még nem értük utol, de nagyon szépen haladunk afelé.

Mi számít túlsúlynak?

Akik túlsúllyal foglalkoznak, általában nem kilogrammban, hanem testtömegindexben (BMI) számolnak, ami a magasság és a testsúly arányát jelenti. A normál testsúly felső határa 25-26-os, esetleg 27-es testtömegindex. 27 feletti értéknél már túlsúlyról, 30 felettinél elhízásról, 35-ös testtömegindex felett pedig kóros elhízásról beszélünk. A 35-ös BMI magyarra fordítva egy 165 cm magasságú nő esetén a 95 kg-t jelenti. Tehát nem extrém súlyokról beszélünk, viszont innentől külön vizsgálják, hogy milyen társbetegségek fordulhatnak elő.

A 35-ös testtömegindexet pillanatnyilag a nők 23, a férfiak 20 százaléka haladja meg Magyarországon, tehát azt lehet mondani, hogy a populáció egyötöde, illetve közel egynegyede kóros kövérségben szenved. Az, hogy valakinek mekkora a pocakja, nem annyira érdekes, mint az a tény, hogy egy 40-es testtömegindexnél (110kg-os átlagos magasságú nő) tíz évvel rövidebb a várható élettartam.

Megállapítható kizárólag a testtömegindex alapján az elhízás mértéke?

Mindenképpen objektívebb, mint a kilogramm: ha belegondolunk egy 110 kilós ember lehet egy 210 centiméteres kosaras és egy 150 centis, alacsonyabb ember is. A kilogrammot elosztjuk a magasságméter négyzetével. Nem tökéletes, de pontosabb, mint önmagában a súlyról beszélni, és kiváló arra, hogy elinduljunk a kezelés útján.

Mindez azért lényeges, mert logikusan végiggondolva, ha valakinek túlsúlya van, akkor ahhoz nem kell sok mérés, látja a tükörben, érzi magán, hogy nem tud felmenni az emeletre, liheg, hamar kifullad. Ugyanakkor sokaknál pont az ellenkezője igaz, és rosszul ítélik meg a saját küllemüket. Amikor bő tíz évvel ezelőtt elkezdtem túlsúlysebészettel foglalkozni, a betegeim 90 százaléka 120 és 180 kiló közötti volt. Ma már azonban érkeznek 200 kiló feletti, tényleg nagy súlyú emberek, illetve 75-80 kilós, abszolút nem túlsúlyos, döntően nők, akik valamiért úgy gondolják, hogy ez az egyszerűbb út, és 4-5 kiló felesleggel sebészhez fordulnak. Nekik például remekül jön egy ilyen mérés, ahol feketén-fehéren látszik, hogy nincs gond, és ha ennyire nincsenek megelégedve önmagukkal, akkor abban esetleg egy jó pszichológus tud segíteni, és nem én.

Milyen egészségügyi kockázatai lehetnek az extrém súlytöbbletnek?

A nemzetközi túlsúlysebészettel foglalkozó társaság több mint kétszáz olyan betegséget sorol fel, ami összefüggésbe hozható az extrém felesleggel. Ezek között vannak olyanok, amikre azért ritkán lehet számítani, de vannak gyakori elváltozások is: a cukorbetegség és a vérnyomásprobléma a legáltalánosabb. Szinte minden túlsúlyos páciensnél megfigyelhető továbbá az alvási apnoe, ami egy alvászavart takar. A beteg felszínesen alszik, felébred éjszaka, amit nem is észlel, de arra pont elég, hogy másnap ne legyen kipihent. Általában, ahogy valaki leadja a túlsúlyát, az alvás rendeződik.

Továbbá a nőknél nagyon fontos szempont a gyermekvállalás kérdése, mivel a túlsúllyal megszűnhet a normális menstruációs ciklus. Ennek nagyon egyszerű oka van: sajnos a zsírszövet rendelkezik egy igen rossz tulajdonsággal, mégpedig azzal, hogy ösztrogént termel. Normálisan az ösztrogén és a progeszteron az a két női nemi hormon, ami a petefészekben termelődik, és ennek a két hormonnak a hullámzása adja a ciklusosságot, a peteérést, az ovulációt és a menstruációt. Amikor valakinél extrém méretű zsír halmozódik fel, annál a nemi szervektől függetlenül is elkezdődik egy ösztrogéntermelés. Úgy lehet tekinteni, hogy a zsírszövet olyan lesz, mint egy hormonális fogamzásgátlás. Ez természetesen a férfiaknál is megvan, és nem egyszer látjuk a nőies vonások megjelenését, nőies emlők kialakulását, a szőrzet átalakulását.

Fogyás után az előbb említett hormonális tünetek rendeződnek?

Amikor idővel lecsökkentjük a zsírszövet mennyiségét fogyasztó műtéttel, akkor ez az extra termelés megszűnik, és újra előbukkan az egyébként tökéletesen működő petefészek. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő, hogy négy-öt hónappal a műtét után azzal jelentkezik a beteg, hogy újra van menzesze, és sikerült teherbe esnie. Ez fantasztikus dolog.

Általánosan elmondható, hogy mindenkinél megjelennek a túlsúllyal járó egészségügyi problémák?

A testünket nem lehet megcsúfolni, tehát azzal, ha az adott magasságommal a testsúlyom a normális kétszeresére, háromszorosára emelkedik, azt a testünk nem bírja. A szívünk ugyanakkora marad 80 kilósan és 250 kilósan is, nem nő a testtömeggel együtt, és ennek a szerencsétlen kis szervnek kell átpumpálnia ugyanazt a testet, és el fog fáradni, 45-50 éves kor környékén infarktusban fog meghalni a beteg.

A hasnyálmirigy inzulintermelése ugyancsak véges. 2-es típusú cukorbetegség alakul ki, ahol nem azzal van a gond, hogy a hasnyálmirigy nem termel inzulint, hanem az adott bevitelnek nem elégséges a mennyiség. A túlsúly mögött meghúzódhatnak hormonális problémák, de döntő többségében az emberek azért híznak meg, mert nyitogatják a hűtőszekrény ajtaját. Amikor a tápanyagbevitelt leredukáljuk, a testsúly csökken, és a normálisan termelt inzulin elégséges lesz, a beteg el fogja hagyni a vércukorgyógyszereit.

Mennyire jellemző az elhízás az egyes korosztályokban?

Elkeserítő, hogy egyre inkább csúszunk a fiatalkor felé. A nemzetközi kongresszusokon már egész napos szekciók foglalkoznak a gyermekkori túlsúly sebészetével, ami azt jelenti, hogy ez egy létező probléma, és egy tragédia.

Extrém elhízás esetén, kétszáz kiló felett mennyire reális, hogy önerőből fogyjon le valaki?

Ez kontroll nélkül veszélyes. Nem véletlenül nincs eleresztve a műtét után a beteg keze, illetve nem véletlenül van egy nagyon komoly kivizsgálás előtte. Az első találkozásnál mindig átbeszéljük, hogy egyáltalán miért hízott meg, illetve várható-e, hogy profitál a műtétből, vagy olyan okai vannak a feleslegnek, amire azt kell mondjam, hogy nem érzem, hogy a műtét segíteni fog, és el kell irányítanom egy másik szakirányhoz. Amennyiben úgy tűnik, hogy a műtét az ideális választás, végig kell gondolni, hogy kiaknáztunk-e minden egyéb lehetőséget. Ez általában nem probléma, mert kevés olyan beteg jön hozzám, aki semmit nem próbált ki előtte a diétától, személyi edzőtől kezdve a gyógyszeren át a gyomorballonig és gyomorgyűrűig.

Ezt követően egy nagyon szigorú kivizsgálási protokollon kell átesni: a beteget látnia kell kardiológusnak, gasztroenterológusnak, pszichológusnak és dietetikusnak, aneszteziológusnak. Ha minden társszakma egyöntetűen azt referálja, hogy az alany alkalmas a műtétre, akkor operálom csak meg.

Össze tudná foglalni, hogy milyen sebészeti eljárások léteznek a túlsúly kezelésére?

Két nagy csoportot különíthetünk el: az egyik a gyomor térfogatát befolyásoló műtétek, ilyen például a gyomorgyűrű – ugyanakkor ma már tudjuk, hogy ez nem a legjobb megoldás, és nem is nagyon végezzük. Továbbá ezen csoport alaptípusa a csőgyomorképzés, ami azt jelenti, hogy egy túlsúlyos ember körülbelül kétliteres gyomrából csinálunk egy kétdeciset, amit napjában háromszor-négyszer teleeszik, és gyönyörűen le fog fogyni. Ez a mostani műtétek nyolcvan százalékát teszi ki, nemcsak nálam, hanem a világon mindenütt.

Az elterjedésének fő oka az, hogy a műtét élettanilag egy kifejezetten barátságos beavatkozás: nem nyúlunk hozzá az emésztéshez, semmi más nem történik, minthogy a nagy gyomorból kicsi lesz. Ugyanazt eheti a páciens, nem kell külön főzni, nem alakulnak ki hiánybetegségek. Ugyanakkor negatívuma, hogy ki lehet játszani. A gyomor kiürül egy fél óra után, és igaz, hogy nem éhes az ember, mégis megteheti, hogy félóránként megeszik egy csokit, és máris nem négyszer, hanem ötvenszer eszik. A nap végére pedig a nassolós beteg rengeteg pici adagban ugyanazt a kalóriát viszi be, mint a műtét előtt, azaz elmarad a várt fogyás.

Ez egy sikerorientált terület, és az a célunk, hogy lefogyjon a beteg. Ha úgy érezzük, ez nem fog megtörténni, más módszert kell választani. Ilyenek az emésztést befolyásoló műtétek, a bypass műtétek. A bypass során a megkisebbített gyomorra felvarrunk egy nagyon messziről jövő vékonybél kacsot, így tulajdonképpen a táplálék nem találkozik az emésztésért leginkább felelős vékonybél résszel. Egy oldalról ez egy szuper dolog, mert elképesztő módon le lehet vele fogyni, viszont nem szerencsés, mert az sem fog felszívódni, aminek fel kellene szívódnia, azaz hiánybetegségek alakulnak ki. Nem véletlen, hogy amíg tíz-tizenöt évvel ezelőtt ez volt a gold-standard, addig ma már csak az operációk húsz százalékát teszik ki a bypass típusú műtétek, és ott is inkább hibrid megoldásokat alkalmazunk.

Mennyire lehet azt mondani, hogy a sebészi út a könnyebbik?

Könnyű kritizálni a másikat, de nagyon kevés olyan spártai keménységű ember van, aki ténylegesen személyi edzőhöz jár és sikeresen diétázik. Ők általában nem is túlsúlyosak. Sajnos van egy pont, ami felett a túlsúly egy ördögi kör: ha valaki mondjuk 100-110 kiló, odafigyel arra, hogy mikor mit eszik, többet mozog és egy picit átalakítja az életét, az valószínűleg le fogja dobni azt a 15 kg felesleget, ami éppen rajta van. De amikor egy ember eléri a 250 kilós súlyt, akkor nem tudom neki azt mondani, hogy menjen félmaratont futni, mert körülbelül négy métert nem tud megtenni sétálva, az első emeletre nem tud felmenni, mert nem bírja a szíve és a tüdeje. Túlsúlyos, tehát mozognia kéne, nem tud mozogni, szinte ágyhoz kötött, azaz még nagyobb lesz a súlya. Majd, amikor 200 kilóról lefogyott 120 kilóra, akkor joggal mondhatom neki, hogy most már le kellene mennie kocogni, és meg is fogja csinálni.

Milyen gyorsan várható a műtét után a fogyás?

Négy hónap után már drámai a változás, az esetek 90%-ában a beteg elhagyja a vérnyomáscsökkentőjét és a cukorbetegségére szedett gyógyszerét, a célsúlyt pedig általában nyolc hónap alatt érik el. Ez azt jelenti, hogy egy 200 kilós páciens lefelezi a testtömegét ennyi idő alatt.