Hogy miért és hogyan lesz sikeres egy szám, az a rajongókat és a zenészeket is érdekli, az utóbbiak ráadásul ebből él(né)nek meg. A válasz keresésébe a Yettel is beszállt, Stage nevű programjuk keretében karolják fel az induló zenészeket már ismert bandák segítségével. Mitől lesz sikeres egy dal, egy előadó és hogy csinálják, akiknek ez sikerül? Hogyan kerül egyensúlyba a siker a tehetséggel? Többek között ezekre kerestük a választ a Margaret Island és feltörekvő hazai bandák segítségével.
A zeneipar természetesen már régen rázoomolt a siker receptjére, és mindent megtesz azért, hogy nem csak, hogy prognosztizálni legyen képes, de elő is tudja állítani a megaslágereket, ezzel pedig az óriási bevételeket. De vajon jó ez nekünk, a zeneszeretőknek, vagy jobb lenne a tehetség természetes győzelme?
A zene a leguniverzálisabb nyelv – fogalmazza meg a Yettel kampányüzenete. Szerintük ezzel lehet harmóniát, egységet vinni a mindennapi életünkbe; és ezzel nehéz lenne vitatkozni. Az igazán ismert zenészek között vegyesen találunk olyanokat, akik a saját stílusukkal nyerték el a közönség kegyeit és olyanok is, akik az éppen uralkodó áramlatokat lovagolták meg.
A Margaret Island-et például Bródy János is segítette. Az évek során többféle zenei stílusban is kipróbálták magukat, de elsősorban az egyediségük és az őszinteségük az, amit díjaz a közönség. „A legfontosabb talán az, hogy elsősorban a magunk örömére zenélünk, olyan témákról írunk, ami minket érdekel, és olyan emberekkel dolgozunk együtt, akikkel jól érezzük magunkat. Ez valószínű átjön a dalokon, és így lesz hiteles” – árulták el.
Meg lehet ismételni a sikert?
Létezik az egy dalos csoda (one-hit wonders), amikor valakiknek született egy szem slágerük, amit soha többet nem voltak képesek megismételni. Sokszor ezek mögött egy rafkós producergárda állt, csak egy szám után kipukkadt a lufi.
A hazai zenei életben azért kevesebb ilyen példát lehet mondani, hiszen annyira szűk ez piac, hogy aki egyszer feljutott a topra, arra már figyel a közönség. Az is megesik, hogy egy rétegzenét egyszer csak felkap a közönség és a vállára veszi, jó példa erre a Quimby Most múlik pontosan-ja, ami a mainstream sláger lett saját jogon és feldolgozásokon keresztül. De komplett zenei irányzatokkal is megtörtént ez az áttörés, mint például a grunge és az indie, amik nem feltétlenül szóltak eredetileg széles közönséghez.
Sok esetben nem is attól lesz nagyon populáris egy zenekar, hogy jó a zene, amit játszanak, hanem a körítéstől, vagy az életérzéstől, amit átad, esetleg a szókimondástól. Az idő azonban rendszerint bebizonyítja, hogy tényleg volt-e valami különleges és értékes a produkcióban, vagy másért kattantak rá a rajongók.
Arról, ahogy ma működik, a zeneipar, a közönség kegyeiről és a slágergyártásról a Netflix készített egy dokumentumfilmet (Miss Americana) a meghatározó popikonnal, Taylor Swifttel. Bár meglehetősen szubjektív a téma megközelítése, de jól érzékelhető, mit kell feláldoznia, hogyan kell mindig megújulnia egy előadónak, hogy a toplisták élén maradhasson az aktuális kislemezzel egy olyan mezőnyben, ami a célközönségre gyártott slágereket és előadókat tucatjával állítja elő.
Vissza a kezdetekhez, a zeneiparon innen
A Yettel projektje egy jól működő képletet alkalmaz: befutott zenészek felkaroltjaként mutatkoznak be kevésbé ismer bandák egy jóval nagyobb, a stílust alapvetően kedvelő közönség előtt.
Idén júliusban és augusztusban három fesztivált hoztak tető alá a Yettel Stage-en, három városban, három helyi feltörekvő és már befutott zenész részvételével. Ózdon Majka és Perrin, Pécsett a Punnany Massif és a Kacaj, a kőröshegyi levendulásban pedig a Margaret Island és a The Pontiac lépett fel. A zenészek közötti összekötő kapocs első sorban az volt, hogy egy városból, térségből származnak, tehát egy-egy helyi csapatot karoltak fel.
Pécs amolyan magyar Seattle vagy Liverpool, egy olyan város, ami szó szerint ontja a sikeres zenekarokat. Egy Kispál slágerre utalva ezt a jelenséget el is nevezték „pécsi szálnak”. Hogy minden Pécsről induló zenekar sikeres lesz, az nem papírorma, de a Kacajban megvan a potenciál. A „Kék ibolya” című számuk folkpop: őszinte és borzasztóan fülbemászó, afféle lágy, szívig érő muzsika.
„Mi fogtuk a népzenét, belehajtogattuk egy nagy táskába minden más műfaj mellé, és felszálltunk erre a járatra” – meséli a Kacaj. „Tapasztalataink szerint ez a műfaj – már, ha lehet így nevezni – országszerte egyre népszerűbb, és természetesen több más zenekar is alkot hasonlóan, népzenét integrálva mai stílusokba. Azt vettük észre, hogy így ‘22-re az emberek elkezdtek egyre jobban visszafordulni a természethez és a gyökereikhez. Lehet, egy világjárvány kellett ehhez a felismeréshez, de úgy érzékeljük, hogy most megindult egy folyamat, egy jó irány az embereknél.”
Ózd kétségtelenül Majka városa, mint Miskolc az Eddáé, vagy Debrecen a Tankcsapdáé. Pártfogoltja, Perrin, azaz Palotai Soma a funk, a pop és az underground határmezsgyéjén lavíroz, ami friss, pörgős, táncolható, de mégis „okos” hangzást eredményez.
„Mi alapvetően külföldben gondolkozunk, a fő cél vagy álom pedig egy nemzetközi karrier. Ezzel együtt a hazai közönséghez is szólunk, többek között ezért született meg az első magyar nyelvű dalunk. Úgy gondoljuk, hogy nem lehetetlen magyarként betörni a nemzetközi színtérre, bár nem is könnyű feladat. A jövőben ezért vegyesen, angolul és magyarul jelennek meg a számaink.”
Balatoni kötődésű a Margaret Island, hogy a Balatonnak van-e zenei jellemzője, arról meg is kérdeztük őket. Szerintük „zenei stílusa nincs a Balatonnak, minden alkotónak más jut róla eszébe, ahogy két egyforma balatoni nyaralás sincs. Mindenesetre szeretjük a balatoni ihletésű zenéket például ott a Carson Coma ”Kék hullám kemping„-je, a Lázár tesók ”Hullámtörés„ lemeze vagy az Analog Balaton.
Sokat alkotótáboroztunk Fonyódon, a negyedik lemezünket teljes egészében ott írtuk, így a Balaton hangulata óhatatlanul benne van a dalokban. A ”Fonyódi mélabú„ című dalunkban például használtuk a tó morajlását, a ”Házszám„-nak és a ”Meddig maradunk még„-nek pedig balatoni klipet forgattunk.”
A The Pontiac zenekart vették a szárnyaik alá. „Régóta ismerjük a Pontiac-es srácokat, jó látni, hogy egyre többen követik őket, és sokat koncerteznek. Szerintünk abszolút benne van a zenekarban és Barni hangjában, hogy lesz egy daluk, amit mindenki ismer majd. Hogy melyik lesz ez a dal, azt meg úgyis mindig a közönség választja ki.”
A The Pontiac friss, őszinte zenekar, a „Csak a csend van” egy igazi klasszikus gitár alapú sláger. „Mi úgy látjuk, hogy az utóbbi években egyre több hasonló stílusú zenekar jelenik meg a magyar palettán. A közönségen is úgy látjuk, hogy szeretik ezt a zenét, fogékonyak erre a hangzásra” – mondták el.
Ha nincs videó, meg sem történt
Hogy a hazai zenei életben, hogyan lehet érvényesülni, arra valószínűleg több recept is van, manapság az egyik legegyértelműbb út a tehetségkutatók mellett a Youtube, a zenestreamelők és a közösségi média aktív használata. A tartalomfogyasztás fókusza a videók felé fordult, így a mozgókép szerepe nagy, akár az MTV időszakában.
A három feltörekvő zenekarral szintén forgattak egy-egy klipet. Megkérdeztük őket, hogy készült el a videó alapjául szolgáló dal és milyen élmény volt profi stábbal dolgozni.
Perrin és az Álomnapló esetében a dalt Perrin (Palotai Soma) írta, aki először készített egy zenei alapot, majd felvett rá egy refrént. Ebben a formában került Heilig Tamáshoz, aki Somával a stúdióban elkezdte kidolgozni. A srácok producerelték a dalt, bár ez a rész már inkább Tomi kezébe került, Soma pedig a vokált és a szöveget véglegesítette. Később Molnár Bencze feljátszotta még a billentyűt, illetve Sági Viktor a gitárt. Majd a keverést Heilig csinálta, a mastert pedig Czirják Tamás.
Ezek után az AM:PM gondozásában jelent meg, a dalhoz a klip a Yettel támogatásával készült Majka szülővárosában, Ózdon. „A klip egy storyline-on viszi végig a nézőt, közben megy a táncolás és kamerába magyarázás. Aztán véletlenül Majka is feltűnik, de ne lőjjünk le minden meglepetést.”
A The Pontiac klip dala nagyon gyorsan megszületett – tudtuk meg a srácoktól. „Barni már egy kész egy szál gitáros ötlettel érkezett a próbaterembe. Utána mindenki elkezdte hozzárakni az ötleteit, az egész nagyon organikusan haladt. Mindenkinek hasonló zenei világ, hangzás ugrott be a dalról.
A klip elkészítésében nagy segítségünkre volt a Yettel és a stáb, már kész ötletekkel, forgatókönyvvel vártak minket. Nem volt még részünk ennyire szervezett, profi forgatásban. Egyébként maga a forgatási nap kicsit nehézkesen indult, ugyanis nem találtuk a zenekari busz kulcsát a hajnali indulásnál, ezért gyorsan improvizálni kellett, hogy késés nélkül, teljes létszámmal és felszereléssel lejussunk a Balatonra.”
A Kacaj dal a születése egy érdekes folyamat volt a zenekar szerint. „Már egy éve megszületett a dal béta verziója, ahol a verzékbe egy másik népdalt emeltünk be, de az valahogy nem akart működni, nem tetszett úgy a zenekarnak. Így körülbelül fél évet pihent az ötlet a fiókban, majd spontán indíttatástól vezérelve újra elővettük és 2-3 próba alatt sikerült a jelenlegi állapotába összegyúrni.
A klipet a Yettel Stage Projekt keretén belül forgattuk, ez volt az első rendezett klipünk. Nagyon kemény munka volt, cirka 12 órán át tartottak a felvételek Pécs különböző ikonikus helyszínein, sőt még a koncerten sem pihentek a kamerák. A fáradtságunk ellenére óriási élmény volt az egész nap, ezúton is köszönjük a stábnak a mérhetetlen türelmet és a végtelen jófejséget.”
„A nagy zenekarok hisznek a kicsik tehetségében. Mi pedig abban, hogy digitális eszközök és sokat látott előadók által országos ismertséghez segítjük őket” – állítja a Yettel. Hogy a három formáció kiemelkedhet-e a feltörekvő státuszból, majd meglátjuk, de az biztos, hogy bőkezű indulókészletet kaptak.
A cikk megjelenését a Yettel támogatta